Az egy hónappal ezelőtti, pusztító török-szíriai földrengésben több mint 51 ezren haltak meg és csaknem 2,5 millióan kényszerültek otthonaik elhagyására, és még ennél is többen szenvedtek el fizikai sérüléseket és lelki traumát. A katasztrófának egy nyertese viszont biztosan volt: Bassár El-Aszad szír elnök. Az Oroszország és Irán támogatásával hatalomban maradt véreskezű diktátort még 2012-ben, a népe elleni kegyetlen fellépés miatt kiközösítették ki az Arab Ligából, ám az elmúlt hónap diplomáciai nagyüzemének köszönhetően látványosan csökkent az elszigeteltsége a régióban.
A természeti csapás segített korábbi tabuk megdöntésében, Egyiptom például a szíriai polgárháború 2011-es kitörése óta először küldött külügyminisztert Damaszkuszba, Aszad pedig azóta másodszor látogatott arab országba, nevesül Ománba, amely arról ismert, hogy gyakran közvetítő szerepet tölt be a Közel-Keleten.
A “földrengés-diplomácia” a humanitárius segélyek Szíriába áramlásával párosult. Ez átmenetileg a katasztrófa-sújtotta területek lakóinak helyzetén javított is, még a legsúlyosabban érintett, felkelők uralta északi országrészeken is. Aszad február közepén külföldi nyomásra még két, a lázadók kezén lévő szíriai-török határátkelő használatára is engedélyt adott az ENSZ-nek, miután a világszervezet eddig egyetlen átkelőn közlekedhetett, egy rendszeresen megújításra szoruló Biztonsági Tanács felhatalmazás alapján. Az emberséges gesztus dacára azonban békére, politikai rendezésre továbbra sincs remény, amit az is bizonyít, hogy a rezsim a természeti csapás után sem kímélte a szokásos tüzérségi támadásoktól a befagyott frontvonal mentén fekvő településeket.
Basszám Barabandi egykori szír diplomata azonban arról beszélt lapunknak: nem számít arra, hogy a normalizációs folyamatok hosszabb távon pozitív változást hozhatnak Szíriának. Emlékeztetett arra, hogy egyes arab államok, élükön az Egyesült Arab Emírségekkel, valamint Törökország már egy ideje közelednek az Aszad-rezsimhez - előbbiek Irán növekvő szíriai és térségbeli befolyását szeretnék visszaszorítani, míg Ankara saját menekültügyi kihívásaira keresi a megoldást. Barabandi szerint az Emírségek és Törökország is belátta, hogy csak magukra számíthatnak a problémák megoldása érdekében, miután az Egyesült Államoknak nincsenek konkrét tervei a szíriai rendezést illetően.
A volt szír diplomata azt nem zárta ki, hogy apróbb engedményeket ki lehet csikarni Aszadtól a normalizációval. A Damaszkuszba látogató Abdullah bin Zajed emírségeki külügyminiszter közbenjárása például kulcsfontosságúnak bizonyult a segélyek bejuttatása érdekében, sajtóhírek szerint ő érte el, hogy Aszad megnyissa a két határátkelőt az ENSZ előtt. Barabandi azonban úgy vélte, az igazán fajsúlyos kérdésekben a szír elnök nem fog engedni. Az iráni befolyás olyan jelentős, hogy az ellen ha akarna sem tudna érdemben fellépni, a Törökországban élő szír menekültek visszafogadása pedig nem áll érdekében. “Aszadot nem érdekli a népe, tudja, hogy akik elmenekültek, azok nem szeretik őt, nem áll érdekében visszafogadni őket, főleg nem tömegével” - hangsúlyozta Barabandi.
Hiába rázta fel a február 6-i földrengés a közel-keleti politikát és erősítette meg Aszad pozícióját a régióban, a természeti katasztrófa nem temette be az eddigi törésvonalakat és ezáltal nem is valószínű, hogy tektonikus változásokat hozna a térség számára.