Naiv voltam, amikor Pál Ákos, az NFI vezérigazgatója az Inkubátor program 2022-es Pitch Fórumon úgy fogalmazott, hogy az intézet kiemelt figyelmet fordít „a magyar film jövőjére, a pályakezdőkre.” és ettől jó érzéseim támadtak. Jól adta elő magát és elhittem neki, hogy az általa képviselt rendszer emberei megelégszenek azzal, hogy a kiosztott pénzforrás javát dilettáns és csekély érdeklődésre számot tevő, népszórakoztató kurzusfilmekre fordítják és hagyják a kiszolgálás iránt (vagy ahogy Lajos Tamás fogalmazott Tősér Ádám, a Blokád rendezője kapcsán a sajtótájékoztatón, hogy lebonyolította a forgatást) nem feltétlenül érdeklődő fiatalokat kibontakozni.
Az inkubátoros filmek nemzetközi sikerei bizonyították, hogy tehetséges mozgóképes nemzet vagyunk, alkotóinkban benne van a potenciál, hogy Európa és a világ művészei legyenek. De ez nyilván nem cél, sőt, kifejezetten nemkívánatos, hogy valamiféle gyanús liberális elismerések közé engedjük a magyar drágaságokat. Szó sem lehetett arról, hogy Kis Hajni rendezte inkubátoros Külön falka (mely a szakma szerint a legjobb film volt az adott évben) indulhasson az Oscar-versenyen, inkább egy lélektelen reklámfilmes röhejes horror próbálkozását küldtük oda tavalyelőtt – a Post Mortemről van szó, csak azért nevezem meg, hogy aki jóízlésű embernek tartja magát, magabiztos nyugalommal kerülje el, ha eddig nem volt hozzá szerencséje.
De a hatalmi cinizmus netovábbja volt, tavaly a történelemhamisító, egyik jelenetében nyíltan antiszemita Blokádot nevezni bármelyik másik magyar film helyett.
Egy olyan díjra, melyet nyíltan és burkoltan liberális összeesküvésnek deklarál a konzervatív magyar. Sokáig nem értettem mi a cél? Az, hogy az Inkubátor Program tehetségei ne jussanak el a második filmhez – pláne nemzetközi támogatásokkal? Hihetőnek tűnt. Miképpen az is, hogy – újfent naivan – egyesek azt gondolják, hogy a pocsék film nem az. Ám most, hogy az Inkubátor Programot államosították és itt is csak a rendszerbe beférő alkotások születhetnek meg innentől fogva a jövőben, lehullt a lepel: a cél a szimpla provokáció. Csak, itthon lassan már nincs kit bosszantani, hamis elvek társadalma lettünk, a világ boldogabbig felén meg legfeljebb legyintenek ránk. Valahol a kettő között meg ott van a szintén valóság. Akármennyire sem fényes az sem.
Ledarálták a fiatal magyar filmesek álmait, és csak utólag szóltak nekik