Március végén mindig öröm tölt el – de jó, itt a tavasz! Hanem hát március végén mégis rossz a kedvem – az ördög vigye, ismét egy órával kevesebb! Mármint alvásból, mert megint előre kell állítani az órát. Mindnyájan, én is, kóválygok ilyenkor jó pár napig, sőt, akár néhány hétig is. Szegény iskolások, őket sajnálom leginkább.
Szenvedünk, de minek? Amikor az óraátállításokat kitalálták, még volt ennek értelme. Különösen nálunk, a háború után, amikor igencsak szűkölködtünk villamos energiában. Akkor még a háztartások villanyfogyasztását lényegében csak a világítás tette ki. Spóroltunk is keményen, nem egy lakásban 25, sőt, néhol csupán 15 wattos égőket használva.
Hanem manapság alapvetően más a helyzet. Ma már a világítás a fogyasztásunknak igen pici töredékét teszi csak ki, még a kevéssé tehetős családoknál is.
Jó másfél évtizeddel ezelőtt, egy betegség után lábadozva meguntam az olvasást, ezért más szórakozást találtam ki. Összeszámláltam, hány villamos eszköz található átlagosnak mondható családunkban. Széles a skála, az egy-két wattostól az akár több kilowattot is zabáló fogyasztóig tart. Megdöbbentem az eredményen: jóval hetven fölött járt az eszközök száma.
És azóta csak bővült a fogyasztók köre az okostelefonnal, az asztali számítógép mellé került tablettel, meg nem is kevés újfajta háztartási eszközzel. Elnézem a konyhánkat: villamos üzeműek a kávégépek, a teafőző, a kenyérpirító, természetesen ott vannak a hűtő és fagyasztó szekrények, a grillsütő meg a beépített sütő, hozzájuk mindenféle aprító meg keverő masinák. Hohó, hát a mikro-sütő, amely amellett grill is, és fogyaszt rendesen! És ne feledkezzünk meg a többi nagyfogyasztóról sem, mint az automata mosógép, a ruhaszárító meg a mosogatógép. És a fűtő és melegvíz készítő cirkó szivattyúja? A légkondicionáló? És a konyhai vízmelegítő? No meg az automata garázskapu? Bizony, ezek már nagyfogyasztóknak számítanak, még akkor is, ha szakaszosan működnek csak.
Nagyon fontosak és egyre többen vannak napjainkban - az igencsak terjedő infokommunikáció korában - az elektronikus eszközeink. Például nálam minden éjjel töltésen lóg kettő-három (vagy több is) belőlük. Rendben, kevés a fogyasztásuk, no de egy négytagú család esetén már ez is szépen számíthat.
A végére hagytam a világítást, nem feledkeztem meg róla. Ne feledjük, ma már a legtöbb helyen LED eszközök váltották fel az izzószálas lámpákat. Nem olcsók, viszont hosszú az élettartamuk, és a régiekhez képest igen kicsi a fogyasztásuk. Tehát, ahogy már említettem, egy mai háztartás számlájában egy-két százalékot, esetleg még annál is kevesebbet tesz ki a világítás. Vagyis aligha van jelentősége, hogy egy órával később lép-e be a sötétedés, és emiatt kevesebb wattot használunk-e világításra.
Az orvosok, pszichiáterek mind gyakrabban figyelmeztetnek, mennyire káros, hátrányos a szervezetünk számára ez a változtatás. Ráadásul évente kétszer! Bár bevallom, a téli átállást még kedvelném is, mert akkor egy órával tovább lehet aludni. Korábban bosszantott, hogy ilyenkor mindig jött az ujjongás a médiában: így megspórolhatjuk egy kisváros fogyasztását. Persze akkor sem volt mindegy, hogy mekkora kisvárosét. De ma már végképp belátja mindenki, hogy a spórolás puszta illúzió.
A járvány előtt már hivatalosan is azt nyilatkozták, felhagyunk ezekkel a hasznot alig-alig hajtó, fiziológiás és lelki károkat annál inkább hordozó átállításokkal. Az Európai Unió céldátumot is kitűzött - első nekifutásra 2021-et - az óratekergetés feladására, de aztán feledésbe merült ez a terv. Pedig nagyon itt volna a változtatás ideje.
—
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.
