Provokáció

Naiv voltam, amikor Pál Ákos, az NFI vezérigazgatója az Inkubátor program 2022-es Pitch Fórumon úgy fogalmazott, hogy az intézet kiemelt figyelmet fordít „a magyar film jövőjére, a pályakezdőkre.” és ettől jó érzéseim támadtak. Jól adta elő magát és elhittem neki, hogy az általa képviselt rendszer emberei megelégszenek azzal, hogy a kiosztott pénzforrás javát dilettáns és csekély érdeklődésre számot tevő, népszórakoztató kurzusfilmekre fordítják és hagyják a kiszolgálás iránt (vagy ahogy Lajos Tamás fogalmazott Tősér Ádám, a Blokád rendezője kapcsán a sajtótájékoztatón, hogy lebonyolította a forgatást) nem feltétlenül érdeklődő fiatalokat kibontakozni.

Az inkubátoros filmek nemzetközi sikerei bizonyították, hogy tehetséges mozgóképes nemzet vagyunk, alkotóinkban benne van a potenciál, hogy Európa és a világ művészei legyenek. De ez nyilván nem cél, sőt, kifejezetten nemkívánatos, hogy valamiféle gyanús liberális elismerések közé engedjük a magyar drágaságokat. Szó sem lehetett arról, hogy Kis Hajni rendezte inkubátoros Külön falka (mely a szakma szerint a legjobb film volt az adott évben) indulhasson az Oscar-versenyen, inkább egy lélektelen reklámfilmes röhejes horror próbálkozását küldtük oda tavalyelőtt – a Post Mortemről van szó, csak azért nevezem meg, hogy aki jóízlésű embernek tartja magát, magabiztos nyugalommal kerülje el, ha eddig nem volt hozzá szerencséje.

Egy olyan díjra, melyet nyíltan és burkoltan liberális összeesküvésnek deklarál a konzervatív magyar. Sokáig nem értettem mi a cél? Az, hogy az Inkubátor Program tehetségei ne jussanak el a második filmhez – pláne nemzetközi támogatásokkal? Hihetőnek tűnt. Miképpen az is, hogy – újfent naivan – egyesek azt gondolják, hogy a pocsék film nem az. Ám most, hogy az Inkubátor Programot államosították és itt is csak a rendszerbe beférő alkotások születhetnek meg innentől fogva a jövőben, lehullt a lepel: a cél a szimpla provokáció. Csak, itthon lassan már nincs kit bosszantani, hamis elvek társadalma lettünk, a világ boldogabbig felén meg legfeljebb legyintenek ránk. Valahol a kettő között meg ott van a szintén valóság. Akármennyire sem fényes az sem.