Csinos lokális háborúnak ígérkezik a Szeged kontra Veszprém csörte

Ezúttal a BL nyolcaddöntőjében facsarják ki egymást a felek, a legrangosabb sorozatban először keresztezik egymás útját.

Amikor a Real elnökét megkérdezték valamelyik szezon előtt, hogy señor presidente, ugye, csak a bajnoki címmel lenne elégedett, odabökte: „Nekem mindegy, csak a Barca végezzen mögöttünk!” Hát valahogy így volna egymással a két magyar topcsapat is, tudniillik a hazai kézilabdázás megkerülhetetlen duója évtizedek óta a másik teljesítményét is figyeli. Bármelyik csapat bajnoki vagy kupaaranyát megédesíti, ha az a legfőbb rivális legyőzésével párosul. Szegeden és Veszprémben ez becsületbeli ügy, vagy tán még annál is több. Egy ilyen derbin tényleg a száz százalék a minimális szurkolói elvárás a játékosoktól.

A rivalizálást ellenben komoly súrlódások, évtizedes (vélt vagy valós) sérelmek, rendezetlennek hitt számlák kísérik. Az adok kapok néha olyan kültelki kocsmát idéz, ahol mindkét fél szerint a másik engedte el először a parasztlengőt.

Két éve a szegedi klub a Magyar Kézilabda Szövetség fegyelmi bizottságához fordult, és hivatalos vizsgálatot kezdeményezett Nagy László ellen. A veszprémi sportigazgató a döntő második meccse előtt egy WhatsApp-üzenetben kereste meg a Szeged ászát, Bodó Richárdot, ami nagyon nagy vihart kavart a Tisza-parton. Nagy László azt állította, nem átigazolással kapcsolatban jelentkezett a játékosnál, de ezt a szegedi vezetés nem hitte el, az érvelést zavarosnak és hiteltelennek tartotta. Az ügy pedig etikai vizsgálatig jutott.

Néhány évvel korábban, 2016-ban konkrétan verekedésbe torkollott a Magyar Kupa-döntő, amit a veszprémiek vert helyzetből mentettek 24-24-re, majd hétméteresekkel meg is nyerték a kupát. Hatalmas indulatok kísérték a végjátékot, a zsűriasztalnál vitatkozott a két edző, majd a szegedi Juan Carlos Pastor úgy mellbe lökte a jóval kisebb súlycsoportban játszó veszprémi kollégát, hogy a bakonyiakat irányító Xavier Sabaté hanyatt esett. Ez nem olaj, hanem egyenesen benzin volt a tűzre, a pályán a játékosok között is oltári lökdösődés kezdődött, a biztonságiak választották szét a csapattagokat. Amúgy rendkívül aggasztó volt látni, hogy a piros és kék mezben játszó, végletekig felajzott kézilabdások néhány nappal korábban a válogatottban egymás mellett igyekeztek minél jobb eredményt elérni, ám akkor már ez a baráti kötelék sem számított. Az őrület pedig az ilyenkor szokásos „normál” ügymenet szerint átterjedt a szurkolókra is, a sportcsarnok parkolójában veszprémi és szegedi fanatikusok ütötték egymást, ott a rendőrség igyekezett lehűteni a kedélyeket. A már akkor is nagyon vérszegény és súlytalan kézilabda szövetség egy sekélyes közleménnyel próbálta csitítani az indulatokat – az eredmény felől senkinek nem lehetnek kétségei.

A 2008-as bajnoki fináléban a két csapat vezetőségének nézeteltérése miatt egy ideig még az is kérdéses volt, hogy megrendezik-e egyáltalán a bajnoki döntő negyedik mérkőzését.

A szövetség 500 ezer forintra büntette a veszprémi Ilyés Ferencet (nemrégiben amúgy őt nevezte meg utódjául az elnöki posztról távozó Kocsis Máté), mert a harmadik összecsapáson megrúgta Luka Zvizejt. A veszprémi vezetők viszont azzal érveltek, hogy oké, de a szegedi irányítót, Danijel Andjelkovicot is tiltsák el, mivel ő meg háton fekve talpalta le Ilyést. Az ominózus döntőben amúgy a szegedi Bajusz Sándor már eleve nem is játszhatott, mert a néhány héttel korábbi Magyar Kupa-döntőn megütötte Perez Carlost.

De, hogy a végét zárjuk valami felemelő történettel: a Szeged demonstratív módon új szupercsarnokában, a 8500 fős Pick Arénában a tragikusan fiatalon elhunyt Marian Cozmáról nevezte el az egyik lelátói zónát, így a veszprémi vendégszurkolók a drámai éjszakán megkéselt játékosról elkeresztelt Cozma-szektorban szoríthatnak kedvenceikért. Ez az emberileg és emocionálisan is kiemelkedően szép gesztus pedig fontosabb annál, mint hogy épp melyik csapat kerekedik felül a másikon.