„Sok a nehézség, de arról nem kell beszélni” – A tanyavilágba is begyűrűzik a rezsiválság

A mindszenti, csongrádi gazdálkodók azt mondják, hogy amíg bírják, semmi áron nem adják fel életformájukat. Riport.

– Apám parasztember volt, én sosem akartam gazdálkodni. Fiatalként nem gondoltam volna, hogy egyszer majd visszatérek a gyökerekhez. Géplakatosnak tanultam, jó pár évet húztam le a százhalombattai olajfinomítóban, majd más vállalatnál. A cég megszűnt és én munkanélküli lettem, de nem bántam, mert akkor már évek óta minden vágyam az volt, hogy megszerezzem ezt a birtokot – mutatott körbe mindszent tanyáján Kaczor István. Ő egyike annak a számítások szerint 600-700 ezer embernek, akik ma külterületen élnek. Többségük az Alföldön.

Kaczor István a Csongrád-Csanád megyei kisváros, Mindszent határán túl telepedett le a feleségével. A tanyán van közel húsz szarvasmarha, megszámlálhatatlan baromfi, egy „nyugdíjas” versenyló, mindez 16 hektár földdel körbeölelve – ma már semmi pénzért nem mennének vissza a városba.

– Sok a nehézség, de arról nem kell beszélni – legyintett derűsen a nyugdíjas korú férfi. – Az ivóvizet a városból hozom palackban. Van fúrt kutunk, az megfelel háztartási célokra és az állatoknak. Áramunk van, de a nagy teljesítményű berendezések miatt jó lenne, ha bekötnék a 380 voltot. Pár éve igényeltem a szolgáltatótól hálózatfejlesztést, befizettem a pénzt. Egyelőre nincs hír arról, hogy mikor lesz belőle valami. Gáz sosem volt, nem is kellene. Főzni elég a palack, fűteni meg van itt elég tüzelő.

Kaczorék az állattartás mellett növénytermesztéssel foglalkoznak. A földjeiken megterem az állatoknak szánt takarmány, a burgonya, az eladásra szánt paprika. A gazdaságból hús, tojás is kerül elég, boltba nem sok mindenért kell menniük. Tejért például igen, nevettek, mert hiába legel náluk ennyi tehén, a tejet inkább meghagyják a borjaknak. A nap korán kezdődik, és szinte sosincs megállás.

– Bármerre megyek, mindenhol van munka – vette át a szót Kaczor István felesége, Pannika. – A tojás összeszedése is komoly túra, mert a tyúkok szabadon vannak, ott tojnak meg, ahol éppen gondolják. Könyvelő voltam annak idején, ez a mostani nehéz életforma, de már nem vágyok vissza.

Persze, hogy sok a nehézség egy tanyán, erősítették meg a felvetésünket, de azokon felül lehet emelkedni, vagy át kell szervezni annak megfelelően az életet. A nyomtatott lapokat például azért mondták le, mert hozzájuk nem megy ki a kézbesítő, hát megveszik az újságot a városban, ha arra járnak. Néha a levelek is kerülőúton érnek el hozzájuk. A tanyát csak saját zsebből tudják fejleszteni, eddig egy pályázat sem volt, ami nekik megfelelt volna. Arról meg, hogy az ember a saját hibáját kamatostul kapja vissza, regényt tudnának írni, állította a gazda. A „majd holnap megcsinálom” elv nem működik, a hibás villanypásztort a marhák éjjel szinte biztos, hogy felfedezik, aztán lehet, hogy reggelig kell keresni őket a határban.

– Azt azért be kell látni, hogy mi már későn kezdtük. Ahhoz, hogy egy tanya kész legyen, több generáció kell. Az egyik unokát már kinéztük, hátha ő majd átveszi tőlünk – összegezte.

A Csongrádhoz közeli egyik dűlőben élő Beáta így összegezte a több, mint egy évtizedes tanyai tapasztalatait:

– Előre kell gondolkodni, az itt kint nem megy, hogy elfelejtettem valamit, vasárnap délben elszaladok a boltba.

A főúttól gyalog 20 percnyire olcsó házat találtak, egy kis háztáji gazdaságot szerettek volna, ezért költöztek ki a családdal. A valóság azonban más lett, mint amit elképzeltek.

– Tévedés azt hinni, hogy tanyán élni sokkal olcsóbb. Minden villannyal működik. Rájöttünk, hogy nem éri meg zöldséget-gyümölcsöt termelni. A víz elfolyik a homokon. Fúrt kutunk van, de ha annyit locsolnánk szivattyúval, amennyit kell, az egekben lenne az áramköltség. Ha nincs autód, sokkal nehezebb az élet. Márpedig nekünk nincs.

– mesélte a középkorú nő.

– A tanyai életben a legjobb a csend és a nyugalom. Ugyanakkor a legrosszabb is a csend és a nyugalom – ezt már egy Szentes környékén élő asszonytól, Erzsébettől hallottuk. Neki és a családjának a kerékpár a közlekedési eszköze, ha sár van, kétszer meggondolják, elinduljanak-e. A környékükön zömmel hozzájuk hasonló családok élnek. Napközben dolgozni járnak, van egy kis konyhakert, pár csirkét, egy-két disznót tartanak. A biztonsággal nincs gond, az emberek figyelnek egymásra, észreveszik az idegent. Ennek ellenére úgy tapasztalta, tanyán inkább a felnőttek jól érzik magukat.

– A gyerekeknek nem jó itt, nekik a pezsgő élet kellene, szinte minden kamasz menne innen. Kevés, amelyik szívesen jön haza este zseblámpával őzek, rókák, kutyák kíséretében.