A vészkorszak áldozataira emlékező Élet Menete idén a Munkaszolgálatosok emlékművétől, a józsefvárosi Koltói Anna térről indult. Ahogyan a helyszínválasztás is mutatja, a szervezők ebben az évben kiemelt figyelmet fordítottak a munkaszolgálat során életüket vesztett áldozatok emlékének. Gordon Gábor, Az Élet Menete Alapítvány kuratórium elnöke vasárnap késő délután a Koltói Anna téren összegyűlt tömeg előtt emlékeztetett arra, hogy a munkaszolgálatban mintegy 60 ezren haltak meg.
– A holokauszt nem a gázkamrákkal kezdődött – hangsúlyozta Katharina von Schnurbein, az antiszemitizmus elleni harc és a zsidó élet támogatásának európai bizottsági koordinátora, a rendezvény német díszvendége. Nem minden áldozat volt zsidó, de minden zsidó áldozat volt – jelentette ki. Miközben – folytatta – Budapesten virágzik a zsidó közösségi élet, tíz magyar zsidó közül nyolc problémának tartja az antiszemitizmust. Beszámolt arról, hogy az Európai Bizottság stratégiát dolgozott ki az antiszemitizmus elleni küzdelem és a zsidó élet támogatására.
Feltűnően nagy taps fogadta David Pressman amerikai nagykövetet. Beszédében kitért azokra a „szemlélődőkre”, akik tudták, hogy mi történik, de nem cselekedtek. Sokan nézték passzívan, hogy zsidó szomszédaikat felkényszerítik a vonatokra. A holokauszt nem valósulhatott volna meg a gázkamrákat működtető hóhérok, de a cinkos passzivitás nélkül sem. A nagykövet szerint lépéseket kell tennünk annak érdekében, hogy egyénileg és kollektíven, közösségként és nemzetként elkötelezzük magunkat:
soha többé nem engedjük, hogy ehhez hasonló szörnyűség megismétlődhessen.
Jákov Hadasz-Handelszman izraeli nagykövet arról beszélt, hogy az oktatásnak milyen fontos szerepe van az antiszemitizmus elleni küzdelemben, valamint abban, hogy a fiatal nemzedékek tisztában legyenek azzal, mi történt a vészkorszak idején. A megemlékezés résztevői a Koltói Anna térről a a VII. kerületi Bethlen Gábor térre, a Zsidó munkaszolgálatosok emlékművéhez vonultak. A tömeggel tartott Karácsony Gergely főpolgármester is.
A nyilasok által meggyilkolt szociáldemokrata politikusról és szakszervezeti aktivistáról, Koltói Annáról több utcát is elneveztek 1945 után a fővárosban, de ezeket sorra át- vagy visszakeresztelték, a legutolsó Csepelen maradt fenn 2012-ig. Koltói Anna nevét viselte egy iskola és a Fiumei úti baleseti kórház is – írta korábbi cikkében a Józsefvárosi Újság.
Amikor a Fidesz 2010 után elhatározta, hogy megtisztítja az országot a megmaradt „kommunista utcanevektől”, a Magyar Tudományos Akadémia megvizsgálta Koltói Anna tevékenységét is. Az MTA megállapította: Koltói Anna „nem vett részt XX. századi önkényuralmi politikai rendszer megalapozásában, kiépítésében és fenntartásában, így neve közterület elnevezésére használható”. Camara-Bereczki Ferenc Miklós szocialista önkormányzati képviselő javaslatára 2021-ben lett Koltói Anna tér a neve a Fiumei úti temetővel szemben lévő parkosított területnek.
Az MTA állásfoglalása a legkevésbé sem befolyásolta Vörös Tamást, a kerületi fideszes frakció vezetőjét, aki hevesen tiltakozott az ellen, hogy a „Tanácsköztársaság véres terrorjának kommunista szekértolójáról”, a „Rákosi- és Kádár-rendszer ünnepelt idoljáról” közterületet nevezzenek el a „Corvin-közi hősök kerületében”. Az ellenzéki pártok támogatásával polgármesterré választott Pikó Andrásnak címzett nyílt levelében Vörös azt állította, hogy a névadás „meggyalázza a kommunizmus minden áldozatának emlékét, történelemhamisítással tesz kísérletet az 1990-ben konszenzuálisan leváltott kommunista rendszer árnyainak visszacsempészésére a magyar közélet mindennapjaiba”.
Koltói Anna a kommunista pártnak sosem volt tagja – hangsúlyozta az életét bemutató ismertetőjében a Józsefvárosi Újság. 1891-ben munkáscsaládba született, vasmunkásként a Weiss Manfréd gyárban csatlakozott a szakszervezeti mozgalomhoz. 1919-ben a nőmunkások mozgalmát szervezte, ami miatt a Tanácsköztársaságot követő fehérterror megbüntette: meg is kínozták. Két évi börtön után a nemzetközi munkásmozgalom tiltakozására kiengedték, de rendőri felügyelet alá helyezték. A Szociáldemokrata Párt nőszervezőjeként folytatta. Egyik pécsi felszólalása után, mikor is munkásnők előtt arról beszélt, hogy „a fegyvereknek a múzeumokban a helyük”, elítélték lázításért. A hosszúra nyúlt jogi procedúra alatt amnesztiát kapott.
1941-től képviselő volt a fővárosban. 1944. október 17-én, két nappal a nyilas hatalomátvétel után fegyveres nyilasok jelentek meg abban a házban, ahol lakott, a mai Horváth Mihály téren. Egyikük kétszer homlokon lőtte. A tettes büntetlenül megúszta a gyilkosságot, nevét máig nem tudjuk.
1944. április 16-án, az akkor Magyarországhoz tartozó Kárpátalján kezdődött a zsidóság gettóba kényszerítése. Az első Fidesz-kormány idején Pokorni Zoltán oktatási miniszter kezdeményezte, hogy ez a dátum legyen a holokauszt magyarországi emléknapja.