- Üstökös csapódott a Magyar Zene Házába

A jazz már a kezdetek kezdetén képes volt utat mutatni új világokhoz, s nincs ez másként manapság sem, amikor a technikai fejlődés felfoghatatlan ütemű, a Marsa készülünk, Mesterséges Intelligenciával orvosoljuk a magányunkat, annyi zenét készítünk, mint korábban soha. Kitűnni, különlegeset, figyelemre méltót alkotni egyre nehezebb, tehát mi más lehetne erre a kísérletezéssel amúgy is mindig kacérkodó jazznek a válasza, ha nem az, hogy keresi az újabb és újabb ajtókat.

A londoni székhelyű The Comet is Coming talált egyet, s ha szélesre nem is tárta azt – az MZH koncerttermében csaknem hatszázan gyűlhettek egybe –, akik beléptek azon, mintha egy féreglyukon át az univerzum távoli pontján találták volna magukat. Vagy egy üstökös csóváján ülve repülték volna keresztül a világmindenséget (az együttes neve magyarul: Az Üstökös közeledik). Akárhogy is: az elszállás garantált. A 2013-ban alapított társulatot – amely eddig öt nagylemezt adott ki, a legutóbbit tavaly, Hyper-Dimensional Expansion Beam (Hiperdimenziós tágulási sugárnyaláb) címmel – a szintetizátoros Danalogue the Conqueror (Dan Leavers), a dobok mögött ülő Betamax Killer (Max Hallett) és a trió hangzásvilágát leginkább meghatározó szaxofonos, King Shabaka (Shabaka Hutchings) alkotja. Ez a hangzás kísérleti és pszichedelikus jazz-improvizációként, afro-futurizmusként jellemezhető, amelyhez üzemanyagot az elektronikus ütemek és torzított szintetizátorok biztosítanak. A jazz és az elektronikus zene násztánca ez. Néha lassú fejbólogatásra késztető, máskor robbanás közelien energikus. Könnyen idézi meg a Discovery és az efféle csatornák csillagászati műsoraiban látható képeket, szupernóva-villanásokat, galaxis-ütközéseket, mintha a létezés 13,7 milliárd évéhez a The Comet is Coming szolgáltatná az aláfestő zenét. Nem véletlenül vannak efféle dalcímeik: Journey through the asteroid belt (Utazás az aszteroidaövön keresztül), Final Eclipse, vagy Super Zodiac. Az univerzum csodálatos! Milyen az a zene amely kozmikus kapcsolatot ápol vele? Ugyanolyan: felfoghatatlan s varázslatos. Pulzál, hullámzik, rezonál, változik, sistereg. Egyszerre lenyűgöző és kihívást jelentő. Inspirációt olyan sci-fi írók műveiből merítenek, mint Octavia E Butler és Samuel R. Delany, illetve olyan spirituális vezetők tanításaiból, mint a vietnámi buddhista szerzetes, békeaktivista Thich Nhat Hanh vagy Eckhart Tolle.

„A The Comet is Coming olyan, mint egy figyelmeztetés. Mint a változás jele. Valami, ami felrázza a dolgokat" – mondta Danalogue egy interjúban, s valóban, az olykor kakofóniába átcsapó zsivaj, majd az abból kibontakozó lírai dallamok észrevétlenül repítik messzire az embert a földi lét mindennapi problémáitól. A koncert látogatói – akik a húszegynéhány éves, raszta hajú egyetemistáktól kezdve megannyi külföldin át a hatvan pluszos, joviális vendégekig széles spektrumot ölelt át – másfél órás utazásra váltottak jegyet. A küldetés sikerességét a Magyar Zene Háza káprázatos hangtechnikája garantálta. Ami szólt, az iszonyatosan jól hangzott, hangosan, tisztán és élesen. Kár, hogy nem minden szólt: King Shabaka már az első szám után köszönteni próbálta a közönséget, de mikrofonja néma maradt, később megpróbálkozott még kétszer-háromszor ezzel, mindhiába. Az együttesnek van egy-két dala, amiben vendégelőadók énekelnek, ezekben Shabaka szokott a koncerteken „beszélni", ennyivel kevesebbet kaptunk, így amikor nem a szaxofont fújta, fekete mellényében, mint egy eminens diák, a háttérbe húzódva, kezeit a háta mögött összekulcsolva várt. Szólói közben ellenben fenevadként festett. De ennél is elvetemültebbé vált a publikum, főleg a ráadásdalra (Space Carnivalra): az első sorokban extatikus pogózás zárta a kalandot.

Az együttes Brüsszel és Berlin között lépett fel nálunk, ebben a hónapban az Egyesült Államokban koncertezik, de augusztusban a Sziget Fesztiválon ugyancsak fellép. Az üstükösök már csak ilyenek: vissza-visszatérnek.