– Reptérnek épült, semmi másra nem használható: ipari parknak óriási, mezőgazdasági területnek rengeteg a beton és az épület vagy rom. Lehet itt erőlködni a hasznosítással, de ez a repülőtér megmarad a szocializmus és a rendszerváltás utáni időszak torz mementójának – kommentálta lapunknak Pintér Zoltán nyugállományú vezérőrnagy, az Összhaderőnemi Parancsnokság légierő haderőnem korábbi főnöke, a taszári légibázis egykori parancsnoka a hírt, hogy a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) Zrt. ismét, ezúttal 2,6 milliárd forintért meghirdette eladásra a hajdani taszári repteret. A több, mint 500 hektáros területre – ahogyan erről már beszámoltunk – bárki licitálhat, aki március 7-ig megfizeti a 652 millió forintos árverési biztosítékot.
Újra árulja az Orbán-kormány a taszári repülőteret, amely semmilyen jogszabályi feltételnek nem felel megMás kérdés, hogy a hivatalos leírásból kiderül, hogy a hajdani légibázis állapota meglehetősen leromlott. Még a 2004-ben 560 millió forintból megépített, ám sohasem használt polgári terminál épületét is kikezdte az idő:
megsüllyedt, a falai megrepedtek, a víz- és elektromos vezetékrendszer tönkrement. A félmilliárdos terminál lényegében afféle növényházként hasznosult eddig. A közeli megyeszékhely, Kaposvár telente itt tárolja a nagyméretű utcai dísznövényeit…
Az egykori reptér más részei sincsenek jobb állapotban – derült ki a napokban, amikor az MNV „árverési tétel megtekintése” elnevezésű területbejárást hirdetett, amelyen lapunk is részt vett. Először az elképesztő méretek tűnnek fel: csak körbe autózni úgy húsz percbe telik az objektumot. A kifutók és az azokat összekötő utak kivételével a reptér 2005-ös bezárása óta eltelt időben a természet szép fokozatosan visszahódította a terület nagy részét: mindenütt áthatolhatatlannak tűnő, tüskés-bokros dzsumbuj, a fák elvadultak, nemegyszer szó szerint belenőttek az épületekbe. A hajdan beton- vagy fű borította bunkerek tetején másfél méter magas bozótos adja immár az álcázást, a kiszolgáló létesítmények közötti utakon, melyeken valaha teherkocsik jártak, most kerékpárral is nehézkes lenne közlekedni.
Az egykori irányítótorony magasságában ugyan még dacol a természettel, bejutni azonban, bár átvágjuk magunkat az elvadult, sűrű tüskebozóton, nem sikerül: hiába szolgálatkész az őrszemélyzet vezetője, s fordul háromszor újabb és újabb marék kulcsokkal, nem sikerül megtalálni az ajtót nyitó példányt. A torony mögötti úton megyünk így tovább, s próbáljuk beazonosítani a hajdani épületeket. Az egyiken még látszik az Étkező felirat, vele szemben a Kantin is felismerhető. Némi nosztalgiával olvassuk a mérnököknek otthont adó egykori kétszintes épületen az 1991. szeptember 21-i nemzetközi repülőnapra invitáló plakátot – bő három évtizede amúgy több, mint 100 ezren gyűltek össze a légiparádéra…
A legjobb állapotúnak a toronnyal szemben, az úgynevezett déli épület tűnik, anno ez szolgált az őrség bázisaként, a torony lábánál viszont a hajdani pilótapihenőt, melyben étkezde és orvosi szoba is működött, lehetetlenség megközelíteni, bejáratát egy a falba is belemaró, hatalmas nyírfa torlaszolja el. Ahogyan az egykori rakétatárolók álcázása most tökéletesebb, mint valaha, hiszen semmi sem látszik belőlük még a levegőből sem, annyira benőtte azokat az elvadult növényzet. Bár lehet, jobb is, ha elrejtik őket a kíváncsi szemek elől, az egykori javító hangárok a bedőlt tetőkkel, csupa rozsda tolókapuikkal és falaikkal legalábbis lesújtó-siralmas látványt nyújtanak. Az egyetlen, ami használhatónak tűnik, a kifutópálya, az autó döccenés nélkül halad rajta – nem véletlen, hogy a közelmúltban megannyi, legális gyorsulási versenynek adott otthont. Laikusként úgy véljük, akár holnap is leszállhatna rajta bármilyen hatalmas szállítógép.
– Szemre valóban nincs vele gond – magyarázta Pintér Zoltán egykori bázisparancsnok. – Ám a betonlapok közti üregeket cirka 65 kilométernyi fuga tölti ki, amit végig kellene röntgenezni vagy alulról végig kamerázni, hol levegős. Ugyanis a legkisebb hézag miatt is beszakadhat, ami tragédia lenne egy le- vagy felszálló gép esetében.
Vagyis már a leszállópálya sem alkalmas a gépek fogadására, a repüléshez szükséges technikát pedig már a bezáráskor leszerelte és elvitte a honvédség.
– A helyiek közül néhányan még biztosan reménykednek, hogy egyszer ismét üzemelni fog a reptér, de ez hiú ábránd, képtelenségnek tűnik
– jegyezte meg a vezérőrnagy. – Alapból, ha egy légibázis akár csak egyetlen napra is bezár, minden engedélyt újra be kell szerezni. Ráadásul az EU-nak és a NATO-nak rengeteg ilyen adottságú, ám működő reptere van, vagyis nekik bizonyosan nem kell, főleg nem olyan áron, amennyibe Taszár újra beüzemelése kerülne, hiszen sokkal olcsóbb zöldmezős beruházásként egy teljesen új repteret építeni, mint itt, ahol a romeltakarítás egy vagyonba kerülne.
Való igaz, csak a talajszennyezés mentesítésére 4,5 milliárdot költ az állam, az uniós projekt tavaly év elején kezdődött, s bár az év végéig tervezték a befejezését, még láthatóan tart a munka. Viszont erre legalább nem kell majd költenie az esetleges vevőnek…
Már, ha akad komoly érdeklődő: amíg körbejártuk a repteret, egyetlen esetleges kuncsaftnak – vagy képviselőjének – mutatta meg a területet a vagyonkezelő képviselője. A hangsúly a komolyon van, hiszen komolytalan érdeklődők eddig is akadtak. Lapunk is írt arról, hogy 2021 decemberében a kormány bejelentette, a „versenyeztetés mellőzésével” adja el repteret az SGF Silu Global Fund Holding Zrt.-nek. Erről a cégről a Népszava derítette ki, hogy egy fővárosi, Örs Vezér téri panelház 10. emeleti magánlakásába jegyezték be fél tucat másik vállalkozással egyetemben. A cég akkoriban amúgy az Újpest FC vevőjeként is fellépett, ám nemhogy a reptér, de a futballklub árat sem tudta előteremteni…
Reptérfejlesztés zuglói panelből– Magyar vagy uniós vállalkozás bizonyosan nem tudna mit kezdeni a területtel – jelentette ki Pintér Zoltán. – Nem véletlen, hogy az elmúlt másfél évtizedben rendre távol-keleti, elsősorban kínai befektetők neve merült fel újra és újra, hiszen ott lenne elegendő állami pénz, s mint európai cargóközpontot, ki is tudnák használni. Ahhoz azonban, hogy ide repülhessenek, EU-s és NATO-engedélyek szükségesek, amit nehezen hiszem, hogy megkapnának. Az egyedüli, nagyon halvány esély, hogy az Egyesült Államokban jegyzik Taszárt, hiszen közel a Balkán, ahol, sajnos, bármikor fordulhatnak úgy az események, hogy ismét szükség lesz beavatkozásra. Az amerikaiak számára nem okozna gondot újra beüzemelni a repteret, a szükséges technikát gyorsan ki tudnák építeni, felhúznának mobil épületeket, s a Budapest-Dombóvár-Gyékényes vasúthoz csatlakozó szárnyvágány felszedett részeit is egy-két nap alatt letennék.
Mindent ígértek, semmi sem lett
A honvédség hivatalosan 2005 év végén vonult ki a taszári repülőtérről, amelyet éppen egyedülálló adottságai miatt választott felvonulási bázisul 1995-ben, a délszláv háború idején az amerikai hadsereg. Az amerikaiak érkezésével a helyi magyar repülőezrednek át kellett költöznie Pápára, de arra azért senki sem számított, hogy a bázis, ahol a hőskorban, a 70-80-as évek fordulóján négy századnyi, vagyis nagyjából hatvan vadászpilóta repült, rövid idő alatt az enyészet martalékává válik. Az amerikaiak eredendően hosszú távra terveztek, tízmillió dollárt költöttek a reptérre és a környező infrastruktúrára, s az amerikai délszláv misszió központjaként működő bázison – mely 1500 környékbelinek adott munkát – egyszerre nagyjából 20 ezer embert szolgáltak ki. Taszár 2002 után a pártcsaták martalékává vált. Amikor az MSZP-SZDSZ-kormány idején felmerült, hogy iraki rendőröket képeznének ki a bázison, a környék fideszes parlamenti képviselői és Szita Károly kaposvári polgármester terrorveszélyt kiáltottak. Végül az amerikaiak ráuntak a hangulatkeltésre, s bejelentették felszámolják a bázist. A repülőtér 2004. június 30-án került vissza honvédséghez, viszont ekkorra már eldőlt, Pápát fejlesztik magyar NATO-bázissá, így Taszár feleslegessé vált, s 2005. október 1-én gazdasági megfontolásból bezárták.
Tervek és ígéretek persze tucatszám születtek a lehetséges hasznosításáról, eleinte Európa egyik legnagyobb logisztikai bázisát tervezték kialakítani, meg is épült a polgári terminál és a hozzá vezető út. Aztán 200 milliárd forintos befektetéssel Kína EU-n belüli logisztikai és ipari bázisát vizionálták a nemzeti vagyonkezelőhöz átkerült repülőtérre, mely iránt állítólag izraeli, olasz, orosz, osztrák, sőt, nigériai befektetők is érdeklődtek. Végül a területet angolszász és közel-keleti beruházók konzorciuma, az Ugarde Kft. kapta meg egymilliárd forintért, mely 2014-re a reptér beindítását ígérte. Az üzlet azonban kútba esett, s bedőlt a bázis 32 hektárjára 64 milliós ajánlatot tett Kapos Busz Kft.-féle projekt is: a vállalkozás 4,3 milliárdból épített volna buszgyárat. Az elmúlt bő fél évtizedben már csak néha röppent fel egy-egy esetleges befektető neve, ám a valóságban 2021 év végéig, az SGF Silu Global Fund Holding Zrt. fel-, majd eltűnéséig nem történt semmi.
