„Az elmúlt években négy virágüzletet zártam be, amelyből kettő volt saját, kettő bérelt. Azóta egyik üzlethelyiség sem virágüzletként működik. Nem véletlenül – mesélte Balázs Ágnes, a budai Akácfa virágüzlet tulajdonosa. – 47 év van a hátam mögött, van mire emlékezni, sok sikerélményre és küzdelemre is. Még ma is küzdünk, de már csak egy üzletben. A Covid megjelenéséig az üzlet forgalma minden évben kis fejlődést mutatott, azóta viszont sokszor van olyan nap, hogy szinte sírva megyünk haza. Drasztikusan csökkent a forgalom, és az energiaköltségek is megkérdőjelezik a működést. A háromszoros villanyár miatt szeptember óta nem kapcsoltuk be a nagy hűtőnket. Most a nőnapra muszáj volt, rettegek is a számlától. Idén egész januárban zárva voltunk, de ha valaki megkeresett bennünket telefonon, akkor természetesen segítettünk.
A virágos szakmában öt nagyobb ünnep van (volt), amelyekből ki kell termelnünk a költségeink nagyobb részét.
Sajnos mára már ezek a nagy ünnepek is megkoptak a gazdasági körülmények változásával. A vásárlói szokások is megváltoztak. Sokan már csak egy szál virágot vásárolnak csokor helyett, bár én még ennek is örülök, mert virág nélkül egy ünnep sem lehet teljes. Viszont ahhoz az egy szálhoz is elvárják, hogy a kínálat teljes legyen, gyakorlatilag virágerdő. Alkalmazottat már rég nem tudunk fizetni. Én már nyugdíjas vagyok, így tudunk még valahogy létezni. Unokaöcsém 23 éve dolgozik velem, most 43 évesen kellene új munka után néznie, ha itt is bezárásra kényszerülünk.”
Ágnes története cseppet sem egyedi. Bucsicsné Kocsány Zita szintén Budapesten, Rákospalotán zárta be nemrégiben a virágüzletét, Gáspárné Wind Krisztina pedig Zircen kényszerült arra, hogy felszámolja a boltját. Gyakorlatilag mindannyian ugyanazokat az okokat sorolták fel: a megemelkedett energiaköltségek és bérleti díjak a forgalom drasztikus visszaesésével párosultak. Ez utóbbi hátterében pedig több tényezőt említettek. Az egyik, hogy ma már minden üzletlánc árul virágot – vágottat és cserepeset egyaránt –, jóval alacsonyabb áron, mint a virágüzletek. Különösen a nagy ünnepek – nőnap, anyák napja, Valentin-nap, ballagás, halottak napja – előtt árasztják el a multik állványait a pár száz, maximum 2000-3000 forintos csokrok, amivel a virágüzletek képtelenek versenyezni, hiszen a nagybani virágpiacon ők jóval drágábban szerzik be az árut. A másik óriási probléma, hogy a nagybanira gyakorlatilag bárkit beengednek, így kiiktatva az ellátási lánc egyik láncszemét, a virágüzleteket. A vásárló persze örül ennek, hiszen a bolti ár töredékéért juthat virághoz. Hol itt a baj? Ott, hogy ezzel gyakorlatilag ellehetetlenítik egy szakma képviselőinek az életét. Gondoljunk bele, ha minden élelmiszert, vegyi árut, ruhát, cipőt, bútort, gyakorlatilag bármit mi, fogyasztók közvetlenül a nagykereskedésekben vásárolhatnánk meg, ki a csuda járna boltokba? Alighanem nagyon kevesen.
Ugyanakkor az is bebizonyosodott, hogy nem jó politika mindenkit beengedni egy nagybani piacra, hiszen ezzel a saját vásárlóikat – a virágkereskedőket – lehetetlenítik el. Tavaly év végén több mint 30 év működés után alighanem ezért kényszerült bezárni egy budapesti nagybani virágpiac, ahová pár száz forintos belépő megvásárlásával bárki bemehetett, nemcsak a kereskedők. Ezzel tulajdonképpen a saját felvevő piacukat kannibalizálták – mondta lapunknak egy neve elhallgatását kérő kereskedő.
De ha mindez nem lenne elég, itt a harmadik csapás is: a lelkes amatőrök megjelenése.
Vannak olyan ünnepek – húsvét, advent-karácsony, halottak napja –, amelyekhez az élő virágok mellett vagy helyett a tartósabb kompozíciók is hozzátartoznak, mint a különböző koszorúk, asztaldíszek. Miután az ezekhez szükséges alapanyagokat a nagykerből, sőt akár valamelyik külföldi internetes oldalról is olcsón be lehet szerezni, boldog-boldogtalan elkezdett ilyen termékeket gyártani otthon, majd az interneten árulni az alkotásait. Nem kell üzletet fenntartania, nem fizet adót, járulékokat, így nem meglepő módon lényegesen olcsóbban tudja kínálni a portékáját, mint egy kereskedő. A magyar virágvásárlási kultúra pedig sajnos elég alacsony szinten van ahhoz, hogy az emberek többségének egyetlen szempontja legyen a vásárláskor: minél olcsóbban letudni a kötelező beszerzést. A minőség, az esztétikum sokad rangú – ebben is egyetértettek a megkérdezett kereskedők.
Van azonban ellenpélda is: Mata Norbert, a Moai Jungle tulajdonosa mindössze 2,5 évvel ezelőtt indult egy 20 négyzetméteres üzletből, egyszemélyes vállalkozásként, és mára 300 négyzetméteres a boltja a Harminckettesek terén, és négy állandó alkalmazottal dolgozik. Mi a titka? „Mások vagyunk, mint a többiek. Egy átlagos virágboltba ha bemégy, azt látod, hogy a bolt fele kacat, porfogó, 40 százalék a vágott virág, és 10 százalékban vannak cserepes növények, de abból is a legalapabbak. A mi boltunkban 90 százalék a szobanövény, és 10 százalék a kaspó, virágföld és egyéb kiegészítők. Vágott virággal alig foglalkozunk, az szinte csak kerekítési hiba. Kezdettől fogva külföldről rendeltem a növényeket, mert a magyar piacon nem lehet beszerezni olyanokat, amikkel ki tudnám elégíteni a vásárlói igényeket. A mai generáció ugyanis már nem a vágott virágot keresi. De a cserepesvirág-felhozatal egy átlagos virágboltban valahol a katasztrófa és a szégyen között van. A mi kínálatunkban most 282 fajta növény szerepel, ennek 2087 példánya. Mint Mata Norbert elmondta, a vásárlók nagyjából fele határozott elképzeléssel érkezik, de a másik fele inkább tanácsot kér, hogy adott helyre milyen növényt javasolnak.
