Orbán, a háborúpárti

Alighogy a fideszes kétharmad elfogadta az Országgyűlés ukrajnai békét sürgető határozatát, az internetet már el is árasztotta a „háborúpárti” ellenzéket pellengérre állító reklámkampány. Talán nem a valóságtól elrugaszkodott feltételezés, hogy az egész határozat célja „Gyurcsányék” kelepcébe csalása volt: ha megszavazzák az önellentmondásokkal terhelt szöveget, akkor Orbán a „nemzeti egységre” hivatkozva folytathatja tovább eddigi politikáját, ha nem, akkor az ellenzék újra beleszalad a Márki-Zay Péteren egyszer már kipróbált késbe. Egy félperces rágalomklip összeállításához nem kell sok idő, de gyanús, hogy a propagandisták már eleve bekészített anyaggal várták a parlamenti szavazást.

A kormány féltéglával veri a mellét, mennyire békepárti, ám ez csak póz, valódi politikájának álcázása. Aki egy területhódító, imperialista háborúban az agresszor érveit hangoztatja és megtagadja a segítséget a védekezőtől, az objektíven nem a békét, hanem a harcoknak a támadó fél győzelméig tartó elhúzódását szolgálja. Magyarul: a békéről papoló Orbán valójában háborúpárti. Orosz érdeket szolgál, amivel elárulja a Moszkváéval összeegyeztethetetlen magyar nemzeti érdeket.

Ennek nyilvánvaló példája a NATO és Ukrajna formális kapcsolatainak kézzel-lábbal való akadályozása. A kárpátaljai magyarok nyelvhasználati jogára történő hivatkozás itt is csak a valós szándékot leplező terepszínű álcaháló – miközben a fronton kárpátaljai magyarok halnak meg orosz fegyverektől. A magyar kormány politikája gyorsítja a kárpátaljai kisebbség létszámának csökkenését, rontja a még ott maradók életkörülményeit, ellenük hangolja a többségi nemzetet.

„Nemcsak a magyar kormány, hanem a teljes nemzet a NATO mögött áll, mert az rendkívül fontos garanciája a biztonságunknak” – mondta pár napja Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter, miközben a kormány politikája homlokegyenest szembe megy a NATO erősítésének szándékával. Biztonságunk eme valóban rendkívül fontos garanciáját jelentősen növelné Svédország csatlakozása, amit a magyar külpolitika mondvacsinált indokokkal akadályoz. A magyar légierő közben persze svéd Gripeneket használ – pont most jelentették be, hogy ezek 2025-ben is részt vesznek majd a balti országok védelmében. Svédország NATO-csatlakozásával jelentősen beszűkülnének Oroszország lehetőségei a Balti-tengeren. Konfliktus esetén ellehetetlenülne a kalinyingrádi orosz enklávéval való tengeri kapcsolat, megnehezülne egy partraszálló hadművelet a sebezhető balti országok ellen. A svéd haditengerészetnek csaknem négyszáz hajója, a légierőnek kétszáznál több repülőgépe, a szárazföldi hadseregnek 120 harckocsija, 1300 egyéb páncélozott harcjárműve van. Ezt hoznák a szövetségbe – ha a magyarok és a törökök végre abbahagynák a hisztit.

A magyar társadalom, mintha nem érzékelné, hogy mekkora háború folyik a szomszédban, bénultan nézi, mit művel a kormány. Nincs Ukrajna melletti tüntetés vagy Svédországgal való szolidaritási akció. Meg fogjuk bánni, de akkor már késő lesz. Jó esetben a történelem csak elrobog mellettünk. Rossz esetben át fog rajtunk gázolni.