közösségi média;kormánypropaganda;kommunikációs kampány;Ligeti Miklós;Síklaki István;megafon;Mikecz Dániel;

Üvöltő fejek: Megafon-hangok Fidesz-kottából

Szerencsés a kedves olvasó, ha elkerülték a Megafon legújabb kampányának videói, mondhatnánk, de ez nem szerencse dolga: aki Facebook-használó, vagy nem fizet a reklámmentes YouTube-tartalomért, arcába kapta a „háborúpárti dollárbaloldalról” deliráló tartalomáradatot. Végül is azt ígérték, a liberális véleményterrorra válaszul felhangosítják a konzervatív oldal hangját, és ebben nem hazudtak. Felhangban nincs hiány. Nehéz úgy időzni a Facebook-idővonalon, hogy ne jöjjön szembe egy az ellenzéket billogozó megmondóember. Továbbra sincs menekvés a Fidesz által kreált valóságból?

„Népszava Online: amíg az ukránok harcolni akarnak a hazájukért, mérhetetlenül erkölcstelen a béke erőltetése. Úgy látom, a libsik hírből sem ismerik, hogy mi a MAGYAR ÉRDEK.” Ez a bejegyzés március huszadikán egy bizonyos GeriJoca nevű Megafon-üdvöske oldalán jelent meg.

A kritika Balassa Tamás kollégám egyik cikkének szólt, aki a jelek szerint elkövette azt a hibát, hogy írása nem résmentesen passzolt a kormányzati kommunikáció irányvonalába.

Unásig ismerjük a tételt: csak a Fidesz képviseli a magyar érdekeket, mindenki más hazaáruló. Persze erre is léteznek szinonimák: a már említett libsi vagy a dollárbaloldal is ezt a tartalmat hordozza. 

„Számunkra nincsen minden héten háború, de a nemzeti értékekért megharcolunk” – olvasható GeriJoca önbevallása. Oldalának tartalmában amúgy nyomokban sem fedezhető fel önálló gondolat, a posztok olyanok, mintha csak rajtuk lenne a Fidesz-logó. Nemrégiben egy olyan videót is feltöltött, amiben a hazaáruló baloldalt ekézte – mégpedig Kovács Zoltán kommunikációs államtitkár legendássá vált „De sikerült?” mondatát is felhasználva. Ami egy kormányzati sunnyogás beismerése volt az MNB-alapítványok közpénznyelő működését leplezve, ám az ominózus videóban totálisan más értelmet kapott. Talán ezért is került le a felületről. Egy héttel később a Facebook csak annyit írt ki: a tartalom már nem elérhető.

Bajtárs, a csákányt…

„Életre szóló barátságok, bajtársiasság, hazaszeretet. Ezt adta nekem Magyarország legnagyobb jobboldali akcióközössége, a Megafon!” – ezt már egy másik feltörekvő tehetség, Korondy Tamás írta. „Ha Te is mesterévé válnál a közösségi média használatának, mindezt egy dinamikusan fejlődő csapatban tennéd, akkor jelentkezz Te is a Megafon képzésére, és mi kihozzuk belőled a legjobbat!” – hangzik a felhívás. Noha a fent említett példa is mutatja, van még mit csiszolni az érvrendszeren, ám a hatás így is lehengerlő. A Népszava és a Publicus Intézet közös felméréséből nemrégiben kiderült: az emberek immár 63 százaléka látja meghúzódni a drágulás hátterében a brüsszeli szankciókat, míg decemberben még csak 47 százalékuk mondta ezt. A kabinet gazdaságpolitikáját hibáztatók tábora 74 százalékról 65 százalékra csökkent. Vagyis hatásosak a kormánypárt által sulykolt üzenetek – még akkor is, ha azokhoz hivatalosan nem adják nevüket, hanem a munkamegosztás miatt kiszervezik azok közvetítését másnak.„Megafonos szerepvállalásom egyik célkitűzése az, hogy felhívjam a figyelmet a valótlanságokra és velük szemben megmutassam a tényeken alapuló igazságot” – magyarázta motivációit egy korábbi interjúban Deák Dániel.

Egyúttal jelezte, téves az az úgynevezett „ellenzéki” sajtóban megjelent állítás, miszerint a fiatalokat szerették volna megcélozni. A Facebook ugyanis olyan, mint korábban a televízió volt: mindenki nézi. Nézi a fiatal és az idősebb egyaránt – hangzott érvelése, amellyel valóban nehéz volna vitatkozni. Ám felmerül a kérdés, miért pont most tűnik úgy, mintha magasabb fokra kapcsolt volna a Megafon kampánya, amikor nincsen választási kampány? A Republikon Intézet munkatársa szerint nem szintlépésről van szó, hanem csak arról, hogy egy új struktúrában közvetítik tovább a mondanivalót. – Nem feltétlenül kell szerkesztőségeket fenntartani mindenféle költségével és magazinműsoraival vagy éppen a print médiával, hanem a közösségi médián keresztül hatékonyan lehet eljuttatni az üzeneteket – magyarázza Mikecz Dániel. – Úgy lehet ezt a mondanivalót eljuttatni a célközönséghez, hogy nagyon kevesen tudják kikerülni, mivel nagyon megváltoztak a médiafogyasztási szokások. Példának okáért az állami média csatornáit sem fogyasztja mindenki. A közösségi médiás kampányok a tavalyi választásokon váltak bevett eszközökké, s ennek a további alkalmazását láthatjuk a szakember szerint. – A változás már csak azért is feltűnő, mivel a közösségi média sokáig a kisebb erőforrásokkal rendelkező ellenzéknek volt a terepe – 2022-ben aztán érkezett a Megafon, amely letarolt mindent. Mikecz Dániel szerint valamifajta tesztelést is láthatunk: megnézik, mennyire hat a közvéleményre egy ilyen kampány. Ha úgy vélik, hogy igen, akkor a jövőben még lehetnek olyan akciók, mint a már említett parlamenti „békepárti” határozat, amely a nulladik másodperctől felbukkant a Megafon üzenetei között. Azt már mi tesszük hozzá, hogy az ellenzék ütögetése kiváló próba lehet, mivel a magukat Orbánnal szemben definiáló alakulatok teljesen veszélytelenek a jelenlegi kormányzatra – vagyis lényegében büntetlenül lehet rajtuk kísérletezni. Emellett továbbra is fenn tudják tartani a hatalom számára szükséges főbb üzeneteket – mindenért Brüsszel a hibás, az ellenzék meg háborúpárti.

Kiszervezett kampány

A befektetés bőségesen megéri. Szemléletes példa, hogy 2019. április 15-től 2022. április 23-ig a Megafon valamivel több mint egymilliárd forintot költött el a Facebookon. Összehasonlításképp: az ugyancsak propagandacélokat szolgáló állami média 2021-ben közel 118, míg a 2022-es évben 130 milliárd forintból gazdálkodhatott. Ám ezek pontosan nyomon követhető kiadások, a Megafon esetében azonban a forrás teljesen homályban marad.

– Talán a legnagyobb probléma az a Megafonnal és a hasonszőrűekkel, hogy nem tudjuk, honnan van a pénzük” – mondja a Transparency International Magyarország jogi igazgatója a Népszavának. Ligeti Miklós szerint a kutyát nem kellene érdekelje, honnan szerzi a pénzét, és mire költi egy a közösségi médiában aktív vagy éppen nem aktív magánszerveződés – legyen az cég vagy civil szervezet, vagy egy egyszerű baráti kör. – Itt azonban egy olyan szerveződésről, egy olyan brandről van szó a Megafon esetében, amelyik a kormány, illetve a kormányzó pártok érdekeivel kísérteties egyezést mutató kampánytevékenységet fejt ki, nemcsak a választási időszakokon kívül, hanem a választási kampányban is. Mivel itt egy úgynevezett harmadik fél általi kampányolást (kampánykiszervezést) látunk, ezért valójában nekünk nagyon is fontos lenne tudni, ki pénzeli ezt – vélekedik Ligeti. Hozzáfűzte, ha ezt nem tudjuk, akkor kénytelenek vagyunk azt alappal feltételezni, hogy a kormányzati kampánymunkamegosztás részeként a kampányfeladatok egy részét kiszervezik a Megafonhoz és más hasonló influenszerszervezetekhez, amelyeket egyébként közvetlenül vagy közvetve közpénzből fizetnek.

Ligeti Miklós felidézte a Fidesz alelnökének és országgyűlési képviselőjének, Kósa Lajosnak a minapi szavait, miszerint ki kell terjeszteni a pártokra már érvényes külföldi magánadomány-elfogadási tilalmat. Ez nem jelentene megoldást a „Megafon-jelenségre”. Ráadásul ez csak egy sajtónyilatkozat, nem pedig egy normaszöveg. – Ha figyelembe vesszük ezen kormánypárti nyilatkozatot, akkor alappal élhetünk a gyanúperrel, hogy a Megafon és társaik semmiképpen sincsenek veszélyben. Egyébként ingoványos terület ilyenkor a közpénzt emlegetni. A Megafon egyszer a Telexnél szerette volna elérni, hogy közöljék, nem közpénzből működnek. Azonban a bíróság ítéletei szerint jogerősen juthattak arra a következtetésre, hogy mégis.

Befészkel a tartalom

Adóforintok ide vagy oda, ezek a hirdetések úgy manipulálják a tudatunkat, hogy az átlagember szinte észre sem veszi azt – ez derül ki Síklaki István szociálpszichológus szavaiból. A nyugalmazott egyetemi tanár lapunknak azt mondta, a normális átlagember nem olvassa el ezeket, hanem csak perifériásan veszi tudomásul: már megint jött egy. Aztán megy tovább, nem foglalkozik vele.– Ez a legveszélyesebb, mert ekkor ez a tartalom befészkeli magát az ember fejébe, a forrást el is felejti, aztán amikor szóba kerül, a tartalom már úgy jön elő, mintha objektív ismeret volna – magyarázza. Emiatt épp az átlagember van veszélyben, mivel a tartalom kerülőúton jut be tudatába. Mindezt fokozza az óriásplakát-dömping, ami azt eredményezi, hogy a célközönség nem figyel oda. Ekkor viszont elhomályosodik a forrás, s később ez úgy fog nála jelentkezni, mint saját gondolat. A szakember szerint ez ellen még a tudatos fogyasztással is nehéz küzdeni.

– Addig, ameddig csak így békeidőben ontják ránk a hazugságot, addig gyakorlatilag ilyen médiaviszonyok mellett védtelenek vagyunk – értékel Síklaki István, megjegyezve:

addig tart az agymosás, ameddig egyszer csak egyértelműen és brutálisan lehull a lepel, s kiderül, meztelen a király.

Kérdéseinkkel kerestük a Megafon atyját, Kovács Istvánt is. Szerettük volna tőle megtudni, hogy miért pont a Fidesz békepárti javaslatának ellenzéki elutasítása volt az a pont, amelynél ismét aktivizálták magukat. Emellett kíváncsiak lettünk volna, milyen szempontok alapján vetne be új arcokat, s valóban közpénzből működnek-e. Írásbeli kérdésünkre lapzártáig nem érkezett válasz.