Wayne Shorter zeneileg és emberileg is páratlant alkotott: több mint hatvan évig volt a dzsesszcéna egyik legismertebb és leginkább szeretett alakja. A Los Angelesben csütörtökön 89 éves korában elhunyt szaxofonos hosszú pályája során szenzációsnál szenzációsabb formációkban fordult meg és nem akadt stílusváltás, amely kifogott volna rajta. Éppúgy sztár volt Miles Davis vagy legjobb barátja, Herbie Hancock combóiban, mint Carlos Santana vagy éppen a Rolling Stones oldalán. Nem is beszélve majd’ két tucat saját lemezéről és a fúziós Weather Reporttal elért kritikai és piaci sikerről.
A New York melletti Newark művészeti gimnáziumába és a Ney Yorki Egyetemre járt, s a klarinétről elég gyorsan átváltott az akkorra a fiatalok körében már népszerűbb tenor-, majd később szopránszaxofonra. Még nem volt harminc, amikor már zeneszerzőként is elismerték: zenei igazgatója lett a dobos Art Blakey korszakos Jazz Messengersében. Miles Davis innen szipkázta el első kvintettjébe. Erről Hancock később azt mondta, hogy Shorter volt az egyetlen, akinek szerzeményeit Davis hajlandó volt változtatások nélkül eljátszani. Az amerikai közszolgálati rádió, az NPR nekrológja azt emeli ki, hogy bárkivel is játsszon, Shorter egyre újabb hallgatóságot szerzett a dzsessznek. Minden elképzelhető elismerést megkapott, tizenkettedik Grammyjét pár hónapja még személyesen vehette át.
2005-ben az intim washingtoni Blues Alley klubban úgy két tucat szerencsés ember véletlenül fültanúja lehetett a Herbie Hancock 65. születésnapi koncertjére készülő sztárok mikrofonpróbájának. Wayne Shorter, Quincy Jones és társaik három örökzöldet játszottak, a kora délutáni időpont ellenére feszes, parádés szólókkal, rutinosan és fegyelmezetten, mintha csak a nem messze lévő Fehér Házban, az elnöknek zenélnének. Ámulva hallgattuk, milyen, amikor a zsenik egyben profik is.
Hanckock, akihez hasonlóan Shorter is a lélekvándorlásban hívő buddhista volt, azt írta a szomorú hírre, hogy legjobb barátja szívében bátorsággal, mindenki iránti szeretettel és együttérzéssel távozott. Mr. Gone – Elment úr - volt a beceneve és lám, most el is ment. A dzsessz égboltján, ahol üstökösként bukkant föl, azért ott marad, mint immár örök táppontként szolgáló állócsillag.
Miles Davis, Wayne Shorter, Herbie Hancock, Ron Carter és Tony Williams 1964-ben, Milánóban.
