– Krumpli, hagyma, sárgarépa – sorolja Horváth Attila, mely terményekre lesz a legnagyobb szükség a háztartásában. – Persze a többi is jól jön, rengeteget tudunk majd spórolni a boltban. Egy kiló krumpli 500 forint a boltban, nekünk viszont, ha az időjárás is kegyes lesz hozzánk, annyi terem majd, hogy télire is el tudunk tenni belőle.
Noha a somogyi Táska nevű település légvonalban úgy nyolc kilométer a Balatontól, nehéz megközelítése miatt – a tópart kocsiúton vagy háromszor ekkora távolság – semmit sem profitál a magyar tenger gazdasági erejéből, sőt, hátrányos helyzetű településnek számít, jelentős szegénységben élő lakossággal. Nem véletlen, hogy az első között került be a kétezres évek közepén elindult, majd anyagi okok miatt hamar kifulladt romatelep-felszámolási programba: a falu széli viskókban, ponyvákkal fedett üregekben élőket két, többlakásos sorházba költöztették, ám lakhatási problémájuk megoldása mellett semmiféle segítséget nem kaptak, így életkörülményeik nem változtak jelentősen. Az új telep gondozását 2011-ben vette át a Magyar Máltai Szeretetszolgálat, a falu pedig 2020-ban került be a Felzárkózó Települések (FETE) Programba.
A projekt 2019-ben indult el a szeretetszolgálat irányításával, jelenleg 118 településen – jellemzően Borsod-Abaúj-Zemplénben, Szabolcs-Szatmár-Beregben, Nógrádban, Baranyában, Somogyban – 20 szociális és egyházi szervezet vesz részt a munkában. A végső cél a 300 leginkább rászoruló falu integrálása a programba, mely elsősorban a gyermekekre fókuszál, esélyt teremtve számukra, hogy ne szükségszerűen örököljék szüleik sorsát, hanem legyen lehetőségük más életet élni. A kivezető utat a felzárkózást segítő program jelenti, a program támogatottsága pedig megerősítést ad, hogy nem maradnak magukra a gondjaikkal.
A FETE egyik alapeleme a helyi gazdaságfejlesztés és a foglalkoztatás bővítése a hosszú távon is fenntartható öngondoskodás biztosításával, de a falvakban zajló szociális munka a hétköznapi élet szinte valamennyi területére kiterjed. A program munkatársai segítenek az álláskeresésben, a mindennapi problémák megoldásában, a gyerekek felzárkóztató oktatásában, közösségépítő programokat szerveznek, életvezetési tanácsokkal szolgálnak, s folyamatosan jelen vannak a települések életében, melyekre egyedi programok készültek.
Az egyik, minden FETE-s településre kiterjedő projekt a mezőgazdasági program, melynek során az érintett családoknak vetőmagot osztanak, hogy kiskerti munkával erősítsék bennük a mindennapi munka iránti igényt.
– Persze ehhez néhány alapvető feltételt teljesíteniük kell – magyarázza Kertész Richárd régiós kertészeti programvezető. – Nyitásként például nekik kell előkészíteniük a parcellát, illetve a napi munka mellett azért némi adminisztrációs kötelezettségük is akad. Vagy Horváthéknak először össze kellett szedniük a szemetet a ház körül.
Valamit valamiért…
Mindezekért viszont 21 fajta növényi magot rejtő, több tucatnyi csomag vetőmagot kapnak – legalábbis a Dunántúlon, az ország más részein valamivel kisebb a porció –, melynek értéke 10-15 ezer forint, a majdani terménymennyiség pedig elegendő egy családnak egy esztendőre. Nem véletlen, hogy egyre többen csatlakoznak a programhoz, a 200 családból Táskán például már 47-en dolgoznak a saját kiskertjükben. Persze nem mindenütt ilyen jó az arány, jellemzően azokban a falvakban népszerűbb a program, ahol évtizedekkel ezelőtt volt hagyománya a kertművelésnek.
– A 87 éves szomszédasszonyom már tavaly benne volt, s láttam, mi mindent meg tudott termelni, így az idén én is belevágtam – mondja Orsós Erzsébet. Mint kiderül, számára nem újdonság a saját kiskert, korábbi lakóhelyén, a szintén hátrányos helyzetű Somogyszentpálon is termelt ezt-azt, ráadásul – a Magyar Máltai Szeretetszolgálat öt helyi közmunkásának egyikeként – a máltaiak Jelenlétháza melletti területét is gondozza.
Ahogyan Orsós József is duplán vesz részt a programban; korábban a kertje parlagon hevert, míg ő Balaton-parti gyümölcsösökbe járt szüretelni, most a FETE-nek köszönhetően nem kell utaznia a munkába, s immár otthon is kapát, gereblyét ragad. – Aki akarja, megkapja a lehetőséget. Sokan egyelőre csak irigykednek, hogy nekünk nem kell zöldségekre költenünk, de addig még nem jutottak el, hogy maguk is hajlandóak legyenek ezért megdolgozni – állítja.
– A húszévesek azt sem tudják, mi az a kapa, nemhogy nekiálljanak gazolni
– legyint erre Erzsébet. Aki nemcsak a kertprogramot használja ki, hanem a Jelenlétház más szolgáltatásaival is él. Kislánya, Virág például állandó résztvevője a tanulásfejlesztő programnak, ahol a gyerekek együtt csinálják meg a leckét, tanulják a memoritereket – látható eredménnyel: Virág két hónap alatt 3,75-ről 4,25-re tornászta fel a magyar átlagát.
– Olyan ez az épület, mint egy közösségi ház – magyarázza Parti Ádám, a Jelenlétpont vezetője. – Szinte minden napra akad valami szervezett program, zenélés, oktatás, játszóház, a wifinkkel tudnak internetezni, van zuhanyzó, de aki akar, akár moshat is, mert bizony sok háznál nincs rá lehetőség. – Ráadásul akár azonnal segítséget kaphatnak a helyi kollégáinktól – teszi hozzá Völgyi Tamás, a szeretetszolgálat regionális gazdaságfejlesztési koordinátora –, akik a kiskerteseket sem hagyják magukra, 3-5 alkalommal ellenőrzik őket, mire jutottak.
Persze vannak, akik segítség nélkül is boldogulnak: Kis-Dörnyei Lajos és felesége 65 éve művelik a kertjüket, nekik a program az ingyenes vetőmag miatt lehetőség.
– Az én gondom az állatok és a tüzelő, a mama dolgozik a kertben – mondja a 85 éves Lajos bácsi, s büszkén mutatja a kert végében Mariska néni mérnöki precizitással meghúzott ágyásait. – Jó, hogy nem kell megvennünk a boltban, mert így sokat spórolunk, de amúgy is csinálnánk: a mama megszokta a munkát a ház körül, belebolondulna, ha nem dolgozhatna. Mi még így lettünk nevelve, ebben éltük le az életünket, nem is értem, hogyan lehet hagyni, hogy a gaz felverje a kertet…
