A 2000-es évek végén kitört pénzügyi, majd a menekültválság igen érzékenyen érintette az európai szociáldemokrata pártokat. Sok országban véget ért a kétpólusú politikai rend, a tradicionális jobb- és baloldali párt szerepe jelentősen csökkent, népszerűbbé váltak a populista pártok, sokan pedig a környezetvédők, vagy éppen a liberálisok felé fordultak. Évtizedek óta a legnagyobb nehézséggel kellett megküzdeniük a szociáldemokratáknak, hiszen el kellett dönteniük, térjenek-e vissza régi baloldali gyökereikhez, vagy maradjanak a centrumban? A brit Munkáspárt 2015-ben az előbbi mellett döntött, Jeremy Corbynt választották meg pártvezetőnek, de a hirtelen „balra át” súlyos kudarccal végződött.
Most hasonló kísérlet történik az olasz Demokrata Pártnál (PD). A politikai erő bámulatos változáson ment keresztül az eltelt évtizedekben, az erőteljesen baloldali személyiségek szinte teljesen háttérbe szorultak, a PD centrista párttá változott. Most azonban újrakeverik a kártyákat azzal, hogy hétvégén Elly Schleint választották meg pártelnöknek, vagy ahogy Itáliában nevezik, „titkárnak”. A voksoláson nem csak a PD tagjai vehettek részt, hanem bárki, aki regisztrálta magát. Schlein kihívója, Stefano Bonaccini jóval esélyesebbnek tűnt, Emilia-Romagna tartományi vezetője a centrista politika folytatásának képviselője volt, egyúttal a politikai „establishment” képviselőjének tartották. Számíthatott a demokrata párti polgármesterek, valamint Apulia és Campania regionális elnökeinek támogatására. Ő testesítette meg a pragmatikus irányvonalat. Egy ízben még Giorgia Meloni képességeit is dicsérettel illette. Schleint viszont a friss erőnek számított, aki képes visszavezetni a pártot a régi ideológiájához, ám kevés politikai tapasztalattal rendelkezik.
A nagy kérdés: egy tisztán baloldali párt mennyire képes megszólítani azokat, akik a jobb- és baloldali pártok között őrlődnek? Schleinnek erre kellene megadnia a választ. Máris új csapatának összeállításán dolgozik. A leendő team összetétele is sokat elárul majd arról, vajon tesz-e gesztusokat a centristáknak, vagy gyökeresen új politikában gondolkodik.
Schlein megválasztásával az a sosem látott helyzet állt elő, hogy a két legjelentősebb jobb- és baloldali párt élén nő áll. Giorgia Melonit, az Olasz Testvérek (FdI) vezetőjét tavaly októberben hazája kormányfőjének választották meg, a politikai erő népszerűsége 30 százalék körüli. Ugyanakkor a két politikus közötti különbség nem is lehetne nagyobb. Schlein megválasztása óta egy felvétel kering a neten, amelyben Meloni ellenpólusaként határozta meg magát még a tavalyi választási kampány finisében. Ebben árulta el biszexualitását: "Szeretek egy nőt, és nem vagyok anya. De ez nem változtat azon: nő vagyok" – hangoztatta. Ez egyértelmű válasz volt Meloninak, aki két évvel korábban így fogalmazta meg konzervatív hitvallását: "Giorgia vagyok, nő, anya, olasz és keresztény".
A két politikus között szinte semmi hasonlóság sincs, már ami politikai ideológiájukat illeti. Elly Schlein egy nővel él együtt, többször érték antiszemita támadások apja zsidó származása miatt. Művelt középosztálybeli miliőből származik, nem csak olasz, hanem amerikai és svájci útlevéllel is rendelkezik: Luganóban született. Felmenői részint Ukrajnából, Lviv régióból származnak, anyai nagyapja pedig Agostino Viviani, az Olasz Szocialista Párt tagja volt. Amerikai édesapja a nemzetközi kapcsolatok professzora egy magánegyetemen, olasz édesanyja pedig közjogot tanít egy varesei székhelyű felsőktatási intézményben. Bátyja, Benjamin matematikaprofesszor a Zürichi Egyetemen, nővére, Susanna pedig diplomata az athéni olasz nagykövetségen. Néhány hónappal ezelőtt merényletet követtek a görög fővárosban az olasz nagykövetség munkatársai ellen, Susanna is a megtámadottak között volt, de nem esett baja. Anarchisták lehettek az elkövetők.
Schlein Svájcban érettségizett, az alpesi államban, ahogyan egyszer elmondta, megtanult együtt élni a különböző nemzetiségűekkel. A tanárok ragyogó diákként jellemezték, barátai szerint valóságos „vulkán” volt. Idejét videojátékokkal és zenehallgatással töltötte. Az amerikai indie rock volt az egyik kedvenc zenei irányzata. Ezután Bolognába költözött, ahol jogot tanult, kriminológia és alkotmányjog szakirányon.
Kétszer is önkéntesként vett részt Barack Obama volt amerikai elnök választási kampányában, ezek értékes tapasztalatok voltak számára további politikai pályája szempontjából. Több kérdésben nem értett egyet a PD „establishmentet” képviselő vezetőivel. 2013-ban nyilvánosan szembeszállt a párt azon csoportjával, amely Romano Prodi volt miniszterelnököt akarta az államfői székbe ültetni. Schlein létrehozta radikális "Occupy PD" mozgalmát. Ekkor azonban még nem volt a párt tagja, csak 2014-ben lépett be, amikor Matteo Renzi új lendületet adott a balközép politikai erőnek. Schlein 2019-ben indult az európai parlamenti választáson, és mandátumot is szerzett. Renzi erősen centrista politikájával azonban annyira nem értett egyet, hogy átmenetileg „átigazolt” egy szakadár csoportba.
A 2019-es regionális választásokon Stefano Bonaccininek szüksége volt a radikális baloldal támogatására ahhoz, hogy Emilia-Romagna régió elnökévé válasszák, ezért Schlein segítségét kérte. Elly ügyesen használta ki a közösségi oldalak adta lehetőségeket, s egy a Liga vezetőjével, Matteo Salvinival szembeni videóval szerzett hírnevet magának. Meg is választották a régió alelnökének. Ezért is volt különösen pikáns, hogy éppen „főnöke” ellen indult a PD hétvégi pártelnökválasztásán.
Győzelme után odaszúrt a párt tisztségviselőinek. "Ezúttal sem láttak minket előre" – hangoztatta arra utalva, hogy azok, akik a PD részéről felelős pozícióban vannak, most is elsősorban a hatalom megtartásával foglalatoskodtak és kevesebbet törődtek az olaszok gondjaival.
Schleinnek azért volt egy befolyásos támogatója Dario Franceschini volt kulturális miniszter személyében. Ő úgy vélte, Elly Schlein kaliberű tehetségre csak tízévente egyszer van példa. A pártnak most kell megragadnia ezt a lehetőséget, hangoztatta. Ezzel arra utalt, hogy a PD-nek generációváltásra van szüksége; több fiatalt kell a pártba vonzani. Melonit pedig akkor lehet legyőzni, ha létezik egy baloldali ellenpólusa.
Schlein megválasztása azonban kockázatokkal is jár. Fennáll például a veszélye annak, hogy sok centrista PD-tag hátat fordít a pártnak, s inkább a Harmadik Pólushoz csatlakozik, amelynek Matteo Renzi volt kormányfő az egyik vezéralakja. Másrészt Schlein programjával kapcsolatban is vannak homályos pontok. Nem azt kifogásolja sok párttársa, hogy magasabb vagyonadót követel, illetve elkötelezett az LMBTQ közösség támogatása mellett, hanem azt: nem világos, milyen álláspontot képvisel Ukrajna további támogatását illetően, de és külpolitikai programja sem kiforrott. Talány az is, elkötelezetten támogatja-e a NATO-t?
Alighanem a Corriere della Sera értékelése volt a legtalálóbb: "Elly Schlein megválasztása újdonságot és egyúttal kísérletet is jelent".