Terrorizmus: ez sújtott le a Magyar Orvosi Kamarára. Mert másnak nem minősíthető, amikor egy hivatásrend önszabályozását megszüntetik, jogait elveszik, etikai bizottságait feloszlatják. Még ha azok működésében mindig lehet találni jobbítani, változtatni valót.
Nagy feladatot vállal magára a tiszteletre méltó Egészségügyi Tudományos Tanács, amikor számtalan tudományos feladata mellé elvállalja - ma még tisztázatlan munkakörként - a Magyar Orvosi Kamara tagjainak tekintetében az etikai ügyek szabályozását. Az még nem világos, hogy - mint a médiában megjelent - „új etikai kódexet”, vagy a törvény szövege szerint „szakmai-etikai szabályozást" kell-e alkotnia. Értelmezésem szerint ez utóbbi jogi kategória. Az sem világos, hogy a MOK évi mintegy 400-500 etikai ügyét milyen humánerőforrással fogják lebonyolítani.
Ilyen szerencsétlen helyzet volt már korábban is. Az elmúlt évtizedekben egyszer megszüntették a kamarákat, velük együtt a morális önszabályozást, az ellenőrzést a tagok felett. Az egészségügyben működő szakmai kamarákról szóló 2006. évi XCVII. tv. változtatta meg a kamarák helyzetét. A három szakmai kamara (orvosi, gyógyszerész, szakdolgozói) megszűnt. Morális önrendelkezését elvették. Ami már akkor is teljesen ellentétes volt a nemzetközi rendszerrel. Az addig használt etikai kódex és etikai eljárási rend megszűnt, ugyanakkor nem tisztázták, hogy azt követően milyen etikai szakmai szabályok lesznek; ezeket mely testületetek vagy személyek alkotják; milyen kompetenciával és ismeretekkel, például a bioetika, egészségügyi jog területén. Végül az operatív feladatokat az ÁNTSZ-hez utalták.
Az egészségügyi kamarák etikai kódexének ügyét a 2007. július elsejétől bevezetett 30/2007. (V. 22.) EüM rendelet csak bonyolította. A „rendtartás” jogi, fegyelmi eljárásról rendelkezett. Ha magunkévá tesszük dr. Kovács József bioetikus gondolatát: „a jog az erkölcs minimuma”, akkor gyanítható, hogy az etikai szabályozás elsődlegességét így nem lehet megkerülni. A jogalkotó ezzel az eljárással éppen a szívét és a lelkét vette el folyamatnak, nevezetesen magát az etikai szabályozást. Nem csoda, hogy a „rendtartás” végül megbukott.
De addig széles körű szakmai, jogi és etikai vitát váltott ki. Mert 2006-ig volt legalább egyeztetés, azután csak utasítás. Arról az apróságról nem is szólva, hogy számtalan hivatásnak az egészségügyben megvan a maga tágabb „családja”, mint az ápolóknak az Ápolók Nemzetközi Tanács (ICN), és annak van etikai kódexe. Ezért az ápolóknak akkor is joguk van vagy az ICN kódexet használni vagy saját kódexet alkotni, ha egy kormány a feje tetejére is áll.
A 2011. április 1-jén hatályba lépő 2011. évi XXIII. törvény az egészségügyben működő szakmai kamarákról szóló, 2006. évi XCVII. törvényt több tekintetben is megváltoztatta. A „rendtartás” megszűnt, új etikai kódex elkészítése vált szükségessé, új etikai eljárás lépett életbe. Kötelező lett a kamarai tagság. A dolgok valahogy a helyükre kerültek.
De mi is az a hivatásrendi etikai kódex? Az egészségügyi dolgozók tevékenységnek kereteit a szakmai, etikai, jogi szabályozás adja. Ezeknek a dokumentumoknak a foglalkozás vonatkozásában kell választ adniuk a gyógyítás, az ellátás intézményes szabványainak és protokolljainak tartalmára. Meg kell határozniuk azokat a kötelezettségeket, amelyeket az egészségügyben dolgozóknak a beteg jólléte érdekében ki kell fejteniük. Szisztematikus iránymutatásokat adnak az etikus magatartás kialakításához, tehát erkölcsi értékeket tartalmaznak. Megerősítik a hivatás morális értékei iránti elkötelezettséget és azokat a morális elveket, amelyeket a szakma elfogadott. Segítik a szakmai csoportok tagjait, hogy ismerjék meg a gyakorlatra vonatkozó szabályokat és viselkedési normákat. Segítséget adnak a szakmai érdekképviseleteknek, amikor azok megalkotják a felelősségre és az elszámoltathatóságra vonatkozó normákat.
Az etikai kódexek másik célja a közvélemény tájékoztatása az etikai normákról, amelyeket a szakmai csoport tisztel. Segítik emellett a közvéleményt, hogy megértse a szakemberek magatartását. A kódexekben megfogalmazott tézisek arra bátorítják az egészségügyben dolgozó szakembereket, hogy ők maguk ismerjék fel és használják a hívatás által preferált erkölcsi normákat. Ez a szabályzat pótolhatja is a jogalkotás hiányosságait - mint például az elkötelezettség megfogalmazása tekintetében -, illetve felállítja az erkölcsös gyakorlat paramétereit. A világ minden orvosi etikai kódexe tartalmazza valamilyen mértékben, hogy a hivatásrendeknek a betegek érdekvédelmével is foglalkozniuk kell.
A saját, speciális etikai kódex szövegének speciális megfogalmazása - például: miért felelős az orvos, és ezt ki ítélheti meg?; milyen etikai szabályokat kell betartani a gyógyszerkipróbálás során? - az illetékes, hiteles, legitim bizottságokra tartozik. Egymás munkájába nem szokás belekutyulni. Ezért a kódex írásával és szerkesztését kapcsolatos feladatokat elvégezhetik a szakmai testületek által működtetett Etikai Bizottságok, Szakmai Kamarák, Szakmai Kollégiumok vagy Kutatásetikai Bizottságok, esetleg független testületek - a hivatáson belül. Az érintett szervezetek felkérhetnek szakértőket is, de a kódexek speciális vonatkozású szövegét mindenkor a szakmai testületek fogadják el, illetve módosítják. Tisztelve egymás munkáját.
2023-ban, a MOK morális megsemmisítését látva nem árt megjegyeznünk Imre József orvos etikus 1925-ben, kicsit régies stílusban írt szavait. „Az erkölcsi törvényeknek, szabályoknak, kötelességeknek erejét, ilyen az államhatalomtól intézet végrehajtás nem biztosítja". A betegek biztonságát és üdvét ez nem szolgálja.
—
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.