Az Európai Unió harmadik legolcsóbb országa volt tavaly hazánk a munkaerőköltség szempontjából; a magyaroknál csak a bolgár és a román dolgozókra kellett kevesebbet költeniük a munkáltatóknak – derült ki nemrég az Eurostat adataiból. A jelenség nem új keletű, de mára olyan alaptétellé vált, hogy az Orbán Viktor tanácsadójaként is ismert Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke nemrégiben egy szakszervezeti rendezvényen fejtegette: Magyarország versenyképességének alapja az olcsó munkaerő.
Csakhogy ami pár évtizede még működőképes elképzelés volt, idevonzotta a külföldi tőkét és munkahelyeket teremtett, az ma már egyre inkább csapdahelyzetté válik, Magyarország egyre erőteljesebb leszakadásával fenyeget - figyelmeztetnek a szakértők.
Lassan már nincs kit beterelni az olcsó hazai munkahelyekre, a vendégmunkás pedig nem itt költi el a pénzét. A profit sem marad itt, a GDP is csak papíron nő.
- A Debrecen mellé tervezett kínai akkumulátorgyár mintegy 9 ezer embernek ad majd munkát, de köztük jó, ha 5 ezer magyar lesz, a többit Távol-Keletről kell behozni. A magyar GDP mintegy 1,5 százalékát fogja előállítani, de ennek csak a 20 százaléka marad majd itt Magyarországon. A vendégmunkások sem itt költenek, hazaküldik fizetésük java részét – mondta Molnár László, a GKI Gazdaságkutató Zrt. vezérigazgatója.
Papíron jól mutat majd az akkumulátorgyárak által előállított GDP-növekedés, ami a gazdasági felzárkózás látszatát keltheti, az ország azonban ténylegesen nem profitál ebből. Az Orbán-kormány mégis a multikat támogatja, amelyek kiviszik a profitot az országból, az egyedi kormánydöntésekkel megítélt pénzek 80 százalékát ezek a cégek kapják – mutatott rá a GKI vezérigazgatója. Molnár László szerint egy valódi patrióta gazdaságpolitika jelentené Magyarország számára a kiutat jelenlegi helyzetből. Az alapvető probléma ugyanis a magyar gazdaság szerkezetében keresendő: az öt fősnél nagyobb cégek fele külföldi kézben van, miközben rengeteg a nagyon pici, tőkeszegény hazai vállalkozás. Utóbbiaknak nincs modern eszközparkja, így hatékonyan termelni sem igazán tudnak, ezért is alacsony a termelékenység Magyarországon. Ha mégis jól megy egy hazai vállalkozás, előbb-utóbb jön egy "visszautasíthatatlan" vételi ajánlat - utalt Molnár László arra, hogy szerinte a jelenlegi politikai környezet sem kedvez a hatékony működésnek. Az ilyen hazai cégek ezért inkább szintén kiviszik az országból, vagy ingatlanba fektetik a profitot, nem forgatják vissza a bérek emelésébe.
Eközben éppen a számos kisebb hazai cég összefogását kellene támogatnia a kormánynak, úgy, hogy ki tudjanak jutni külföldi piacokra is egy-egy közös termékfejlesztéssel vagy beruházással. A belföldi piacon ugyanis nincs akkora fizetőképes kereslet, amiből annyi bevételhez jutnának ezek a vállalkozások, amelyből azután jelentősen tudnák emelni a béreket. Ha viszont nem nőnek jelentősen a hazai bérek, nincs erős fizetőképes kereslet a belföldi piacon; a kör pedig bezárul – magyarázta Molnár László. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a magyar bérek az elmúlt években nem általánosságban emelkedtek jelentősen. A statisztika ugyanis elrejti a bérnövekedés mögött meghúzódó szerkezeti változást. Azt, hogy a szakmunkások egy jelentős része nyugdíjba vonult, a fiatalabb korosztályban pedig magasabb az érettségizettek és a diplomások aránya, akiknek a fizetése eleve magasabb volt, és erőteljesebben is növekedett.
Az Orbán-kormány mégsem a magasabban képzett munkaerő, a nagyobb hozzáadott értékű munkák számának növelését tűzte ki célul.
Hasonló problémákat vetett fel László Zoltán, a Vasas Szakszervezeti Szövetség alelnöke is. Mint mondta: a rendszerváltás után jó stratégia volt a tőke bevonzása érdekében az olcsó munkaerővel versenybe szállni, de már az ezredfordulón számos szakértő jelezte, ideje lenne olyan szintre hozni a magyar oktatási rendszert, hogy magasabb hozzáadott értékű munkákat lehessen behozni az országba. Ez azóta sem történt meg, sőt, épp ennek ellenkezője zajlik. Bekerültünk a közepesen fejlett gazdaságok csapdájába, amelyből a politikai döntéshozók a rövidtávú gondolkodásuk miatt nem tudnak kilépni – fogalmazott a szakszervezeti vezető. A munkaügyi ellenőrzéseket leépítik, a környezetvédelmi előírásokat gyengítik, a szakszervezeti jogokat csorbítják, A munka törvénykönyvét kiüresítik, a munka-magánélet egyensúlyát felborítják. A hazánkban működő távol-keleti cégek többsége igyekszik ellehetetleníteni a szakszervezetek működését, azt gondolván, ha nincs szakszervezet, nincs bérkérdés sem – sorolta. Ez mind oda vezet, hogy olcsóbb lesz a magyar munkaerő, így be lehet vonzani az erre építő cégeket. De bűn így gondolkozni, ezt megsínyli a magyar munkaerő minősége, és teljesen leszakad az ország – hangsúlyozta László Zoltán. Úgy látja: a magyar munkavállalók egyre kevésbé lesznek képesek az új kihívásoknak megfelelni, ami oda vezethet, hogy jóformán arra lesznek csak képesek, amire a gépek. Egészségi állapotuk ráadásul az elmúlt 30-40 év rossz munkakörülményei miatt katasztrófális, egyre kevesebb ideig tudnak dolgozni, a gépek pedig előbb utóbb olcsóbbak lesznek náluk. Így pedig Magyarország elveszíti azt a látszólagos vonzerőt is, amit a hazai olcsó munkaerő jelentett.
Kevesebb, mint 11 eurót ér a magyarok egy órányi munkája
Bulgáriában óránként 8,2 eurót, Romániában 9,5 eurót, Magyarországon pedig 10,7 eurót tett ki tavaly az Eurostat adatai szerint a munkaerőköltség, azaz a béren felül a munkáltatói adók és járulékok, valamint a képzési és minden egyéb, a dolgozókkal kapcsolatos költések összessége. A visegrádi országokban ennél drágább a munkaerő: Szlovákiában 15,6, Csehországban 16,4, Lengyelországban 12,5 euró óránként. A 2030-ra utolérni szándékozott Ausztria pedig egészen más ligában játszik a 39 eurós óránkénti munkaerőköltséggel. Az uniós átlag egyébként 30,5 euró volt tavaly óránként. A helyzet az évtizedek során alig változott: a magyar munkaerőköltség az uniós csatlakozás előtt, 2000-ben is 20 euróval alacsonyabb volt, mint az osztrák, tíz évvel ezelőtt pedig még mindig csak óránként 7,8 eurót ért a magyarok, 26,4 eurót az osztrákok munkája.
