Bár George Berkeley angol filozófus 1710-ben úgy vélte, a tárgyak csak a mi tudatunkban léteznek, tehát amit valóságnak tartunk, az csak az észleléstől függ, a filozófusok már nagyon régen, legalább Arisztotelész óta úgy gondolják: többféle valóság létezik. Adva van egy „objektív” valóság, amit érzékelésünk és tapasztalatunk alapján feltételezünk (a levest kanállal esszük, a kés éles és megvághatjuk vele magunkat), és létezik egy „szubjektív” valóság, ami a világ dolgait a saját elképzelésünkhöz igazítja, tehát igazából csak az van, ami hasznos nekünk, illetve a mi érdekeinket szolgálja. A legtöbb ember a két véglet között ingadozik, próbál egyensúlyban maradni, de vannak esetek, amikor valaki a testi létezés funkcióin túl kizárólag saját „szubjektív” valóságát veszi tudomásul. Nem titok, hogy olvasatomban Donald Trump az utóbbi kategóriába tartozik, vagyis a trumpi MAGAlómánia (a „Tedd Amerikát megint naggyá!”) egyfajta megalománia tünete.
Trump alapproblémája, hogy olyan világban él, aminek ő az egyedüli központja.
Magát zseniális üzletembernek és tökéletes politikusnak képzeli, olyannak, akit ha egyszer megválasztottak elnöknek, akkor egy életre az is marad. (Ebben sajnos kezére játszik az a tény, hogy Amerikában minden ex-elnök használhatja a régi címét.) Trump gyakran hazudik, főleg személyes ügyekben, a közügyekben pedig mítoszokból él. Nem érdeklik a tények, amelyek ellentmondanak énközpontú és testre szabott „valóságának”: hogyha nem ő, hanem Joe Biden nyerte meg a 2020-as választásokat, akkor ez kizárólag csalás útján történhetett.
A trumpi valóságlátás immár harmadik éve az „ellopott választások” jegyében épít egy demokrácia-ellenes mítoszt, amit a republikánus szavazók kétharmada még ma is elfogad, nem érdekli őket a hírhedt trumpi telefon Georgia republikánus kormányzójához: ”Szerezz nekem még 11 787 szavazatot!” Ugyanakkor több bírósági eljárás is folyik Donald Trump ellen. Ezek közül csak az első a New York-i bíróság vádemelése, amely 34 pontban marasztalja el Trumpot; nem annyira a Stormy Daniels nevű pornósztárral folytatott viszonya, illetve megvesztegetése miatt, hanem amiatt, hogy a Trump ügyvédje által a nőnek fizetett „hallgatási pénzt” az ex-elnök nem csak visszafizette az ügyvédnek, de utóbb mint „választási költséget” számolta el adójában. Persze a New York-i vádló, az ügyész demokrata-szimpatizáns, fekete bőrű ember, tehát Trump szerint eleve gyűlöli őt, de magát az eljárást semmilyen karaktergyilkos ellen-vád nem tudja semlegesíteni. Decemberben tárgyalják az ügyet és addig alighanem még több, Trumpot érintő ügyben indul eljárás. Ezek közül talán a legsúlyosabb az FBI által vizsgált iratlopási ügy, vagyis szigorúan titkos állami dokumentumok elsajátítása, elvitele Trump floridai rezidenciájára. (Ezt nem lehet észszerűen megindokolni, de hát a törvénytisztelő gondolkodás nem tartozik a demagógiára hajlamos volt elnök erényei közé).
Mit szól mindehhez Trump? Játssza az ártatlan áldozat szerepét: egyetlen „bűne”, mondja szemforgatva, hogy jót akart Amerikának. Egy (azóta a csatornától kirúgott Tucker Carlsonnak adott) Fox-interjúban azt állította, a New York-i bíróságon sírva fakadtak az emberek azon, hogy egy ilyen derék embert és sikeres politikust ennyire meghurcolnak! (Ebből persze egy szó sem igaz). Dehát már a Foxban sem lehet igazán bízni; éppen a napokban egyezett ki a Dominion szavazógépeket gyártó cég igazgatója Rupert Murdoch-kal, a Fox News tulajdonosával egy óriási összeg kifizetéséről, mert – amerikai publicisták szerint – ha perre került volna sor, be kellett volna ismernie a jobboldalon legnépszerűbb adónak, hogy évek óta folyamatosan hazudott az „ellopott” választásokról. Viszont nem kétséges, hogy a jövő évi választásokon is a Dominion gépeit fogják használni, ami kizárja, hogy megint feléledjen az „ellopott választások” mítosza.
Rövid távon persze az első vádemelés még használt is a Trumpot támogató republikánus kemény magnak, de az a gyanúm, nem használ majd azoknak a független szavazóknak, akik rendszerint eldöntik egy-egy választás sorsát.
Joe Biden eddig hatékony és megbízható elnöknek bizonyult, újraválasztása ellen csak a kora szól: 82 évesen kell versenyeznie egy nála csak pár évvel fiatalabb, de elég jó erőben lévő elnökjelölttel, amennyiben Donald Trump lesz a kihívója.
De Trump retorikája eléggé megkopott és indulása a következő választásokon nehéz helyzetbe hozza a republikánus pártot: ha a volt elnököt jelölik, újabb vereségre számíthatnak, ha nem jelölik, Trump saját pártot alapít és szétrobbantja pártja elég bizonytalan egységét.
Ha én amerikai választópolgár lennék, naponta imádkoznék, 2024 ne az az év legyen, amikor egy megalomániás politikus sértettsége és becsvágya miatt az Egyesült Államok egy újabb, beláthatatlan következményekkel járó polgárháborúba sodródik.
