NB I;labdarúgás;Felcsút;Ferencvárosi Torna Club;

Felcsút és felfújt

Sok minden énekelhető a vármegyei NB I-ben, csak az nem, hogy „Budapest, Budapest, te csodás”

A pesti kabaré dekádokon át fogalom volt. Ellenkező előjellel az utóbbi évtized vidéki tragikomédiája is az lesz. 

Arról az előadás-sorozatról beszélek, amely a vármegyei NB I-ben zajlik.

Most éppen az Újpest 5-1-re kikapott Felcsúton. Az Újpest. Felcsúton. Bár ez a mai társaság a legendás negyedik kerületi klub elrettentő maradványa. Ahogyan napjaink Honvédja, Vasasa és jelenleg másodosztályú MTK-ja is páros lábbal tiporja a tradíciókat.

A mérhetetlen színvonalú takarékligában az utolsó három sorrendje: 10. Újpest 27 pont, 11. Honvéd 25, 12. Vasas 19.

A nevében Puskást és Akadémiát hordozó, de mindkettőtől távol álló felcsúti együttes a harmadik helyen virít. A mai Magyarország legbőkezűbben támogatott nevelő klubjában az Újpest ellen – a horvát Karlo Bartolec, a lengyel Wojciech Golla, az angol Brandon Ormonde, a cseh Jakub Plšek, a román Alexandru Băluță és Marius Corbu, az ukrán Artyom Favorov, a holland Yoëll Van Nieff és Luciano Slagveer, a svéd Jonathan Levi (SWE), az iráni Sahab Zahedi, a gambiai Lamin Colley mellett – három hazai büszkeség lépett pályára.

A gólokat a tizenkét bevetett légiós közül négy gazdasági bevándorló – Colley (2), Corbu, Slagveer és Zahedi – szerezte.

Nem mondom, hogy ezekről a külföldiekről bármit is tudtam volna, mielőtt idejöttek boldogítani bennünket, de az biztos, hogy a jelenkor magyarjainak még az ilyen idegenekkel szemben sem megy. A Vasas kizárólag hazánk fiait vonultatja fel, és égeti a fellegvárból fabódévá lett  Fáy utcát hétről hétre. A halovány piros-kék hagyományűzők ebben a naptári évben még nem nyertek bajnoki meccset – négy döntetlen, négy vereség, 6-11-es gólkülönbség az ibolya szerény mérlegük –, de hát az ősszel is csak háromszor tudtak felülkerekedni minden idők legkisszerűbb magyar első osztályában.

A Honvédnak sincs sok győzelme – mindössze hat van –, viszont edzője, a horvát Dean Klafuric a legnehezebb pillanatokban sem veszíti el humorérzékét. Az Újpesthez hasonlóan 27 pontot számláló, sok milliárdos állami dotáció ellenére még ebben a közegben is szörnyen szenvedő Fehérvártól elszenvedett 2-0-s vereség után a kispesti tréner azt mondta: „A Fehérvár az FTC után a második legjobb kerettel rendelkezik; ha ellene meg tudjuk állni a helyünket, az azt mutatja, hogy jó csapat vagyunk, jó úton haladunk.”

Mintha a női futsalválogatott szakvezetője elégedetten nyilatkozott volna a portugáloktól Debrecenben elszenvedett 0-12 után. (Vajon el tudjuk-e képzelni, milyen hölgykoszorú lehet az, amelynek hazai pályán egy tucatot rámolnak be kétszer húsz perc alatt?) Igaz, a sóstói találkozót más humorista is kommentálta. Az internetes portálok egyikén azt olvastam: „Remek hangulatot teremtett a két szurkolótábor. Az biztos, hogy ha a kispesti és a fehérvári szurkolókon múlna, a két csapat nem a kiesésért küzdene az NB I-ben.”

Na most, a kiesésért nem szoktak küzdeni, legföljebb ellene. A mérkőzésnek pedig – a korántsem kizárhatatlan korrekciókkal együtt – 3683 nézője volt.

A ZTE–Ferencvárosnak meg 3504. Az, aki ennyi ember megjelenésekor „remek hangulatról” delirál, valódi futballmeccset nyilván életében nem látott a helyszínen. A ZTE–FTC-t ötven éve 22 ezren, negyven éve 17 ezren, huszonöt esztendeje ugyancsak 17 ezren tekintették meg a zalai sporttelepen.

Most a teljes fordulóban 17 318 (átlagban 2886) nézőt jegyeztek, ha igaz.

S megint kiderült, az itthon utcahosszal vezető FTC sincs a közelében sem a hajdani Ferencvárosoknak. Hogy a Leverkusen leiskolázta, az nem szégyen, elvégre már nem azokat az időket éljük, amelyek során a Géczi – Novák, Páncsics, Bálint, Megyesi – Juhász István, Kű – Szőke, Branikovits, Albert, Mucha (Rákosi), szinte minden poszton klasszis játékost felvonultató zöld-fehér együttes az UEFA Kupában 5-2-re verte az Eintracht Braunschweiget.

De azért egymás után Felcsúton és Zalaegerszegen is kikapni... Még a mostani csipet mezőnyt rendszerint számottevőnek feltüntető sportnapilap is megjegyezte: „Céltalan és rendkívül pontatlan volt a zöld-fehérek futballja. A gyenge játék a ferencvárosi labdarúgók idegeit is kikezdte, egyre több volt a fegyelmezetlenség, a vitatkozás.”

Hiába, ha nem eléggé jó minőségű a felfújt, előbb-utóbb összeesik.