Mivel azt a magyar kormány is érzékeli, hogy Oroszország védőernyőjére egyre kevésbé számíthat, így a budapesti kabinet figyelme egyre inkább Peking felé fordul. Ennek egy megnyilvánulása volt a lelkes bejelentés a Kínai Építési Bank (CCB) magyarországi fióktelepének múlt szerdai megnyitásáról is. Igaz, ez a fejlemény nem tekinthető egy geopolitikai fordulat állomásának: a CCB elnöke, Tien Kuo-li a kormány illusztris személyiségeinek régi ismerőse, már akkor többször megfordult Magyarországon, amikor még a Bank of Chinát vezette. A barátságra hivatkozva 2020-ban, a koronavírus-járvány tombolása közepette húszezer maszkot küldött Magyarországra.
Az, hogy egy uniós tagország különleges kapcsolatokra törekszik Kínával, természetes, hiszen Peking megkerülhetetlen világpolitikai és -gazdasági szereplő. Még az MSZP által irányított kormányzat is híd szerepét akarta betölteni Kína és az Unió között. Ám azóta megváltoztak a geopolitikai viszonyok, az Egyesült Államok egyfajta technológiai blokádot hirdetett Kína ellen. A Pekinghez fűződő politikát illetően az EU tagállamai között sincs egyetértés: még az EU alapítói sem akarják követni az Egyesült Államok kemény fellépését.
Brüsszel megpróbálja közös nevezőre hozni a tagországokat: 2019-ben stratégiai dokumentumot bocsátott ki, amellyel irányt akart szabni a Pekinghez fűződő kapcsolatoknak. Az ázsiai óriás egyszerre partner, versenytárs és rivális– szerepel a dokumentumban. Tekintettel az egyre gyászosabb kínai emberi jogi helyzetre, Peking a Tajvannal szembeni fellépésére és arra, hogy Hszi Csin-ping kínai elnök Vlagyimir Putyin cinkosának tűnik a háborút illetően, az EU hangneme élesebbé vált. Peking hatalmi törekvéseire válaszul Ursula von der Leyen bizottsági elnök bemutatta a "kockázatmentesítés" stratégiáját, amely a Kínától való gazdasági függőség minimalizálásáról szól. Néhány héttel ezelőtti pekingi látogatása során igen nyíltan beszélt az emberi jogok kínai helyzetéről. Eközben Emmanuel Macron ötventagú üzleti delegációval érkezett, ami négyszer nagyobb volt Olaf Scholz tavaly novemberi kínai küldöttségénél, s meleg szavakkal méltatta a kínai elnököt.
Ez is jelzi, mennyire nehéz közös nevezőre hozni az EU szereplőit. Magyarország azonban még a legcsekélyebb mértékben sem kívánja követni az uniós elveket. A kétes hátterű lélegeztetőgép-beszerzés, a hatalmas összegekért vásárolt Sinopharm ügye – az oltóanyagot ráadásul az időseknek adtak be, amire még Kínában sem vetemedtek –, s a Vodafone felvásárlásához nyújtott kínai segítség is feltűnést keltett Brüsszelben. A nagy barátkozásnak nyilvánvalóan politikai okai vannak: Peking segítségével sakkban tartani Brüsszelt, ha már a Kremlre jóval kevésbé számíthat a kormány. Ám hiába hirdették múlt héten, hogy a régióban a kínai befektetők számára Magyarország lett az első számú célpont, ez a stratégia nem működhet. A magyar kormány sosem kaphatja meg Kínától azt az „odafigyelést”, mint Oroszországtól, mivel Kína európai érdekeltségeit gazdasági érdekei szerint alakítgatja. S e tekintetben mi mindig csak mellékszereplők maradunk Peking számára.