Célkeresztben a nevelőszülők, a gyermekvédelemnek csak ártott az ellátórendszer erőltetett átalakítása

Sok gond feszíti az ágazatot, de a szakértő szerint a közelmúlt tragédiái egyedi esetnek számítanak.

Két napig keringett Nyíregyházán és környékén egy nevelőanya autójának csomagtartójában a gondjaira bízott két éves kisfiú holtestével, hátsó ülésén pedig a gyermek másfél éves húgával. Az eddigi információk szerint a gyermek etetés közben félrenyelt és megfulladt. A nő nem kért orvosi segítséget. Két hónappal korábban Polgáron halt meg egy hasonló korú kisfiú, akit a gyanú szerint nevelőanyja bántalmazott szófogadatlansága miatt, majd leesett a lépcsőn és már nem tudtak rajta segíteni. A halálesetek reflektorfénybe vonták a hazai nevelőszülői hálózatokat és a gyermekvédelmi rendszert.

– Ezek egyedi esetek – szögezi le Szilvási Léna, az SOS Gyermekfalvak szakmai vezetője. Aztán azzal folytatja, Magyarországon 5500 nevelőszülő dolgozik, akik közül most sokan rettegve olvassák a híreket és szemlesütve járnak az utcán. Holott arcpirítóan kevés jövedelemért, napi 24 órában szabadság, pihenőidő és érzékelhető társadalmi megbecsülés nélkül gondoskodnak 17 ezer gyerekről.

Ez erkölcsileg erősen megkérdőjelezhető, hiszen a nevelőszülők viszik el hátukon a hazai gyermekvédelmet.

„A nevelőszülők általánosan jobb környezetet jelentenek a családból kiemelt gyermekeknek, mint az otthonok, még akkor is, ha kis létszámú lakásotthonokról van szó. A nevelőszülők többsége azonban túlterhelt” – magyarázza Szilvási Léna. A gyermekvédelemben alapelvként jelent meg, hogy a nevelésbe vett gyermekeknek elsődlegesen nevelőszülői családokban kell elhelyezést biztosítani, csakhogy egyre több a családból kiemelt gyerek és egyre kevesebb a nevelőszülő. A nyugdíjazás, betegség vagy kiégés miatt távozókat nagyon nehéz pótolni, új belépő pedig alig akad. A rendszer telítettségét mutatja, hogy a nevelőszülők több mint fele 3 vagy több elhelyezett gyermekről gondoskodik és jelentősen emelkedett az 5 vagy 6 gyermeket ellátók száma is. A nevelőszülők csaknem ötöde ilyen.

Az elmúlt években hiába indítottak több nagy toborzó kampányt a nevelőszülői hálózatok, nem sikerült áttörést elérni. S ez a szakember szerint nem fog változni addig, amíg az anyagi és társadalmi megbecsültségük nem emelkedik jelentősen. A nevelőszülők súlyos anyagi és érzelmi terhet vesznek magukra, amikor a családjukba fogadnak az esetek többségében magzati kortól érzelmileg és testileg is sérülő gyermekeket. Ehhez képest a nevelőszülői díj, illetve a gyermekek ellátására kapott költségtérítés az elmúlt 15 évben nem nőtt. Ezt kevéssé kompenzálja, hogy az idén 25 százalékkal emelte a kormány az ellátmány összegét, ami így jelenleg 53-66 ezer forint gyerekenként szükséglettől függően. Sérült gyermek után jár a magasabb összeg. Az utolsó emelés óta azonban összesen 80 százalékkal emelkedtek az árak. A nevelőszülők emellett 69600 forint alapdíjat kapnak, amire ellátott gyermekenként 46400 forint kiegészítő díj jár. A speciális szükségletű gyermekek esetén ez 16240 forinttal több.

– Ezzel együtt tagadhatatlan, hogy az új nevelőszülők között egyre több a rossz anyagi helyzetben lévő, alacsony iskolázottságú – ismeri el Szilvási Léna a „megélhetési” nevelőszülőségre vonatkozó kérdésünkre. A szakember fontosnak tartaná, hogy a nevelőszülők anyagi biztonsága, ne a rájuk bízott gyerekek után járó apanázstól függjön. Ez ugyanis olyanokat is bevonz és ott tart a rendszerben, akiknek ez a feladat meghaladja az erejét vagy a képességeit.

A kormány erőlteti a nevelőszülői elhelyezést, ami szakmailag jó irány. Csakhogy hiányoznak hozzá a feltételek. Olyanok vagyunk, mint az autós, aki csak nyomja a gázt, miközben nincs se elég benzin és a légzsák is hiányzik – magyarázza Szilvási Léna.

Az újonnan létrejött hálózatok, amelyek kizárólag egyházi fenntartásúak, gyakorta megfelelő szakmai tapasztalat nélkül kezdenek nevelőszülőket toborozni, így esetenként nem képesek kiszűrni az alkalmatlanokat. A nevelőszülői hálózatok működését a kormányhivatalok ellenőrzik, ám a szakember szerint ez nem egységes protokoll szerint történik, így a megfelelő mélységű, szakszerű ellenőrzés mellett felületes „ránézés” is akad. Ráadásul az egyes hálózatoknak semmilyen hivatalos információja nincs a többi szervezetről, az ott dolgozó nevelőszülőkről, a képzettségükről, arról, hogy dolgoznak-e mellette, mennyire elégedettek a kapott támogatással, mint ahogy semmit sem tudnak a gondozott gyerekekről, korukról, állapotukról, szükségleteikről. Holott ezek mérésére külföldön sokféle módszert kidolgoztak. Ha ennyire fontos a rendszer, akkor a szükséges szakmai és anyagi feltételeket is biztosítani kellene – teszi hozzá a szinte egyetlen civilként működő hazai nevelőszülői hálózatot működtető SOS Gyermekfalvak szakmai vezetője, aki egyetért azzal a felvetéssel, hogy érdemes lenne vezetni egy regisztert, amelyben a nevelőszülők mellett valamennyi gyermekkel foglalkozót fel kellene tüntetni, akik esetében bizonyított a gyerekek bántalmazása.

Ha egy nevelőszülő hálózatot vált, kötelező kikérni az előző foglalkoztató véleményét. Ez igen hasznos lehet. Az SOS Gyermekfalvakhoz is jelentkezett már olyan, akit az előző hálózat által adott jellemzés miatt nem fogadtak. De hiába kötelező ez a vélemény, mégis gyakorta elfeledkeznek róla. Különösen akkor, ha egy hálózat még csak most alakul, kevés a nevelőszülő és nagy a nyomás a gyermekek fogadására. Márpedig a 23 ezer állami gondoskodásban élő gyermek mellett a szervezet becslése szerint 140 ezer gyerek él olyan körülmények között, hogy bármikor szükségessé válhat a kiemelés. Többségük elhúzódó bántalmazás, elhanyagolás, szexuális zaklatás, a szülői szenvedélybetegség, krónikus betegség miatt kerül nevelőszülőkhöz. Őket nem csupán etetni, ruházni kell, hanem minőségi kapcsolatokat kell velük kialakítani, hogy feltölthessék régen kiürült vagy soha fel sem töltött érzelmi raktáraikat. Megtanuljanak kötődni, szeretni. A jó nevelőszülőség azon áll vagy bukik, hogy képes-e ezt is nyújtani.