farkas;

A farkas már közel kétezer kilométert tett meg hosszú vándorlása során

- A magyarok közösségi élményként élték meg, hogy megjelent nálunk egy farkas, ebbe "rondított bele" a vadász, aki végzett vele

– Politikai szempontok is szerepet játszhatnak abban, hogy közfelháborodást váltott ki a fokozottan védett farkas értelmetlen elpusztítása – nyilatkozta lapunknak Síklaki István szociálpszichológus.

A közösségi oldalakat elborította a népharag, amikor kiderült, hogy valaki feltehetően lelőtte a Svájcból hozzánk vándorolt, jeladóval ellátott farkast, mielőtt az elhagyhatta volna Magyarországot. (Egyelőre csak a jeladós nyakörvet találták meg). Néhány nap leforgása alatt több mint 50 ezren csatlakoztak az online petícióhoz, amely azt kéri az ügyben eljáró bíróságtól, hogy a „tettes kapja meg a kiszabható maximális büntetést”, és az ne csak felfüggesztett, de ténylegesen letöltendő börtönbüntetés legyen. A petíció szövege – és számos hozzászólás – alapján az a közvélekedés alakult ki, hogy az eset az egész országra szégyent hozott.

– Kulturális értelemben meglehetősen kettős, ambivalens a farkas megítélése – mondta kérdésünkre Síklaki István szociálpszichológus. A Piroska és a farkas mesében nagyon utáljuk, ugyanakkor a farkas a lázadás, a férfiasság, az erő és a szolidaritás szimbóluma is. Akeláról, A dzsungel könyvéből ismert farkasvezérről heavy metal együttest neveztek el Magyarországon.

A szociálpszichológus, amikor arról kérdeztük, hogy a farkas lelövése miért gerjesztett ritkán tapasztalható indulatokat, általános okként említette: ha az emberek nagy csoportjának fókuszába kerül egy állat – legyen szó madárról, ragadozóról, háziállatról, teljesen mindegy –, amely sokakból pozitív, segítő reakciókat vált ki, akkor nyilvánvaló, hogy ennek az állatnak a brutális és értelmetlen elpusztítása felháborodást kelt. Márpedig a jeladós nyakörvet viselő farkas valóságos médiaszereplő volt az elmúlt hetekben, a hírekben rendszeresen beszámoltak róla, közfigyelem irányult rá.

A magyarok közösségi élményként élték meg, hogy megjelent nálunk egy fokozottan védett állat, amely Svájcból kóborolt egészen idáig. Ebbe az élménybe rondított bele az a vadász, aki önkényesen végzett vele.

A felháborodást magyarázó általános okokat aztán mindenki kibővítheti a saját értelmezésével. Ennek politikai vetülete is lehet – folytatta Síklaki István. Az Orbán-rendszer egyik legfontosabb tulajdonsága ugyanis, hogy azokra, akik a miniszterelnök és a kormánypárt köreihez tartoznak, nem vonatkoznak a más emberekre érvényes jogszabályok. Orbán tudatosan azt kommunikálja, hogy fölötte áll a törvényeknek – jegyezte meg a szociálpszichológus.

– A farkas lelövését követő tiltakozás a kiváltságosokkal szemben megnyilvánuló felháborodásként is értelmezhető – mondta Síklaki István. Mindazok, akik nem nem szeretik az Orbán-rendszert, az elkeseredésüket rá tudják zúdítani a farkast elpusztító vadászra.

Kérdés persze, hogy ha politikai motivációk is fellelhetők a népharag mögött, akkor politikai történések miért nem váltanak ki hasonló indulatokat. Síklaki István szerint a politikai ügyek melletti kiállást kevésbé szívesen vállalják az emberek, az ilyesmi manapság nem számít trendinek. Ebben az esetben viszont a zsigeri érzelem legitimálja az őszinte felháborodást, amely közös nevezőre hoz olyanokat is, akiknek eltér a politikai véleményük.

Az Orbán-kormány továbbra sem adott elfogadható ajánlatot a szakszervezetek követeléseire.