A nemzeti ünnep estéjén két zongorista-dobos, Tzumo Árpád (régebben: Oláh Cumó Árpád) és Tálas Áron, valamint Torma Rudolf basszusgitáros lépett az IF Kávézó színpadára. Sőt, nem is színpadra, mert a város talán leghangulatosabb klubjában sem távolság, sem magasság nem választja el az előadókat a publikumtól. A viszonylag szép számú hallgatóság szó szerint testközelből élvezhette az 1930-as évektől mintegy fél évszázadot átfogó repertoárt. Olyan amerikai standardeket, amelyeknek a szimmetrikus, 8-16 ütemes témái még csak-csak ismerősek, de a belőlük kibomló improvizációk végtelen sora egymástól is távol eső világokba repít. Elhitetve, hogy a jazz szó szerint a pillanat művészete, s megmagyarázva, hogy egymást az „életből” nem ismerő muzsikusok hogyan lehetnek képesek anyanyelvi szinten kommunikálni. Persze Tzumo, Torma és Tálas ismerik egymást, de az ő esetükben is eltérő lehetne akár a generációs különbség vagy az iskolázottság. Nos, nem az.
A koncert főszereplője a 43 éves Tzumo volt, aki több mint negyedszázada nyerte meg a legendás Mátyás téri zongoristáról, Füsti Balogh Gáborról elnevezett tehetségkutatót, majd jutott ki Bostonba és Los Angeles-be tanulni. A Monk Institute-on Herbie Hancock és Terence Blanchard voltak a mesterei, jelentősebb tengerentúli karriert jósoltak neki, de hazajött, ahol közöny és üresség várta. Végül Hunka Róbert zenei és filmproducer állt mellé, aki szólólemezeit gondozta, s emellett zenekari formációi (pl. Electronic Dreams) is beindultak. Most, tizenöt évvel később Tzumo igazán érett, elegáns all round muzsikus, aki a szvingtől a kortárszenéig minden stílusrétegben képes megtalálni a saját útját, hangját. Ez az este ugyan nem az önálló kompozíciókról szólt, de nemcsak előadói, hanem alkotói kvalitásait is megmutatta.
Jó társa volt ebben – ezúttal a trió dobosaként – a 32 éves, tiszafüredi Tálas Áron (ma már zeneakadémiai és konzervatóriumi tanár), aki a jazzt elsősorban ritmuskérdésnek tartja, hiszen „ha beraksz valakinek egy bebop számot, akkor valószínűleg csak fura hangokat, akkordokat és értelmezhetetlen alapot fog benne hallani”, pedig ritmikája a tánczenében gyökerezik. A basszusgitárosként és énekesként is ismert Tálast semmiképp ne úgy képzeljük el, mint egy zenebohócot. Mindegyik hangszerén a lehető legkomolyabb művészi önkifejezésre törekszik, és még saját formációi (pl. a Tálas Áron Trió és a Flight Modus) között is olyan nagy a stiláris különbség, hogy nehéz elhinni: mindez az ő leleménye. Ennek a folyamatnak egyik betetőzése volt a 2020-ban megjelent, majd a pandémia múltán élőben is bemutatott albuma, a Beats from My Heart, amelyen szó szerint egyszemélyes intézménnyé vált: az összes szólamot ő játssza, s a hangzásképet elektronikával (Moog, Fender Rhodes) is ötvözi. Biztos vagyok benne, hogy a Tzumo–Tálas együttműködésből születhet még valami nagyon izgalmas lemezprodukció.
És végül Torma Rudolf: egy idősebb, régi vágású muzsikus – a mai ifjaknak Rudi bácsi vagy „báttya” –, aki hosszabb betegség/függőség után már huzamosabb ideje újra színpadon van, s őriz valamit (sőt nagyon is sok mindent) a nyolcvanas-kilencvenes évek jazzkultúrájából. A hasonló sorsú Egri Jánossal együtt számomra ők a hazai jazz-bőgőzés és -basszusgitározás etalonjai.
Infó: Tzumo – Torma Rudi – Tálas Áron IF Kávézó, 2023. március 15.
