Elhalványulni látszik a kormány szankciós inflációról szóló propagandájának hatása. Az emberek ismét inkább a kormány gazdaságpolitikáját és a forint árfolyamát okolják a magas élelmiszerárakért, a brüsszeli szankciókat pedig már kevesebben vélik meghúzódni a háttérben, és a kereskedőket is némileg mérsékeltebben hibáztatják.
A Publicus Research lapunk számára március 30.–április 4. között készített, legfrissebb felmérése alapján a megkérdezettek 83 százaléka szerint a gyenge forint felelős az élelmiszerárak emelkedéséért, holott a február 28.–március 6-i felmérésben még csak 75 százalékuk gondolta így.
A kormány gazdaságpolitikáját pedig április elején 76 százalék okolta, pedig március elején még csak 65 százalékuk.
Ezzel lényegében visszaállt a hazai gazdasági folyamatokat és lépéseket erőteljesebben hibáztató logika a tavaly év végi mederbe. December közepén ugyanis hasonló számokat, 86, illetve 74 százalékot mért e két kérdésben a Publicus.
Az ellenzéki szavazók ugyanakkor e téren különösebben nem változtattak véleményükön az elmúlt hónapokban: december közepén, március elején és április elején egyaránt bőven 90 százalék feletti mértékben okolták a gyenge forintot és a kormány gazdaságpolitikáját a magas élelmiszerárakért. A kormánypárti szavazókat viszont kizökkenthette valami, legalábbis már kevésbé elnézőek a kormánnyal szemben. Április elején 68 százalékuk a forintárfolyamot, 43 százalékuk pedig a kormány gazdaságpolitikáját hibáztatta az élelmiszer-drágulásért.
Ez a kormánykritikus Fidesz-tábor 13, illetve 11 százalékpontos növekedését jelenti a március eleji felméréshez képest.
A brüsszeli szankciókról eközben még a decemberben mértnél is kevesebben – az akkori 47 százalék helyett csupán 43 százalék – gondolják most azt, hogy felelősek a hazai, uniós rekorder élelmiszer-drágulásért. Pedig – mint arról beszámoltunk – a február végi-március eleji adatfelvétel során éppen ebben a kérdésben érződött a legerőteljesebben a kormánypropaganda hatása. Akkor az emberek 63 százaléka okolta a drágulásért a brüsszeli szankciókat, ami decemberhez képest 16 százalékpontos növekedés volt. Most viszont épp az egy hónappal ezelőtti időszakhoz képest látni a kérdésben egy 20 százalékpontos visszaesést.
A március eleji felmérés tanúsága szerint a propagandaüzenetek nemcsak a kormánypárti szavazókra hatottak, hanem a bizonytalanokra és az ellenzékiekre is. Most pedig az látszik, hogy a bizonytalanok bizonytalanodtak el a leginkább e kérdésben: míg decemberben 38, március elején 57, április elején viszont csak 34 százalékuk gondolta azt, hogy a szankciók felelnek a rekordinflációért – utóbbi 23 százalékos visszaesés. Az ellenzékieknek most is és decemberben is 19 százaléka tette magáévá a szankciós infláció teóriáját; egy hónappal korábban, március elején még 27 százalékuk gondolkodott így. Vagyis az ellenzékieknél is látszik egy 8 százalékpontos visszaesés. A kormánypárti szavazók eközben még mindig erősen hisznek ebben a teóriában, de az egy hónappal ezelőtti 96 százalék helyett már csak 85 százalékuk okolja a drágulásért a szankciókat – csakúgy, mint decemberben.
Esetükben tehát az ellenzékiekhez képest jelentősebb, 11 százalékpontos a lemorzsolódás.
A reálfolyamatok valójában nem változnak ilyen kilengésekkel, de az emberek nem egy légüres térben élnek. Szubjektív valóságérzékelésüket nagyon sok tényező befolyásolja; Magyarországon mindenekelőtt a propaganda – fogalmazott a felmérésekben érzékelhető jelentős hangulatváltozások okait firtató felvetéseinkre Pulai András, a Publicus Research igazgatója. Mint mondta: ritkán tapasztalni az utóbbi időben, hogy éppen a kormánypárti szavazók körében legyen nagyobb elmozdulás a kormánykritikusság irányába, de a felmérés adatai alapján most éppen ez történt. Ez szerinte arra utal, hogy „valami becsúszott a Fidesz-buborékba”. Például az, hogy a kormány hónapok óta ígérgeti az infláció csökkenését, ennek azonban egyelőre nem sok jele van. Vagyis: a szubjektív érzet és az elvárt most nem egyezik. A másik oldalról viszont lejjebb is tekerték a szankciós propagandát, az utcákon nem nagyon látni mostanában például a szankciókat bombaként ábrázoló plakátokat. Ez főként a bizonytalanok gondolkodását befolyásolta.
Pulai András emlékeztetett: az őszi felmérések során is voltak ilyen nagyobb kilengések Brüsszel hibáztatásában. Ahogyan a mostaniból, úgy a korábbiakból is egyértelműen látszik, hogy a kormánypropaganda rendkívül erőteljesen tudja befolyásolni az emberek gondolkodását. A Fidesz szavazói például kitartóan alacsonyabbnak érzik az inflációt, mint az ellenzékiek vagy a bizonytalanok, kevésbé okoz nekik problémát a drágulás, de még az árstopos termékeknél is kevésbé találkoznak áruhiánnyal. Így oldják fel azt a kognitív disszonanciát, amikor nem egyezik a saját tapasztalat és a párt állítása: inkább a pártnak hisznek, hiszen rájuk szavaztak, vagyis saját magukkal kerülnének ellentmondásba. Ez egyébként nem csak a Fidesz szavazótáborára jellemző; már szinte tankönyvi példa, hogy a frissen megérkezett Combino-villamosokat annak idején az akkor ellenzékinek számító Fidesz-szavazók kényelmetlenebbnek érezték, mint az akkor kormánypárti MSZP–SZDSZ-szavazók – emlékeztetett Pulai András.
Most ugyanakkor a valóságérzékelést sokkal jobban el tudja téríteni a propaganda, hiszen nincsen kiegyensúlyozott nyilvánosság, az ellenzéki pártok nagyon ritkán tudják egy-egy kérdésben befolyásolni a közbeszédet. Pulai András szerint ezért lehetnek akár 20 százalékos kilengések is bizonyos, a hétköznapoktól távolabb eső, átpolitizált kérdésekben. Ilyen például a szankciók hatása, de ilyen volt a menekültválság is. Akkor éppen a határoktól távolabbi megyékben élők körében volt a legnagyobb a félelem, míg az ahhoz közeliekben, ahol az ott élők valóban találkoztak menekültekkel, a legkisebb. Egy olyan kérdésben viszont, mint hogy a kereskedők tehetnek-e az árak emelkedéséről, már kissé árnyaltabb a helyzet, a vásárlóknak ugyanis vannak saját, konkrét tapasztalataik is – mondja Pulai András. Az emberek érzékelik azt is, hogy miközben még mindig jelentős a drágulás, bizonyos termékek – például a sajt vagy a vaj – árát csökkentették az üzletek. Ezt is lehet propagandával torzítani, de kevésbé sikeresen. Az utóbbi hetek árstoprazziákról és az üzletláncok megbüntetéséről szóló hírei ellenére így az emberek kisebb arányban, 77 százalék helyett 69 százalékban gondolják most úgy, hogy a kereskedők ármegállapítási szokásai tehetnek az élelmiszerek gyors drágulásáról.
Csak Magyarországon van szankciós infláció
Amíg háború van, és amíg szankciók vannak, addig infláció is van – hangoztatta a csütörtöki kormányinfón ismét Gulyás Gergely miniszter, aki erre hivatkozva jelentette be: június 30-ig meghosszabbítják az élelmiszer-árstopokat. Arról is beszélt: évtizedes drágulási rekordok dőltek meg Nyugat- és Kelet-Európában is.
Azt viszont továbbra sem magyarázta meg, hogy a háború vagy a szankciók miért csak Magyarországra hatnak ilyen erőteljesen. Az Európai Unió országainak mindegyikében jóval alacsonyabb ugyanis az infláció, mint Magyarországon, ráadásul a drágulás üteme is gyorsabban mérséklődik, mint hazánkban. Az Eurostat márciusban az Unió átlagában a januári 10 százalék után 8,3 százalékos általános inflációt mért, Magyarországon viszont 25,6 százalékosat. Ez az adat még mindig olyannyira uniós rekorder, hogy sehol másutt nincs 20 százalék feletti drágulási ütem. Az utánunk következő Lettországban ráadásul a januári 21,4 százalékos ráta 4,2 százalékkal 17,2 százalékra mérséklődött, míg nálunk mindössze 0,6 százalékos volt az év eleje óta mért zsugorodás.
Az élelmiszerek terén is még mindig listavezető, és az uniós átlag duplája a hazai drágulási ütem: míg az Unióban átlagosan 19,2 százalékkal emelkedtek az árak, addig Magyarországon 44,8 százalékkal.
Az átlagot ráadásul éppen Magyarország húzza fel, hiszen a tagállamok felében sem mértek a statisztikusok 20 százalék feletti élelmiszer-inflációt. Hazánkban január óta 2,1 százalékkal lassult az élelmiszerek drágulása, a 27,2 százalékkal még dobogós Litvániában viszont 4,8 százalékkal. A 28,2 százalékos drágulással vele helyet cserélő, azaz második helyre került Szlovákiában viszont nőtt a drágulás üteme év eleje óta, mégpedig 0,7 százalékkal.
Év eleje óta egyébként az Unió átlagában is gyorsabban emelkednek az élelmiszerárak, hiszen év elején még 18 százalékos volt az ütem, most 1,2 százalékkal magasabb. Így Belgiumban, Dániában, Németországban, Írországban, Spanyolországban, Franciaországban, Horvátországban, Olaszországban, Luxemburgban, Máltán, Norvégiában, Lengyelországban, Izlandon és Svédországban gyorsult a drágulás üteme. Nagy különbség azonban Magyarországhoz képest, hogy ezen országok túlnyomó többségében még így is 20, sőt, néhány tagállamban 10 százalék alatt maradt a ráta. A jelek szerint év eleje óta azon tagállamokban lassult a drágulás üteme, ahol korábban extrém magas volt.
