Kerültél egynél többször olyan helyzetbe, amikor az alkohol miatt komoly veszélyben voltál? Jártál úgy ivás után, hogy se kép, se hang? A szokásos italmennyiség nem váltja ki a várt hatást? Tapasztaltál elvonási tüneteket? Akkor nincs miért hazudozni tovább önmagad előtt sem: alkoholfüggő vagy. Hova tovább: beletartozol a magyarországi lakosságnak abba a 21,2 százalékába – azaz majdnem a negyedébe! - amely aránnyal világelsők vagyunk az alkoholizmustól sújtott nemzetek rangsorában. El lehet poénkodni, tettetett vidámsággal örvendezni, milyen remek, hogy van egy lista, amelynek az élére kerültünk, de miután kesernyésen kinevettük magunkat, érdemes eltöprengeni. Beszéljünk akár ételről, akár italról, a sírva vigadás, a vasárnapi húsleves-rántott hús örök keringője, a „Mindent vissza, vesszen Trianon!” molinók, a más népek számára értelmezhetetlen Túró Rudi – rendben, ne soroljuk tovább! – mellett létezik egy roppant idegesítő, veszélyes hungarikum. A tukmálás. Az olyan erőszakos iszonyatok, mint a „Na, csak még egy pohárkával!”, vagy a „Mi van, buzi vagy, hogy nem iszol?”. Sosem feledem azt a lakodalmat, ahol a vőlegénynek éjféltájt minden cimborájával inni kellett egy kupicával. Mert az volt a szokás. Az este csúful ért véget, de a legény nem mert szembe menni a falu akaratával.
Az adatokat közzé tevő World Population Review független kaliforniai szervezet a WHO számait vette alapul és a legutolsó összegzés a témában hét éve készült. Az nem ismert, mi a helyzet idén, az sem, milyen módszerrel készült a vizsgálat. Az okokra meg pláne nincs magyarázat. A génjeinkben hordozzuk a sóvárgást…? Én sem sejtem. Mindent mindenkinél jobban tudó mentalitásunk mindenesetre terjedhetne odáig, hogy komolyan vegyük saját irányelvünket: „Mértékkel, tartózkodással!”.