Az orvosoknak és más dolgozóknak az intézmény be- és kijáratainál elhelyezett készülékeken kell lehúzniuk a mágneskártyájukat. Az eszköz videófelvételt is készít a személyről, hogy a kártyákkal ne lehessen visszaélni – derült ki Lengyel László, a Belügyminisztérium helyettes államtitkárának előadásából a Magyar Kórházszövetség konferenciájának második napján, csütörtökön. Magyarázatként azt mondta: „Láttuk, hogy vannak egyes kórházak, ahol nagyon eltérnek az átlagtól az orvosi teljesítmények, feltételeztük, hogy kell lenni valami okának.” Hozzátette: „Akinek nyolc órát fizetünk, az legyen benn nyolc órát.”
A helyettes államtitkár előadása alatt gyakran hallatszott morgolódás az orvos, illetve intézményvezetőkből álló hallgatóság soraiból.
Az új rendszerről szóló bejelentés előtt a szakpolitikus arról beszélt, hogy mennyibe kerül egy-egy orvos foglalkoztatása és azért évente átlagosan hány beteget lát el. Lengyel László helyettes államtitkár számításai szerint az átlagos, havi egymillió és egymillió-hétszázhétezer közötti bérrel szemben a legrosszabb teljesítményt nyújtó kisvárosi kórházban gyógyítóra évente 89, azaz havonta alig valamivel több mint 7, a legjobb, közepes városi kórházban dolgozóra évi 192, azaz havonta 16 eset jut átlagosan. Hozzátette: ez nem teljesen pontos az adat, de megközelítőleg az összehasonlítás szempontjából ő ezeket megfelelőnek tartja.
Arra, hogy valami gond van a „gyógyítási-teljesítménnyel”, Kiss Zsolt, a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) főigazgatója is utalt.
Ő előadásában arról beszélt, hogy 143 milliárd forintnyi ellátás maradt el összességében az átlagfinanszírozás éve alatt. Idén februártól visszaállt a rendszer a teljesítményelszámolásra. Ezzel februárban a korábbiaknál 6 milliárd forinttal kevesebbet fizettek ki kórházaknak: ennyivel kevesebb ellátást végeztek ahhoz képest mint amennyi alapján az átlagfinanszírozást kalkulálták. Az utolsó, covid előtti „békeévhez” hasonlítva is 12 százalékos teljesítménycsökkenés van a betegellátásban. Adataik szerint míg 2019 februárjában 182 425 esetet láttak el a hazai kórházak, addig idén februárban már csak 160 358-at. Az országos intézetek gyógyítási teljesítménye 8, a vármegyei intézményekké 9, a városi kórházaké 14 százalékkal csökkent. „Így ha azt számolom, hogy mennyi elmaradt ellátás volt az elmúlt időszakban akkor most egy kicsit bele kell húznunk” – biztatta hallgatóságát a főigazgató. Kiss Zsolt hangsúlyozta nem cél, hogy a 2019-es ellátások 100 százalékára térjenek vissza, de az fontos, hogy a várólisták hossza érdemben csökkenjen és az ellátó rendszer teljesítménye visszaálljon egy elfogadható szintre.
Még szerdán Pálosi Mihály, a NEAK főosztályvezetője a várólistákról szóló előadásában arról beszélt, hogy idén április 16-ig csaknem 40 ezer beteget regisztráltak a várólistákon, 60 napnál többet mintegy 22 ezer beteg várakozott. Leghosszabb sorok a nagy ízületi protézisre, valamint a szürkehályog-műtétekre várnak. A biztosítóhoz érkező betegpanaszokból pedig az is kiderül, hogy a páciensek gyakran fel sem kerülnek a várólistákra. A képhez hozzátartozik, hogy ilyen várólistát mintegy három tucatnyi műtétre vezetnek, más ellátások esetében nincs is országos kép arról, hogy hol, mennyien és mennyi időt várnak rájuk.
