A tüdőrákosok hetede anélkül hal meg, hogy életében diagnosztizálták volna ezt a betegséget – derült ki egy keddi háttérbeszélgetésen, az MSD gyógyszercég szakértői által vezetett munkacsoport kutatásából. A nem diagnosztizált tüdődaganat elsősorban a magányosan élő, idősebbek betegsége.
Az elemzők a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) adatbázisaiból vizsgálták a pandémia előtti utolsó „békeévben” 2019-ben tüdőrákban elhunytak adatait. A KSH szerint ebben az évben 8435 ember halálának okaként jelölték meg a tüdőrákot.
„ Ám közülük 1203 páciensnek az életében nem készült el, csak a boncolásánál vált véglegessé a diagnózisa ” – mondta Polányi Zoltán, az MSD kommunikációs és kormányzati kapcsolatok igazgatója. Aki szerint az ő életükben is felmerülhetett a betegség gyanúja , ám mindez későn történt, amikor már az állapotuk nem engedte meg az olyan nagyobb megterheléssel járó beavatkozásokat, mint a szövettan. Ez az a vizsgálat, amivel a tüdőrák típusa igazolható lett volna. Enélkül viszont célzott onkológiai kezelést nem lehetett elindítani.
Az adatok pontos elemzéséből kiderült, hogy a nem vagy igen későn, esetleg a haláluk után diagnosztizált esetek valamivel idősebbek (átlagosan 71 évesek), többnyire egyedülállók és alacsonyabb iskolai végzettségűek voltak, mint azok, akik a pontos diagnózis birtokában érdemi kezelésben részesülhettek.
A vizsgálat azt is megmutatta, hogy ezen betegek a haláluk előtti két évben évente 11-12 alkalommal megjelentek az alapellátásban. Noha különböző vizsgálatokat végeztek rajtuk, nagy valószínűséggel a tüdőrákra utaló korai jelek felismerés nélkül maradtak. A szakemberek dolgát megnehezíti, hogy a tüdőrák tünetei többnyire már olyan későn jelentkeznek, amikor a daganat előrehaladott stádiumban van.
- Az, hogy a tüdőrákban meghaltak hetedéről csak a haláluk után igazolódik a betegségük, nem jelenti azt, hogy Magyarországon rossz az ellátás – erről Kiss Zoltán (MSD) a kutatást végző munkacsoport vezetője, a Pécsi Tudományegyetem ÁOK címzetes egyetemi docense beszélt. Szerinte a jelenség oka inkább az, hogy Magyarországon a kórházi halálozást követően sokkal nagyobb arányban boncolnak (30-40 százalék), mint a környező, s főként a nyugati országokban, amelyekben ez mindössze 5-10 százalék.
Polányi Zoltán beszélt arról is, hogy a sokszor észrevétlenül fejlődő daganattípusoknál – mint például a tüdő- vagy a vastagbélrák - elengedhetetlen mind az orvosok, mind a betegek ismereteinek bővítése. A betegség korai észlelését segítené, ha a rizikócsoportba tartozókat alacsony dózisú CT-vel szűrnék.
