Fabiny Tamás evangélikus püspök húsvéti megnyilatkozása kollégáiéval – Erdő Péter katolikus és Balog Zoltán református egyházi vezetőével – összevetve izgalmas igazán.
Mindhárman ugyanarról beszéltek; hogy aki keresztény, annak másképp kell élnie (máshogyan, mint mások), mert ha ez nincs, akkor a kereszténységük tartalmatlanná, Jézus kereszthalála pedig rájuk nézve értelmetlenné válik. Míg ugyanakkor Erdő és Balog fontosnak vélte a kormány békeüzenetét is beleszőni a megszólalásba, a kézenfekvő hatalomkritikától pedig tartózkodott,
Fabiny épp ellenkezőleg: nem rezonált, hanem visszaszólt – hogy csak a saját nevében, vagy mindazok hangján, akiknek mélységesen elegük van már az eredeti tanítást a visszájára fordító kurzuskereszténységből, azt döntse el ki-ki maga.
Muszáj idézni – mármint Fabiny Tamást –, mert rég beszélt valaki ilyen tisztán a rezsim természetéről és tévtanairól. Azt mondta: a kereszténység nem magyar és nem nemzeti; Magyarország nem keresztény ország, de Magyarországon vannak keresztények; a kereszténydemokrata szellemiség alapvető politikai hagyomány Európában, amely nélkül sem az Európai Unió, sem Német- vagy Svédország nem létezne; a probléma nem az európai kereszténydemokráciával van, hanem a politikai kereszténységgel; „egy magát kereszténynek valló politikusnak még inkább tilos a lopás, a sikkasztás, feleségének megcsalása, mint a többieknek”; „Ha van módunk utazni, keressük, éljük át, tegyünk magunkévá az európai kultúrát, annak emelkedettségét, igényességét és engedjük, hogy mindez a gondolkodásunkra, viselkedésünkre is hasson! Ez az útja annak, hogy levetkőzzük a kisebbrendűségi érzésünkből, frusztráltságunkból fakadó pökhendiséget.”
És természetesen ő is beszélt az ukrajnai háborúról: „Csak akkor hiteles az istentiszteletünk, a húsvéti körmeneten való részvételünk, ha a zsarnokság ellen felemeljük szavunkat.” Kár, hogy nem ült senki ott a kormányból, amikor a Magyar Hangnak interjút adott. És még nagyobb kár, hogy emiatt nem mutathatta közben a kamera az arcukat.