Március végén érkezett a hír, hogy a Libri-Bookline gazdasági okokra hivatkozva beszüntette a 2016-ban alapított Libri irodalmi díjat, melynek korábbi nyertesei között olyan jeles alkotók szerepelnek, mint Krasznahorkai László, Bereményi Géza, Rakovszky Zsuzsa, Tompa Andrea, Szvoren Edina, Láng Zsolt, Krusovszky Dénes, Bartis Attila, Jászberényi Sándor. A közönségdíjat pedig olyan népszerű alkotók tudhatják magukénak, mint Grecsó Krisztián, Krusovszky Dénes, Bartis Attila, Kepes András vagy Bödőcs Tibor. A Libri-díj nem pusztán egy nagy presztízsű elismerés volt, fontos szerepet játszott az irodalomnépszerűsítésben is, jelöltjei sajtónyilvánosságot kaptak, nem csupán a nyertesek profitálhattak belőle. Számos ma már befutott alkotó épp a Libri-díj kampánya által vált ismertté. Az sem elhanyagolható tényező, hogy a Libri irodalmi díj volt az egyetlen, széles körben ismert és elfogadott, államtól független díj.
Az irodalmi élet több tagja szólalt föl a hírrel kapcsolatban, korábbi nyertesek reagáltak a hírre, Tompa Andrea például Facebook-bejegyzésében sajnálatát fejezte ki, hogy már a „független (vagy legalábbis annak látszó)” díjak is megszűnnek, a szerző hozzátette „elég széles már azon írók (művészek) köre, akik nem fognak ettől a mostani államtól semmiféle elismerésben részesülni”. Hasonlóan megdöbbentette a hír Krusovszky Dénest, Láng Zsoltot és Grecsó Krisztiánt is, mindnyájan úgy érzik, a Libri-díjak jól működtek, segítették eljuttatni az olvasóhoz a sokszínű, friss irodalmat.
Nem érdemes temetni a díjat
A díj megszűnéséről, az alternatívákról és az irodalmi élet változásairól kérdeztük Nagy Gabriellát, a Litera internetes irodalmi portál főszerkesztőjét.
Ön miként ítéli meg a Libri irodalmi díj szerepét, hasonlóan érez, mint az egykori nyertesek?
Valóban lehangoló hír, hogy a Libri irodalmi díjakat nem adják át idén, főként mert a másik nagy presztízsű, államtól független díj, az Aegon művészeti, majd irodalmi díj jövője is bizonytalanná vált egy vállalati átszervezésnek köszönhetően (2021 óta nem adják át, és feltehetőleg ez így is marad), az Artisjus-díjjal pedig, amely a harmadik jelentős elismerés, a szerzői jogi törvény 2012-es módosítása miatt 2013-tól nem jár pénz. Fontos azonban hozzátenni, hogy a Libri-Bookline Zrt. egy világválság közepén döntött úgy, hogy – saját indoklásuk szerint – „gazdasági megfontolások miatt” nem ad át díjat. Egy ilyen döntés egy piaci szereplő esetében, ha nem is örömteljes, de érthető. Van azonban számtalan kisebb, szintén nem állami díj, amellyel irodalmi teljesítményeket jutalmaznak, ott vannak – a teljesség igénye nélkül – a Szépíró-díjak, a Mészöly-díj, a Békés Pál-, a Déry-, a Petri-, a Zelk Zoltán-, a Sziveri-díj, a Városmajor 48 irodalmi életműdíj, az elsőköteteseknek járó Margó-díj, a Hazai Attila Irodalmi Díj, a Komlós Aladár-díj, sőt még a Litera irodalmi portálnak is van díja. Független ösztöndíjak tekintetében is szélesedik a paletta, a legnagyobb presztízsű talán a Horváth Péter Irodalmi Ösztöndíj, de van már például ferencvárosi József Attila irodalmi támogatás, Erzsébetvárosi irodalmi ösztöndíj is. Ezek közül nem egyet díjként tartunk számon (a HP-ösztöndíj esetében például rövidlista is van).
Kétségtelen a még létező jelentősebb díjak közül a Libri-díjak híre ért el a legtávolabb, de nem temetném egyelőre, legalábbis remélem, hogy egy ilyen brandet nem hagynak veszni.
Lássuk meg, mi lesz a válság után.
A Libri-Bookline nyilatkozatban az állt: „továbbra is elkötelezettek a kortárs magyar szerzők és műveik iránt, így a jövőben megújult formában népszerűsítik az irodalmat”. Átalakulóban van az irodalom szerepe, presztízse, a népszerűséghez mennyit ad hozzá egy irodalmi elismerés?
Nem csak nálunk, de az egész világban átalakulóban van az emberek tudáshoz, műveltséghez való viszonya, ezáltal a kultúrának, a művészeteknek, az irodalomnak is változik a szerepe. Rengeteg oka van ennek. Az internet és a közösségi médiumok új és demokratikus publikációs és önreprezentációs tereket nyitottak, ma egy blogon vagy a közösségi oldalon közölt szöveg ugyanúgy eljut az olvasóhoz, mint egy szerkesztett, könyvkiadó által megjelentetett könyv. Sőt, sokszor többekhez ér el, és gyorsabban, viszont minőségi-szakmai kontroll nélkül. Megrendült a szakma és a kritika renoméja, a minőségi kultúrát, független, ideológiáktól mentes, szabad művészetet, a nívós irodalmat mindeközben nem csak a válság sújtja, hanem különböző akaratoknak is kiszolgáltatott. Sokaknak áll érdekében ugyanis, hogy ellenőrzés alatt tartsák, mi kap széles nyilvánosságot. Az irodalom ismereteket ad át, tudást, gondolkodásra sarkall, önismerethez vezet, és segít emlékezni, tehát képes az emberek gondolkodását formálni, ezért egy társadalmat befolyásolni kívánó hatalom számára mindig is nagy tétje volt annak, hogy képes-e uralmat gyakorolni fölötte. Ugyanúgy kontroll alatt akarja tartani az emberi tudatot, mint ahogy a multinacionális gazdasági erők serkenteni és állandósítani a fogyasztást, és folytathatnánk a sort. Sok összetevős folyamat. Az írás nem szabadidős tevékenység, hanem az egyik legkeményebb szellemi igénybevétel, idő- és energiaigényes, megfelelő körülmények kellenek hozzá. De az írók jelentős része – és egyre inkább jellemző – nem tudja megteremteni magának ezeket a feltételeket. Ma már alig van fizetőképes folyóirat vagy hetilap, és ösztöndíjból sincs elég vagy elegendő összeggel járó. Ezért is kellenek annyira a díjak.
Egy ösztöndíj arra van, hogy segítse az elmélyült alkotómunkát, a díjak pedig arra, hogy pozitív megerősítést adjanak az írónak, és vigyék a hírét a vásárlóképes olvasók között.
A szakmai díj azért nélkülözhetetlen, mert az irodalomban jártas, olvasott, képzett, nagy tapasztalattal és tudással rendelkező szakmabeliek elismerése nem csak további munkára biztat, hanem védjegy is a széles olvasóközönség számára, valamiféle minőséggarancia, a közönségdíjaknak pedig azért van jelentőségük, mert – ha eltekintünk az aprócska körülménytől, hogy csak az kaphat az olvasóktól visszajelzést, ami el is jut hozzájuk – jól mutatják a közönség elvárásait, igényeit, preferenciáit, és hát az író az olvasónak ír, nem másnak. Röviden: a szakmai díj orientál, segít eligazodni a könyvrengetegben, a közönségdíj meg viszi a hírét a könyvnek, kicsit olyan, mint koncert végén a visszatapsolás. Egy díj viszont akkor segíthet igazán egy mű vagy egy szerző széles körű népszerűsítésében, ha jó a marketingje, ebben viszont igen kevés díj jeleskedik. Vagy azért, mert a mai hírzajon nem tud áthatolni, nem ismeri a közösségi médiumok algoritmusainak rejtelmeit, vagy mert nincs elég pénze hirdetésre, könyvtrailerre, plakátra, kampányra, profi reklámcsapatra. A Libri irodalmi díjak e tekintetben (is) kiválóan teljesítettek, ezért is fájó annyira a hiányuk. Szóval lehet bízni a tehetség mindent elsöprő erejében, a suttogó propagandában vagy a szerencsében, de ahhoz, hogy egy könyv eljusson a nagyközönséghez túllépve a szokásos olvasótáboron, sokkal több kell, például egy nagy presztízsű és széles körben ismert díj.
Mi az a kritérium, amire a hazai irodalmi díjak nem fektetnek hangsúlyt, de Ön szerint fontos volna? Hogyan határozna meg egy ideális irodalmi díjat, annak szabályait, menetét, mekkora összeg járna érte (ha járna)?
Az irodalmi ösztöndíjak összege legtöbbször a minimálbér töredéke havonta (kb. a fele), nem lehet belőle megélni, és csak az írásra koncentrálni, az ösztöndíjas írónak ugyanúgy meg kell tartania az írás idejére a civil munkáját, hogy fenntartsa magát, mintha nem kapott volna semmit. Nyolc-tíz óra munka után pedig nem lehet beülni a laptop mellé regényt írni. Ez baj. Az meg nagyszerű, hogy ennyi díj van, és még nagyszerűbb lenne, ha mind értelmezhető pénzjutalommal járna. Kevésbé nagyszerű viszont, hogy alig vannak már ún. nagy presztízsű és jelentős összeggel és médiatámogatással járó, független elismerések.
Hasznosnak tartanám – és a Libri-díj ilyen (volt?) –, ha a díjak a dicsőség és a pénz mellett nyújtanának mást is: támogatnák a szerző következő művének kiadását vagy megírását, a díjazott mű idegen nyelvre fordítását, hazai és külföldi bemutatóit és/vagy médiamegjelenését, reklámkampányát, azaz egyengetnék még egy ideig a szerző és a mű útját.
Az meg egyenesen maga lenne a kánaán az írók és általában az irodalom számára, ha létrejönne egy, az egész országban díjtalanul elérhető kulturális televíziós csatorna, amely megjelenési lehetőségeket biztosítana nekik.
Viták és visszásságok
Még 2021-ben történt, hogy az állami hátterű Mathias Corvinus Collegium (MCC) alapítványa bevásárolta magát a Libribe, megszerezve a könyvkiadó- és terjesztő cégcsoport kisebbségi tulajdonát, 30,94 százalékát. A Libri-Bookline Zrt. a hazai kulturális cégek egyik legjelentősebbje, az MCC fellépését többen nehezményezték, aggódva a könyvkiadás és könyvkereskedelem szabadsága miatt.
Akadnak nagy összegű irodalmi ösztöndíjak, de az állami éra többeket taszít: a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) főigazgatója, Demeter Szilárd Térey János költő halála után nem sokkal hirdette meg a Térey-ösztöndíjat 2019-ben. Az öt éven át havi 320 ezer forintot biztosító ösztöndíjat szinte rohamtempóban osztották ki, a negyvenöt díjazott közül öten vissza is adták azt. A feszültség hatalmas volt a díj körül, a visszalépő Bartók Imre a díj létrejöttét, a létrehozó személyét is bírálta, Csehy Zoltán pedig további érvként hozta föl, hogy egyes díjazottak munkája nem indokolt volna ilyen szintű elismerést. A Térey-ösztöndíjat Keresztesi József, Szőcs Petra és Zoltán Gábor is visszautasította.
Márciusban érkezett a hír, hogy a magyarországi ELLE magazin idén először rendezi meg a márka nemzetközi díjátadóját, az ELLE Awardsot, melynek célja olyan nők kiemelése és népszerűsítése, akik munkásságukkal, elért eredményeikkel példát mutatnak és pozitív hatást gyakorolnak a társadalomra. Sok más terület mellett a lap írókat is kitüntet majd, az év szerzője jelöltjei között van Benedek Ágota, Durica Katarina, Kemény Zsófi, Szabó T. Anna és Tóth Krisztina. A hattagú zsűri jelölt, a díjazottakról a közönség dönthetett, a szavazás május 1-jén zárult. Az ügy pikantériája, hogy a díjat az ELLE vezérigazgatója, Milkovics Pál hozta Magyarországra, akinek nevéhez köthető előbb a Pesti Hírlap szakmailag vállalhatatlan címlapja, aminek következtében a főszerkesztő és két szerkesztő kollégája távozott, majd a lap és a nagy múltú 168 óra című hetilap bezárása.
