Az elmúlt évek egyre égetőbb kérdése volt, hogy vajon meddig marad meg az adott formájában a filmes Inkubátor Program. Nagyok sok pozitív szakmai érv volt e kezdeményezés mellett, lévén, hogy az oktatási intézmények közvetlen támogatása mellett lehetőséget teremtett arra, hogy a jelenlegi támogatási rendszerben fiatal alkotók eljuthassanak az első egész estés nagyjátékfilmhez. (Az már más kérdés, hogy a második film nincs benne a szisztémában, hacsak az alkotónak nem NER-tematikájú elképzelései és ambíciói vannak.)
Az is elég kockázatos játéknak tűnt a mai Magyarországon, hogy az Inkubátor Programon belül igen sokszínű alkotások születtek meg, melyek még nemzetközi fesztivál- eredményeket is fel tudtak mutatni, a kritikai és nézősikerekről nem is beszélve – többen félig tréfálkozva jegyezték meg, hogy lehet, hogy elég lenne csak inkubátoros filmeket készíteni. Szóval az állami pénzből létrejött független művészeti sikersztori mostanáig jól működött.
Most viszont az Inkubátor 7.0 öt nyertese nem kapja meg automatikusan a gyártási támogatást,
miután a Nemzeti Filmintézet (NFI) saját hatáskörön belül nyolc hónappal az eredményhirdetések után utólagosan szabályt módosított, és a Döntőbizottság (DB) semmissé tette a szakmai zsűri által megítélt győzelmeket. Az öt győztes közül három ugyanis február elején kapott egy levelet az NFI-től, amelyben az állt, hogy ugyan a leadott forgatókönyvet elfogadottnak tekintik, de a DB saját mérlegelési jogkörében úgy döntött, hogy a győztesnek megítélt filmterveket nem javasolják beadni a gyártási pályázatra – megkímélendő magukat némi olvasástól és papírmunkától. (Egy projekt átkerült a tévéfilmes kuratóriumhoz, egy pedig maradt győztes pozícióban.)
A három eltanácsolt produkcióból kettő producere, Kenesei Edina és Petrovits Genovéva március 9-én nyílt levelet írt Káel Csaba filmügyi kormánybiztosnak és a Nemzeti Filmintézet Döntőbizottságának, melyet rajtuk kívül az Inkubátor Program és számos jelenlegi és korábbi alkotói és lényegében csaknem mindegyik létező szakmai szervezet aláírt. Ebben kifejtik, az alkotók a program keretei között 2021 októbere óta fejlesztik a filmterveiket, a program nyerteseiként pedig 2022 májusa óta már annak tudatában dolgoztak a nagyjátékfilmjeik előkészítésén, hogy azok a Nemzeti Filmintézet biztos támogatásával készülnek el – ám az NFI a játékszabályok módosításával az Inkubátor Program lényegét törölte el. Ha úgy tetszik: államosítottak egy állami pályázati programot.
Azt is leírják ugyanakkor, hogy az ellehetetlenített helyzetbe sodort játékfilmtervek producerei párbeszédet kezdeményeztek a döntőbizottság egyik tagjával, azonban
érdemi indoklást és válaszokat nem kaptak.
Hangsúlyozzuk: azóta sem. Kenesei Edina lapunknak úgy fogalmazott, hogy válaszlevél érkezett az NFI-től, de abban a konkrét kérdéseikre nem kaptak választ, így éppen a kontraválaszt fogalmazzák az intézmény arrogáns megnyilvánulásai után. Felvetik például, hogy hogyan lehet egy pályázati programot visszamenőlegesen átalakítani. Mindemellett lapunk úgy tudja, hogy az Inkubátor 8.0 résztvevőit is behívták a múlt héten az NFI-be, hogy tájékoztatást adjanak az őket érintő újdonságokról. A producerek harcához sok kitartást és erőt lehet csak kívánni, különösen, hogy a szakmai szervezetek szemmel láthatóan belefáradtak a rendszerrel való harcba, és alkotói oldalon sem egységes a szakma. Amikor Pálfi György, Sopsits Árpád vagy Herendi Gábor szólalt fel a rendszer ellen, az adott pillanatban senki sem állt melléjük.
A nagy kérdés, hogy mi a baj az Inkubátor Programmal, amikor csupa jót lehet róla mondani, hallani.
Egyes forrásaink szerint az az alapvető probléma, hogy a program nem a mostani rendszer szülötte, hanem a nemzetietlen Andy Vajna kormánybiztoshoz, a Magyar Nemzeti Filmalaphoz, azon belül a kulturkampf keretében ellehetetlenített korábbi igazgató, Havas Ágnes nevéhez köthető. A szakember 2015-ben mutatta be a programot, akkor elmondta, hogy szeretnék megmozdítani azokat a fiatalokat, akik az elmúlt néhány évben végeztek a különböző egyetemek mozgóképművész, animációs rendező vagy rendező szakán, és eddig még nem nyertek vagy nem akartak pályázni a filmalaphoz.
A vezérigazgató már a filmalap elindulása óta gondolkodik egy ilyen programon, először Pálfi György filmrendező javasolta neki, hogy segítsék az első filmeseket abban, hogy kipróbálhassák saját hangjukat, stílusukat. Az elmúlt évek első filmes sikereit látván úgy tűnik, valóban van helye egy ilyen programnak a magyar filmgyártásban. Havas Ágnes kiemelte, hogy a filmalap eddig is támogatott kezdő filmeseket és diplomafilmeket: kapcsolatban álltak a MOME, az SZFE és az ELTE filmes képzéseivel.
Az Inkubátor Programmal viszont szélesebbre tárják a lehetőségeket,
a BKF és az Egri Eszterházy Károly Főiskola filmes képzéseinek bevonásával. Hozzátette, hogy a pályakezdő rendezők nem csak erre a programra jelentkezhetnek: a filmalap többi pályázatán ugyanúgy indulhatnak a jövőben is, bármilyen végzettséggel. A Magyar Filmakadémia buzgó tudósítása idézte magát Andy Vajnát is. „Sokan nem tudják, hogyan kell hozzákezdeni, ebben támogatjuk őket” – hozzátéve: megpróbálják „kitágítani” a piacot, mert az egyetem után az első filmig sokszor nem találják a helyüket a fiatal rendezők, nem mernek belevágni egy forgatókönyv megírásába.
A kezdeményezés – a Saul fia Oscar-díja mellett – a kortárs magyar film egyik legnagyobb sikerszériáját hozta, és az NFI is büszkén ír a saját honlapján a programról, melynek keretében már negyvennégy első filmes csapat kapott gyártási támogatást, és több mint húsz alkotás el is készült. Köztük volt Szilágyi Zsófia Egy nap című alkotása, melynek világpremierje a cannes-i fesztiválon volt, és elnyerte a filmkritikusok nemzetközi szövetsége, a FIPRESCI díját.
Kis Hajni Külön falka című szívszorító és felemelő apa-lánya drámája a Karlovy Vary-i filmfesztiválon mutatkozott be a nemzetközi közönségnek, és elnyerte a legjobb filmet és a legjobb első filmet illető Magyar Mozgókép Díjakat – azt soha nem is értettük, miért nem utóbbi művet neveztük az Oscarra a totálisan dilettáns Post Mortem című horror helyett. Most már minden világos. Mindazonáltal 2022-ben is voltak Inkubátor- filmek: Fazekas Máté Kilakoltatás című szatíráját, a Zanox című sci-fi vígjátékot Baranyi Benő rendezésében, a Magasságok és mélységeket Erőss Zsolt özvegye, Sterczer Hilda gyászfeldolgozásáról Csoma Sándor filmjében, valamint a Stork Natasa kettős főszereplésével készült Veszélyes lehet a fagyi című Szilágyi Fanni-filmet láthatták a mozinézők.
Érdekes kivétel a Larry című dráma: Bernáth Szilárd első egész estés filmje ugyan nem nyert az Inkubátoron, de annyira tetszett Havas Ágnesnek a terv, hogy javasolta, adják be önálló fejlesztésre, így végül ez a film is elkészült. Nem lehet nem észrevenni, hogy az Inkubátor-filmek tematikája és az alkotóik – köztük freeSZFE-s diákok – egyre kevésbé lettek kompatibilisek a mostani, NFI által büszkén támogatott kurzusfilmes produkciókkal.
