Szép ez az Orbán-Vučić barátság, kár, hogy az EU-n belüli teljes elszigetelődés és a V4 szétesése az oka

Az erősebb szövetség Magyarországgal nem feltétlenül jó hír Szerbiának, arra pedig végképp nem jelent garanciát, hogy ez felgyorsítaná az ország uniós integrációját.

Aleksandar Vučić szerb elnök nagy figyelmet keltett múlt heti, a Kis-Jugoszlávia elleni NATO-csapások 20. évfordulóján tartott Nyugat-ellenes kirohanásával. Élesen bírálta az Egyesült Államokat és több uniós országot. A látványos „színházi előadás” csak a hazai közvéleménynek szólt, a szerb elnök a nemzetközi színtéren meggyengült, hiszen maga is elismerte, hogy kénytelen elfogadni az Európai Unió Szerbia és Koszovó kapcsolatát rendezni hivatott béketervét, amiért a radikális jobboldali ellenzék folyamatosan bírálja. Vučićnak azonban volt egy figyelemreméltó kijelentése, azt mondta, Orbán Viktor akadályozta meg 1999-ben, hogy a NATO szárazföldi támadást indítson Kis-Jugoszlávia ellen és ezért Margaret Thatcher akkori brit miniszterelnök is kérdőre vonta. Úgy látszik, amikor ugyanezt már fél évvel ezelőtt is állította, senki sem szólt neki, hogy ez teljes képtelenség és egy komoly tárgyi tévedést is tartalmaz, hiszen ekkor Tony Blair volt a brit kormányfő.

A gyújtó hangú beszéd után a magyar miniszterelnök leugrott Belgrádba, hogy egy biliárdmeccset vívjon szerb elnök barátjával, hogy aztán már hétfőn a szerb parlament elnökét, Vladimir Orlicot fogadja a Karmelita kolostorban. A magyar kormányfő ekkor kijelentette, Szerbia uniós csatlakozása nem tűr halasztást. Valójában az integrációs folyamat lassan halad, eddig 22 tárgyalási fejezetet nyitottak meg, s vágyálomnak tűnik, hogy az ezekről szóló egyeztetéseket 2024 végéig lezárják, majd 2025-ben Belgrád teljes jogú tag legyen.

De ez még mindig nem minden a nagy szerb-magyar egymásra borulás kapcsán. Vučić a kormányt rendre elvtelenül védelmező Pink televízióban jelentette be, új stratégiai párbeszéd indult Magyarországgal és reményei szerint hamarosan létrejön a két ország együttműködésével foglalkozó új testület. Májusban pedig csúcstalálkozót rendeznek, amelyen rajta kívül Novák Katalin köztársasági elnök, valamint a két kormány képviselői vesznek részt, amit Belgrádban vagy Újvidéken lehetne megtartani. Megnyílik a rendőrség és a honvédség együttműködésének lehetősége, valamint haditechnikai kooperáció is létrejöhet. Vučić arról is beszélt, hogy már júniusban nagy változások várnak ránk Európában, Amerika új blokkot hoz létre az irányítása alatt, amelyhez „a balti országok, Lengyelország és Románia is csatlakozik”.

A magyar kormány sokáig arra törekedett, hogy a visegrádi államok egyfajta ellensúlyt képezzenek az Unión belül, később az volt a célja, hogy egy populista tengely jöjjön létre Európában. Ám mindkét kezdeményezése kudarcba fulladt. A visegrádi együttműködés szétesését felgyorsította az Ukrajna elleni orosz agresszió. Már Lengyelországra sem számíthat a magyar kormány az Unió elleni harcában, s szintén a háború miatt több populista párt szakított az EU-ellenes retorikával és a centrum felé mozdult el. Magyarország magára maradt, így csak egyfajta kényszer, hogy szorosabbra vonja a kapcsolatot Szerbiával, mert nem maradt más szövetséges a térségben. Ez a kapcsolat azonban természetesen messze nem pótol egy EU-n belüli unióellenes blokkot, hiszen Szerbia nem uniós tag, s ha csatlakozni akar, nem tud mást tenni, teljesítenie kell az EU feltételeit. Egy magyar-szerb szövetségnek semmiféle súlya sem lenne Európában, kivált, ha igaz az, amit Vučić mond (amit azért nem kell készpénznek venni), s az Egyesült Államok új tömböt hoz létre.

A fejlemények a szerb ellenzéki sajtó figyelmét is felkeltették. Luka Šterić, a Belgrádi Biztonságpolitikai Központ kutatója a Danas napilapban úgy vélte, az új blokk ötlete Vučićtól származik. Szerinte a két ország szövetsége azért jött létre, mert mindketten enyhébb álláspontot képviselnek az orosz rezsimmel kapcsolatban és úgy látják, ezzel az együttműködéssel hatékonyabban tudják képviselni politikájukat. Azt is hozzátette azonban, hogy ez az egymásra borulás inkább csak a hazai közvéleménynek szól. Mint mondja, Szerbia számára azért is fontos a budapesti kapcsolat, mert Várhelyi Olivér bővítési biztosként sokat tesz és tehet azért, hogy Belgrád közelebb kerüljön az EU kapujához.

Milovan Božinović, Szerbia volt berlini nagykövete szintén a Danasban rámutat, bár elvileg pozitív, hogy Belgrád jó kapcsolatokra törekszik a szomszédaival, kérdés, milyen messzire érdemes e tekintetben elmenni Magyarországgal, mert a budapesti kabinet „és annak vezetője nagyon vitatott Európában”.

Mindenesetre e szerb értékelésekből is az tűnik ki, hogy Belgrádban is úgy látják: az erősebb szövetség Magyarországgal nem feltétlenül jó hír Szerbiának, arra pedig végképp nem jelent garanciát, hogy ez felgyorsítaná az ország uniós integrációját.