Elherdálatlanul – a világhírű fotóművész, Korniss Péter fényképei május közepéig láthatók a Várfok Galériában

Korniss Péter fotográfus 1967 óta fotózza az egyre inkább átalakuló széki közösségek életét, a faluban zajló táncház-jelenetek, a mezei munka világa uralta az alkotó korai fényképeit, mostanra több lett a modern elem, a koronavírusjárvány sem kerülte el az erdélyi falut, de a természetes báj megmaradt. Hétfőt és vasárnapot leszámítva bármely napon ingyenesen látogatható a Várfok Galéria Korniss Péter-tárlata, a Hosszú úton – Szék 1967-2022 a maga nemében egyedülálló vállalkozás, amely az évtizedek alatt végbemenő változást szirupos nosztalgiától mentesen mutatja be.

Szék a Kossuth-díjas, világszerte ismert fotóművész életművének fontos állomáshelye, a kolozsvári születésű alkotó a dokumentarista fényképezésben szerzett hírnevet, a műfaj kritériumait alapvetően megtartotta, de jócskán kibővítette a határait. Az idén nyolcvanöt éves Korniss Péter 1967-ben járt először Széken, patetikus kifejezéssel élve beleszeretett az ottani hagyományokba, összebarátkozott az ottélőkkel. Ettől az időszaktól datálható képei ezt a közeget igyekeztek megörökíteni és megőrizni, így van ez nemrégiben elkészült fotóival is, de ez utóbbi sorozatban már érzékelhető küldetéstudat: a művész finoman rámutat a két kor különbségeire. Talán az újabb, 2021-es 2022-es munkák közt több a környezeti portré, a Várfok Galéria honlapján az emberi történetek részletes formája is olvasható: a népviseletbe öltözött, kezében hangszert tartó Holland Mihály például tényleg holland, tilburgi származású, jó húsz éve él a faluban, becsületes neve Michel van Langeveld, a közösség nevezte át.

Holland Mihályt múzeumában, Nagy Pistát pálinkafőzőjében kapta lencsevégre a mester, de Korniss Péter járt esküvőn, piacon, mezőn, iskolában. A közelmúltban készült fotók a koronavírusjárvánnyal sújtott világ egy páratlan szeletét mutatják meg: talpig népviseletbe öltözött nők szeme kifejezőn tekint a kamerába az orvosi maszk fölött. De nem kell feltétlenül megjelennie a hagyományőrző világnak: az előzővel egyenlő hatással bír a Fiúk a kocsmában című kép, ahol világmárkájú melegítőben, hátuk mögött vibráló játékgépekkel pózol a három fiatal férfi.

A színes fényképsorozat első szakaszában érzékelhetően a kíváncsiság hajtotta a fotográfust, szoros kapcsolatot alakított ki a falubeliekkel, megismerte szokásaikat, életritmusokat, a művész olyannyira a székiek barátjává vált, hogy a kiállításmegnyitóra többen eljöttek a faluból a budapesti galériába. Korniss Péter fényképeit a kezdetekben sem csupán a folklórszeretet hívta elő, kompozíciói nem valami naiv szépelgést mutatnak meg a „modellekből”, gyakran jelenik meg egy kamerába tekintő, sejtelmes arc, ami kizökkent, a népies báj nem válik teljessé. Korniss Péter képeinek talán legnagyobb erénye, hogy ítéletmentességük mellett nem részvétlenek. A fotográfus egy megmaradt világot tár elénk még nem teljesen elherdálva.