Ritmusos tárgyalás, páratlan párossal. Röviden így lehetne összefoglalni a roma drámairodalommal és színházzal foglalkozó Független Színház ősbemutatóját. Balogh Rodrigó rendezése, a Rothadó madarak formailag és tartalmilag is fontos előadás. A megtörtént eset és egy elfeledett roma író regénye alapján írt tizenkét jelenet intelligensen és humorosan nyújt képet roma sorsokról, generációs traumákról és a feltörekvés pszichológiájáról.
Holdosi József, a szombathelyi gimnázium egykori oktatója a mágikus realizmus eszközét felhasználva írja meg első, Kányák című regényét, ami egy többgenerációs családtörténet. Nagyapja 1979-ben pert indít saját unokája ellen, mert szerinte József a művel nemcsak őt, hanem elhunyt hozzátartozóit és jelenlegi feleségét is megsértette és besározta a falu előtt. Imre nagyapa ugyanis szerint minden rokon beazonosítható a fejezetekben, nem éppen jó értelemben.
Ebből a peranyagból, valamint Holdosi József élettörténetéből indul ki a punkopera műfajában megírt előadás – igaz, punkot alig hallani, inkább a gregorián, a cigánymuzsika és a recitativohoz szükséges hangzásvilág dominál Varga Dávid zenéjében.
Balogh Rodrigó nagyon alapos kutató munkát végzett, ez érződik minden egyes, jól ritmizált párbeszédben. Bogya Éva Tímea pontos dramaturgai munkájának köszönhetően az énekes és elmondott részek nem burjánzanak, hanem egyenletes dinamikában váltakoznak. Az előadás érdeme, hogy nem csak a roma szereplőkre és a perre oncentrál, helyzetjelentést ad a Kádár-rendszer igazságszolgáltatási mechanizmusáról is. Az egyik legfontosabb dialógus, amikor a bíró első fokon azért ítél a nagyapa sok esetben abszurd érvekkel alátámasztott vádja mellett, mert ő munkás, az alperes pedig értelmiségi.
Gyenei Péter minimalista látványvilága az egyik oldaláról nyitott, sokféle módon forgatható pódiumszerűségből áll. Ha kell, bírósági szószék, ha kell, pad vagy támlás szék, de bárpultnak is kiváló a sokmintás elem. A tárgyalás, a visszaemlékezések és a szerző narrációjának helyszínét vetített képek választják el. A háttérben a vászon éppen annyit mutat, hogy a közönség elhelyezhesse térben az adott jelenetet, de a figyelem ne terelődjön el a két színész remek játékáról.
Merthogy ezt a háromgenerációs családtörténet köré épült sorsdrámát Balogh Orsolya és Varga Dávid játssza. A leginkább Pintér Béla előadásokban tapasztalt, énekes beszédben előadott jelenetek és a fontosabb tételmondatokkal bíró, prózában elhangzott részek között a két színész magától érthetően vált. Frappáns és intelligens megoldás, hogy a család férfiszerepeit is főként Balogh Orsolya formálja meg, aki nemcsak hajviseletével, hanem egész lényével, hanglejtésével különbözteti meg a rokonság férfi és női tagjait, a káráló és uszító feleségtől a jobb belátásra tért nagyapáig. Szuggesztív és karakterisztikus jelenléte ellensúlyozza az előforduló énekbéli ritmuscsúszásokat.
Ezért is alkot jó párost a színészileg itt- ott halványabb Varga Dáviddal, aki a szerzőn túl a falubéli apácát, a bírót és egyéb más epizódszerepeket is megformál. Ő nagyon erőteljes és tiszta orgánummal, illetve kifejező arcjátékkal van jelen az előadásban.
Erénye a darabnak, hogy Balogh Rodrigó semmilyen felesleges, szájbarágós vagy túlzottan érzékenyítő gesztust nem tesz a rendezésbe. Saját származásával is önironikusan bánik, ettől válik a Rothadó madarak hiteles, valós dokumentumokon alapuló színházzá. Olyanná, ami nevetéssel, szatírával és elemelt jelenetekkel idézi fel a II. világháború utáni társadalom élethelyzeteit, a megbélyegzéstől és felszínességtől függő és szenvedő embereket, a nem ingyen és azonnal kapott értelmiségi lét állandó küzdelmét. És ezt roma és nem roma néző ugyanúgy magára veheti, átérezheti. Mert valahol, valamilyen helyzetben mindannyian hátrányos helyzetűek, perelhetők és elfeledettek vagyunk.
Infó: Balogh Rodrigó: Rothadó madarak. Sírós-röhögős punkopera 12 jelenetben. Független Színház Magyarország. 2023. április 5.
