börtön;Kolumbia;Fiáth Titanilla;

Bizonyos kisebbségi csoportokkal a kolumbiai börtöntársadalom az itthoninál elfogadóbb

Fiáth Titanilla évekig dolgozott és kutatott magyar börtönökben, legutóbb pedig hónapokat töltött kolumbiai büntetés-végrehajtási intézetekben, illetve egy perui szegénynegyedben. Tapasztalatairól először a Népszavának mesélt.

– Több szempontból is „áteresztőbbek” a falak a kolumbiai börtönökben, külsősként könnyebb pszichológiai foglalkozásokat tartani, mint akár az európai fegyházakban. Több szervezet is foglalkozik az elítéltekkel, különböző programokat szerveznek bent, a jógaórától a néptáncig – mondta lapunknak Fiáth Titanilla pszichológus, kulturális antropológus, aki nemrég tért haza Dél-Amerikából.

A szakember évekig dolgozott a baracskai, majd később a budapesti büntetés-végrehajtási intézetben mint klinika szakpszichológus. 2013 és 2014 között Amerikába utazott, ahol egy maximális biztonságú börtönben, illetve egy, a szexuális bűnelkövetőkkel foglalkozó büntetés-végrehajtási intézetben végzett kutatásokat. Később az ELTE Társadalomtudományi karán tanítani kezdett, és ezekben az években több könyve, tanulmánya is megjelent, ami a börtönök világával foglalkozik. 2022-ben lehetősége adódott arra, hogy négy hónapot töltsön Kolumbiában, illetve legutóbb két hónapot Peruban, miközben egy limai kutatást készített elő. Élményeiről, tapasztalatairól a Népszavának mesélt először. – Egy olyan alapítvány, a Fundación Acción Interna segítségével kerültem Kolumbiába, amelynek szakemberei különböző foglalkozásokat tartanak az ottani börtönökben. Ezt a szervezetet helyben mindenki ismeri. Számos sikert értek el, többek között felszólaltak a parlamentben, elérték, hogy azok a cégek, amelyek volt elítélteket foglalkoztatnak, adókedvezményben részesüljenek.

A pszichológus Kolumbia után Peruban dolgozott egy szegénynegyedben, itt kapcsolatba lépett a helyi Büntetés-végrehajtási Szervezet oktatási és kutatási központjával. Mindkét országban előnyt jelentett, hogy Fiáth Titanilla jól beszél spanyolul, noha a helyi szlengek néha gondot okoztak, de mint ahogy azt antropológusként maga is megtanulta a nyelvi esetlenség és a tanulás lehetősége remek apropó a kapcsolatteremtésre. – Kolumbiában például a fiatal elítélt lányok először nagyon furcsán néztek rám, idegenként kezeltek, de aztán elkezdtek spanyol káromkodásokat tanítani, és az, hogy mindebben partner voltam megkönnyítette a közös munkát.

Lehetőségek és egyenlőtlenségek

A pszichológus elmondta, hogy a tapasztalatai azt mutatják,

egész másképp működnek a latin-amerikai börtönök, mint amit Európában vagy Amerikában ismerünk. 

Az előnyök között említhetnénk a látogatófogadások gyakoriságát, a szabályok „rugalmasságát”, ugyanakkor ennek a „lazaságnak” megvan az ára: nagyobbak az egyenlőtlenségek, jelentősebb a korrupció. – Mind építészetileg, mind kezelés szempontjából azt szokták mondani, hogy a latin-amerikai börtönök befejezetlenek. Sokkal zsúfoltabbak, mint az európaiak, jóval kevesebb személyzettel dolgoznak, és nagyobb mértékben támaszkodnak a fogvatartottak szerepére a rendfenntartásban és a mindennapi működésben. Mindenhol megtalálhatók az elítéltvezetők, a „plumák”. Mindez ugyan egy informális pozíció, a börtönőrök mégis támaszkodnak a hatalmukra. Ennek elsődleges oka, hogy számos alapvető dologra nincs pénz, amit máshol alanyi jogon biztosítanak. Ilyen a ruházat, az élelem egy része, de a bent élők esetenként még az ágyaikért is fizetnek, aki pedig nem tud, az a földön alszik. Mindez nagyobb egyenlőtlenségeket teremt: akinek nincs semmije, az nagyon rossz körülmények között él, akinek pedig megvannak a maga forrásai, az bent még gazdagabbá válhat és nagy hatalmat birtokol. Gondoljunk csak Pablo Escobarra, aki viszonylag szabadon mozoghatott, a büntetése idején még a bogotai karácsonyi vásáron is látták. A zárkája fényűzően volt berendezve, diszkó, szauna állt a rendelkezésére, az őröket pedig maga fizette. Mindeközben más területeken mondhatni „ emberközpontúbban” működnek a büntetés-végrehajtás intézményei. Például alanyi jogon jár minden fogvatartottnak az intim beszélő. Ez a lehetőség a legtöbb országban nem adott, ha mégis, akkor általában jó magaviselethez vagy házassághoz kötik – mesélte Fiáth Titanilla.

Mint a filmekben

A bűncselekmények típusában is bőven akad eltérés, a filmekhez hasonlóan valóban kiemelkedően magas a kábítószerrel összefüggésbe hozható esetek száma, amit a szigorodó büntetőpolitika mellett a közelmúltban a koronavírus is jelentősen rontott. – Sok olyan idős nő ül kábítószer-kereskedelem miatt börtönben, aki a koronavírusig abból élt, hogy az utcákon árult kávét, süteményt. Miután ezt betiltották a karantén idején, olyanok is kábítószert kezdtek árusítani, akiknek korábban nem volt kapcsolatuk a szervezett bűnözéssel. A korábbi börtöntapasztalataimhoz képest ugyancsak újdonság volt, hogy mennyire sokan kerülnek be a terrorizmus vádjával is. Az anya-gyermek részlegen megismerkedtem például egy nővel, aki fiatal kora óta egy fegyveres terrorista sejt tagja, és most, a kisbabája megszületését követően gondolkozott el először azon, hogy a szabadulása után talán más pályát választ. Ilyen típusú bűncselekményekkel Magyarországon elvétve találkoztam, itthon ezek elszigetelt esetek – mondta a szakértő.

Egyre fontosabbá váló emberi jogok

A pszichológus egyik legérdekesebb tapasztalata, hogy bizonyos kisebbségi csoportokkal a börtöntársadalom az itthoninál elfogadóbb. Ez igaz az LMBTQ közösségre, illetve a fiatalkorúak elhelyezése szempontjából is. – Két LMBTQ eseményen is részt vettem két bogotái férfibörtönben. Az egyik a Pride hetéhez kapcsolódott júliusban, a másik pedig a börtönök védelmezőjéhez, Virgen de las Mercedeshez, egy egyhetes szeptemberi programsorozaton. Ez utóbbin a kolumbiai büntetés-végrehajtás országos parancsnoka is részt vett. Itt történt, hogy az LMBTQ közösség választott képviselője, egy transznemű fogvatartott elmondhatta, hogy milyen problémáik vannak, és elindult egy párbeszéd, hogy ezeken miként lehetne javítani.

További érdekesség a kolumbiai börtönökkel kapcsolatban – folytatta Fiáth –, hogy az ottani anya-gyermek részlegek igazgatása nem csupán a büntetés-végrehajtáshoz, hanem egy, a családok jóllétéért felelős kormányzati szervezethez is tartozik.

A gyerekek itt 3 éves korukig lehetnek az édesanyjukkal. A részleg ennek megfelelően van berendezve, az udvaron hatalmas játszóteret használhatnak a kicsik, a zárkák pedig színesek.

A kolumbiai hatóság egy bölcsődét is üzemeltet az intézet területén, így próbálják biztosítani a gyerekek többé-kevésbé megfelelő, ingerekben gazdag fejlődését az intézmény keretei között. A fiatalkorú bűnelkövetők Kolumbiában nem „börtönbe” kerülnek, hanem egy olyasféle „speciális iskolába”, mint amilyen Magyarországon a javítóintézet. Kívülről ugyan rendőrök vigyázzák őket a szökés veszélye miatt, de a falakon belül már nincsenek őrök, és elsősorban a pedagógusoké a terep. – A fiúk intézetében a „nehezen kezelhetők” részlegeit kaptam, a lányoknál viszont bárki részt vehetett a csoportjaimon. A legnépszerűbbek a hiphop foglalkozások voltak. A freestyle-rapen keresztül számos olyan eseményt is elmeséltek az életükről, amelyeket eleinte nem akartak megosztani.

Kakaó-szertartás Peruban

Fiáth Titanilla nem marad itthon sokáig, úgy tervezi, hogy még a nyáron visszatér Peruba, ahol a kutatási központtal egy résztvevő megfigyelésen alapuló vizsgálatot terveznek a börtönkultúrával kapcsolatban. Emellett egy limai páciense is felkereste, hogy szeretne vele közösen egy csoportot létrehozni, ahol a családon belüli erőszak áldozatai beszélgethetnek egymással. – Peruban az utóbbi időben óriási hangsúlyt fektetnek a családon belüli erőszak megelőzésére és az áldozatok kezelésére. Az elmúlt hónapokban az érintettek inkább egyéni foglalkozásokon szerettek volna beszélgetni velem, de a bántalmazásokban ugyancsak érintett fiatal nő azzal az ötlettel keresett meg, hogy Peruban úgy tartják, a közös kakaóivás megnyitja a lelket. Ha a kakaó-szertartás összekapcsolnánk a női csoport elképzelésével, talán bátrabban részt vennének a helyiek a csoportos foglalkozásokon is. Remélem, sikerrel járunk.