Nem irodalmár, a bankszakmából érkezett, és néhány éve fontos követe az eszperantó nyelvnek. Szabolcs Istvánnal Petőfi Sándor Az ítélet című költeményének eszperantóra való átültetése kapcsán a versfordítás nehézségeiről, valamint a költő és Madách Imre a nyelv művelésében betöltött fontos szerepéről beszélgettünk. – A feladatot tulajdonképpen magamnak találtam – meséli nevetve Szabolcs István. – Szerettem volna, ha mi eszperantisták világszerte méltóképp ünnepelnénk meg Petőfi Sándort és Madách Imrét, hiszen mindkettejük bicentenáriuma az idei évre esik, és az eszperantisták által olvasott művek közt Petőfi versei és Az ember tragédiája kétségkívül elegáns helyet foglal el.
Kicsit több mint ötven éve Kalocsay Kálmán, Eszperantó ország egyik legfontosabb alakja százharminc Petőfi-műfordítást jelentetett meg, köztük a János vitézt. (Az elbeszélő költeményt ebből a verzióból ültették át kínai nyelvre). A kötet címe Libero kaj Amo, azaz Szabadság és szerelem volt, és tartalmazta a szóban forgó Az ítélet című költeményt, azonban az eszperantisták gigásza más módon követte a metrikai szabályokat, a Petőfi-vers ugyanis időmértékes, hexameterekben íródott. – Egy-két ponton természetesen nem boldogultam volna a Kalocsay-fordítás nélkül, a Petőfire oly jellemző „szilaj” jelzőt tőle vettem át, de ő heptameterben, azaz hét verslábban oldotta meg a verset, én viszont ügyet csináltam a hexameterből – mondja Szabolcs István. A hexameter daktilus és spondeus verslábak szabályos váltakozásán alapuló verselés, a daktilusban egy hosszú szótagot két rövid követi, míg a spondeus két hosszú szótagból áll, a prozódia tudománya a szótagok „megmértékelése”. – Az eszperantó tökéletesen képes művészi összhangba hozni az időmértékes verselést a hangsúlyossal, lévén az eszperantó „hangsúlyos nyelv” – szemlélteti a nyelvet az eszperantista. – A hangsúly mindig az utolsó előtti szótagon van, a magyar nyelvvel ellentétben ezt a hexameterben sem veszíti el, ahol a hangsúlyos szótagból mindig egy hosszú szótag lesz, és mondhatnánk, ennyi az egész. Saját fordításomnál az antik hellén szabályokat teljes mértékben, kivételmentesen alkalmaztam. A kivételmentesség pedig az eszperantó egyik emblematikus tulajdonsága, engedményt is csak szabályosat tettem. Alapvetően ugyanis a feltétlen gondolati hűség határozta meg a munkámat – mondja Szabolcs István.
Egyetlen versfordításhoz több könyvet használt föl, melyek verstani és líraelméleti szempontból segítették munkáját. A költeményt több mint húsz változatban írta meg Szabolcs István, míg eljutott a végleges verzióig, ebben Antono Samak debreceni eszperantista is segítette. – Fontosnak tartottam hangzás szintjén is megjeleníteni a Petőfi-vers egyes mozzanatait. Például amikor a magyar szöveg tizenhatodik sorában arról ír Petőfi, hogy a háború istene lóra ül és végigszáguld a világon, azt én így ültettem át: „tra l’mond’ fora galopas for, sur dors’ de ĉevalo, / al la popoloj vokas por la decida batalo”. A sok o-hangzó miatt szinte megelevenedik a lovaglás. Öt szó híján pedig – folytatja Szabolcs István – minden kifejezés megtalálható volt az 1887. július 26-án kiadott „Első könyvben” (Unua Libro), mely így elegendő volt a Petőfi-vers fordításához a nyelvtani anyagát tekintve teljes mértékben. A fent említett öt szó később, de még az alkotó életében született meg és épült be az eszperantó nyelvbe.
– Az eszperantónál három elv határozza meg a szóképzést: az első a szükségesség és elégségesség elve, a második a tudomány esetében a precizitás és a tömörség, és a harmadik a költészet esetében a bőség és a redundánsság. Előfordulhat, hogy egy adott eszperantó szó hangzói egyszerűen nem azt a képzetet hívják elő az olvasóból, mint amit eredetileg a szerző kívánt, ez fakadhat abból, hogy a „mal” ellentét képző nem tudja esetleg a gyökszó ellentétét felidézni. (A „mola” jelentése puha, a „malmola” jelentése durva, de hangzásra nem idézi föl bennünk a durvaságot.) Ilyenkor a költő új szót alkot, de ez csak a legjobbak kiváltsága. Szerencsére én nem ütköztem ilyen akadályba a munkám során – állítja, továbbá kiemeli: az eszperantó fordításban kvázi „egymásra talál” Petőfi és Madách. – A sokszor idézett „Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!” szállóigében szerepel a „bízni” értelmű ige, mellyel Petőfinél helyettesítenem kellett a „hinni” igét, így az egész fordítás szinte a két szerző misztikus, közös üzeneteként is értelmezhető.
Az eszperantó irodalomtörténetében és a nyelvben is elegáns helyet foglal el Petőfi Sándor, általa került az eszperantóba a „kurta” és a „csárda” szó is. – Nem művelhet valaki eszperantó irodalmat anélkül, hogy ne ismerné minden mélységében a János vitézt és Madách Tragédiáját – hangsúlyozza Szabolcs István. – Az emberiségkölteményen keresztül ismerte meg a skót költő, William Auld a magyar kultúrát, és ez inspirálta eszperantóul megírt lírai eposzát, A gyermeki fajt, ami nagy szerepet játszhatott abban is, hogy háromszor jelölték Nobel-díjra. – Madách művét Kalocsay fordításának köszönhetően a máltaiak is megismerték, ugyanis ebből ültette át Carmel Mallia azt máltai nyelvre, aki március 15-e tiszteletére elkészítette a Nemzeti dal fordítását is. Az eszperantó tökéletes közvetítőnyelv a fordításoknál is.
Petőfi-fordításának jövőjéről Szabolcs István úgy fogalmaz: – Idén a szokásos nagy nyári találkozón, a Világkongresszuson Torinóban előadást fogok tartani a fordításról. – Beszélgetésünk során Szabolcs István kérésre elszavalja az eszperantóra fordított Petőfi-verset is. A nyelv maga hangzásában déli, mintha a görögre emlékeztetne, a szöveg lüktetésében pedig tökéletesen hozza a benne rejlő időmértéket.
Új művek terítéken
A magyar irodalom eszperantóra fordítása folyamatos. Nemrég készült el Horváth József egy Karinthy- és egy Gárdonyi-írással, a Tanár úr kéremet és A láthatatlan embert fordította le. Vizi László tolmácsolásában pedig pár év óta olvasható a neten Jókai Mór elbeszélése, A nagyenyedi két fűzfa – amelyet egy kínai portál is hirdet.
