Azt állította Orbán Viktor (a Kossuth rádióban), hogy az Egyesült Államok olyan barátunk, „aki háborús szövetségbe akar minket préselni”.
Ezzel szemben a tény az, hogy az Egyesült Államok nem préselni akar minket, legföljebb visszaterelni, és nem háborús, hanem védelmi szövetségbe. A NATO-t és tagállamait ugyanis komoly veszély fenyegeti azóta, hogy Oroszország tavaly februárban megtámadta a velünk is szomszédos Ukrajnát. Ez még a hagyományosan semleges Svédországot, valamint Finnországot is arra kényszerítette, hogy védelmet keresve felvételét kérje a NATO-ba, de a magyar kormány úgy tesz, mintha a háborús fenyegetést a védekező Ukrajna megsegítése jelentené. Kifacsart logika. Orosz.
Azt állította Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter (sajtótájékoztatóján), hogy az amerikai diplomácia nem tett le arról, hogy Magyarországot belepréselje egy háborúpárti álláspontba, Szijjártó Péter külügyminiszter pedig kijelentette, hogy „nincs az a nyomás, nincs az a baráti útmutatás, nincs az a hecckampány, amellyel minket egy háborúpárti álláspontba bele lehetne préselni”.
Ezzel szemben a tény az, hogy sem az Egyesült Államok, sem az Európai Unió nem akar háborút, hiszen kezdettől fogva azt követeli, hogy Oroszország fejezze be agresszióját, és vonuljon vissza a háború előtti vonalakra. Ugyanakkor az Orbán-kormány látszólag békepárti álláspontja és a tűzszünet sürgetése a mai frontvonalakon Ukrajna területe egyötödének feladásával járna. Az mindenesetre feltűnő, hogy Orbán és minden Orbán-katona szóról szóra ugyanazt ismétli, ráadásul a budapesti amerikai nagykövet, Pressman nevével szórakozva. Vicc, de a legrosszabb fajtából.
Azt állította ezen kívül Orbán (rádiónyilatkozatában), hogy „a háború legfőbb támogatói az amerikaiak”.
Ezzel szemben a tény az, hogy nem a háború, hanem Ukrajna szabadságharcának a legfőbb támogatója az Egyesült Államok. Az ő katonai és anyagi segítségük nélkül Ukrajna már valószínűleg kénytelen lett volna megadni magát, viszont ha az ukránok saját elhatározásukból nem akarnának harcolni az oroszok ellen, akkor Amerika hiába adna nekik akármennyi fegyvert és támogatást. De akarnak. Nem háborút, hanem békét, amelyet sajnos csak harccal kényszeríthetnek ki. Hogy egy olyan öreg „szabadságharcos”, mint Orbán, ezt ne értse, az érthetetlen. Úgyhogy érti ő.
Azt állította továbbá a miniszterelnök (ugyanott), hogy a magyar külpolitika célja nem az, hogy ellenségeket gyűjtsön, hanem az, hogy barátokat.
Ezzel szemben a tény az, hogy éppen ellenkezőleg: az Orbán-kormány 13 éve tudatosan és folyamatosan fordul szembe szinte minden barátunkkal és szövetségesünkkel, ennek sajnálatos eredményeként pedig gyakorlatilag egyedül maradt az EU-ban, valamint Törökországot kivéve a NATO-ban is. Igaz, közben orosz, kínai, török és türk „barátokat” gyűjtöttünk, de ha Orbánnak végül sikerülne kipróbálni korábbi elméletét arról, hogy az Európai Unión kívül is van élet, akkor azért mégiscsak nehéz lesz az országot áthelyezni Ázsiába. Még ha a törzsfőnök Kazahsztánban érzi is otthon magát.
—
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.