Európai tanulmány igazolja, hogy elhagyható a glifozát

Ma már nem igaz, hogy a világ legnépszerűbb gyomirtó szere nélkül nem lehet az élelmiszeripart kiszolgáló mezőgazdálkodást folytatni - derül ki egy friss szakértői jelentésből.

Hamarosan lejár az EU-ban a rákkeltőnek és környezetkárosítónak gondolt glifozát gyomirtó szer ideiglenes használati engedélye. A megújítás esélye nem csak az egyre szaporodó tudományos bizonyítékok miatt csökken, hanem azért is, mert az európai zöld megállapodás, illetve a Farm to Fork (szabad fordításban: a termelőtől az asztalig) stratégia alapján 50 százalékkal kell csökkenteni a mezőgazdaságban felhasznált vegyszerek mennyiségét 2030-ig. Mivel a glifozát a legelterjedtebb gyomirtó, aligha maradhat ki a csökkentésből. Ezért is vált sürgetővé annak vizsgálata, hogy milyen mezőgazdasági technológiákkal lehet kiváltani a mértéktelen gyomirtózást. A fentiek miatt készítette el a Pesticide Action Network Europe az Európai Parlament zöld frakciójával együttműködve a „Weed management: Alternatives to the use of glyphosate” (Gyomirtás: Alternatívák a glifozát használatára) című jelentést, érvanyagként a várható vitákhoz.

A dokumentum főbb megállapításai szerint a glifozát elhagyásának objektív, vagyis a terméshozamok drasztikus csökkenésével, a gazdák ellehetetlenülésével fenyegető kizáró oka nincs. (Ellenkezőleg: már használatban vannak az alternatív termesztési eljárások, csupán a szélesebb körű elterjesztésükre lenne szükség). Mint ahogy a jelenlegi vegyszerhasználat mértéke sem mindig magyarázható meg racionális indokokkal: a gyomoknak - amelyek ellen tűzzel-vassal harcolnak - a többsége semmilyen hatással sincs a haszonnövényekre: nem károsítják a termést, sőt, a talaj árnyékolásával, a nedvesség megtartásával és a tápanyagok visszapótlásával még segítenek.

Mint a jelentésből kiderül, glifozátot és a hasonló totális (vagyis mindent elpusztító) gyomirtókat a legnagyobb mennyiségben olyan gyomok ellen használják, amelyek versenyeznek a haszonnövényekkel a tápanyagokért, a vízért és a napfényért, lerontva a terméshozamot. A második legelterjedtebb felhasználási területet a talajművelés nélküli és a csökkentett talajművelésű rendszerek, ahol a gyomirtó szereket a teljes növényzet elpusztítására használják, részben a betakarítás után, részben pedig a növénytermesztés megkezdése előtt. A harmadik helyen pedig a gabona- és vetőmagtermés betakarítás előtti érlelése és kiszárítása (a glifozát egyik hatása, hogy elvonja a növényi szövetek nedvességtartalmát).

„Széles körben elterjedt az a nézet, hogy a gyomirtó szerek biztonságosak az emberi egészségre nézve, és minimális hatással vannak a környezetre. Erre a hiedelemre alapozva a hagyományos mezőgazdasági rendszerek ma már szinte teljesen a növényvédő szerek, különösen a gyomirtók használatától függenek, sok gazdálkodó teljesen le is mondott a hasonlóan hatékony, nem kémiai gyomirtási módszerről. A gyomnövényekkel szembeni zéró toleranciát alkalmazó gyomirtó szerek használata a mezőgazdasági területek biológiai sokféleségének csökkenésének egyik fő mozgatórugója; beleértve a hasznos fajok elvesztését is, amelyek egyébként a kártevők ellen harcolhatnának” áll a jelentésben.

A tanulmány azt is megállapítja: a gyomirtók egyre gyakrabban nem is működnek a gyomnövényekben kialakult rezisztencia miatt. 2022 decemberi állás szerint 515 olyan „egyedi rezisztencia eset” volt, amikor gyomnövényfajok egész populációi ellenállóvá váltak egyes vegyszerekkel szemben. Akkor 267 fajban írták le ezt az ellenállóképességet, ami nagymértékű növekedés az 1970-es kevesebb mint tíz esethez képest. Több mint 100 faj két gyomirtószer hatásával szemben rezisztens, több mint 50 faj pedig hárommal szemben is, vagyis vegyszerek segítségével ma már gyakorlatilag kiirthatatlan.