- Marno János: Úrvacsora

Lágy fegyelmezett.

Hideg Húsvét. Tollpárnát képzeljünk
magunk elé – ott lesz a fejünk helye.
A formáé, mely a tartalmat fojtogatja;
mi azonban bánjunk szelíden vele,
megértően. Sebaj, ha rossz nyomon
járunk, ha fülünkre hagyatkozva
süketelünk, ujjainkkal dobolva
a halántékunkon. Mi van, mondjuk,
csak nem esett rosszul a vacsora?
Van ahol még hó is esett, s ha az nem,
legyen kókuszreszelék, borzolva
tépett idegeinket. Minden jót!
köszönünk vissza a buszsofőrnek,
mikor ránk nyitja a csuklóajtót.
Szemben az óriásplakáton jókora
füstölt sonka, megtorpanunk előtte,
gyökeret ereszt a lábunk. Soha
ekkorát nem adatott még látnunk,
muszáj lesz kicsikét vennünk belőle
bármi áron. A tojásról lemondunk,
az ebédet már tegnap lemondtuk,
cserében a besárgult tollpárnából
csivogva bújnak elő a naposcsibék.
Szívünk egy kopasznyakú szállásává lesz.


Utóhang

Változat a „Merjünk nagyot álmodni!” mondásra;
                                          halott nővéreimnek

Merjünk akkora házat álmodni,
akkorát, de akkorát,
amiben újra csöppségek lehetünk.