bábszínház;

Ötlettől a tapsig

Több mint hét évtized bábszínházi munkája egy helyen – május 27-ig látható a Minden báb! kiállítás a Deák17 Galériában.

Egy színházi előadás születéséről keveset tud a néző, holott egy produkciónak több hónapos, a résztvevők szakmájának majd’ százéves múltja van: ebbe enged betekintést a Minden báb! című kiállítás, mely bemutatja a hetvennégy éves Budapest Bábszínház történetét és működését. Kihelyezett kulisszajáráson vehetünk részt: az intézmény a közönség számára ismeretlen tereit, munkálatait, mindennapi életét tárja elénk, csak az Andrássy úti épület helyett a Deák17 Galéria tágas kiállítótermében. Akinek a bábszínházról csak Vitéz László jut eszébe, annak mondhatni kötelező a kiállítás, másnak ajánlott. Kurátorai, Palya Gábor bábkészítő, a színház bábgyűjteményének vezetője és Végvári Viktória vezető színházpedagógus, a színház archívumának dokumentációs irányítója mutatta be a tárlatot.

ELŐTÉRBEN A HÁTTÉR

Plafonról lelógatott marionettek, díszes ruhába bújtatott pálcás bábok, lenyűgöző díszlettervek, blikkfangos plakátok, de a díszletezők munkájának elengedhetetlen tartozékai és a jegyeladások sem maradtak ki a tárlatból. – A bábtörténeti áttekintés mellett törekedtünk arra, hogy megmutassuk, miként áll össze egy előadás, hogyan működik a bábszínház a mindennapokban – fejti ki Végvári Viktória. – A gyűjtéshez a Budapest Bábszínház dolgozói, a különböző tárak is hozzájárultak; megkértük őket, hogy válasszanak ki a munkájukban fontos eszközöket. Ezekből álltak össze a különböző háttérmunkákat bemutató kiállítási tárgyak – részletezi.

A díszítőtár többek között negyven éve a színház szolgálatában álló kalapáccsal, súlyvasakkal képviselteti magát, a világosítótár vitrinjében lámpák, kábelek találhatók. A kelléktárat bemutató részleg igazi Wunderkammer. A legkülönbözőbb elő­adások világának egy-egy szeletét hozza el; az ott látható tárgyak is szereplők, hiszen ahogy a kiállítás címe is állítja: minden báb.

A kiállítás központi és látványos szereplői maguk a bábok, a kurátorok a színház unikális báb- és képzőművészeti gyűjteményéből válogattak. Felfedezhető az épp uralkodó korstílus, de markánsak az egyéni alkotói világok is. – Mindezeket a változásokat jól szemléltetik a különböző korokból származó ördögfigurák – mutat Palya Gábor az egyik bábcsoportulatra, melyet Koós Iván, Lévai Sándor, Ország Lili, Bródy Vera és Balla Margit ördögei alkotnak – az ötvenes, hatvanas, hetvenes évektől egészen a legutóbbi Rumcájsz előadásig jutunk el, melynek bábjait Hoffer Károly tervezte.

Mindebből könnyedén összeáll a kép, mikor, miként jelent meg az ördög karakter; lehet démonszerű vagy humoros figura, torzonborz vagy patás. Ha nagyon odafigyelünk, felfedezhető, mely báb mikor készülhetett, de sokszor becsapósan mainak tűnnek például Bródy Vera alkotásai. Bár sok bábtervező nevét épp az egykori sikeres bábfilmek okán ismerhetjük, a legtöbb alkotó ugyanúgy a háttér része, mint a színház dolgozóinak jelentős hányada.

ELHAGYVA A PARAVÁNT

A tárlat két részre osztható. A belépéskor a terem bal oldalán az ún. titokszínházi előadások bábjai találhatók, míg jobb oldalon a bábos világ léptékváltásaival ismerkedhetünk meg. A „klasszikus” paraván mögötti játék ma is jelen van, de egyre gyakoribb, hogy a színész is megjelenik a bábja mellett. – A kortárs bábszínházban talán népszerűbbek az olyan bábtechnikák, ahol látható a mozgató is – magyarázza Palya Gábor. – A mi színházunk esetében pedig elmondható, hogy sok nem bábszínházi, a zsargon szerint „élő színházi” alkotó dolgozik nálunk; ezekből a színházi munkákból egy egészen új fúzió jön létre.

– A bábszínészek munkáját is megmutatja a tárlat. Egy elkerített részen, a próbateremben akár a látogató is kipróbálhatja az árnyjátékot, valamint a bunraku mozgatását – a báb egyes gesztusaihoz három ember munkája szükséges. A kérdésre, hogy másként viszonyul-e a bábszínész a színpadhoz, mint egy „élő színházi”, Végvári Viktória egyértelmű nemmel válaszol, majd hozzáteszi – ez nyilván alkati kérdés; aki nagyon exhibicionista, az talán nem való bábszínésznek, de mindkét alkotó ugyanazt tanulja az egyetemen, csupán a bábszínész elsajátít egy speciális technikát is. A bábszínésznél talán fontosabb a fizikai terhelhetőség, a figyelem és a pontosság. – A kurátorok egy archív fotóval szemléltetik, mi zajlik a paraván mögött: szinte akrobatikus erőpróba és komoly összmunka.

AHOGY A MESÉK SEM

Talán még mindig általános tévhit, hogy a báb gyerekműfaj. Erre a felvetésre Palya Gábor egyrészt kiemeli, hogy a Budapest Bábszínház a kezdetektől játszott felnőtteknek szóló előadásokat, valamint hangsúlyozza: maga a bábszínház a XIX. századtól kezdett nyitni a gyerekközönség felé. – A műfaj egyik leg­ősibb formáját, a jávai vajangjátékot is abszolút felnőttközönségnek adták elő. Bennem sosem merült föl, hogy a bábszínház ne szólna mindenkinek, hiszen a mesék sem alapvetően gyerekeknek íródtak, mégis hozzájuk kötjük őket. – A bábszínház mindemellett remekül alkalmazható a pedagógiában.

Ennek kapcsán Végvári Viktória úgy fogalmaz: ha a bábon keresztül kommunikálsz, akkor nem magadat teszed ki ugyanannak a helyzetnek, hanem a báb egy projekciós felületté válik, egy nagyon védett helyzetet tud kialakítani, amiben egy gyerek is meg tud nyilatkozni. A gyerekpszichológiában nemhiába jelent meg nagyon hamar a báb. Ez egy remek eszköz, hiszen ha gyerekekkel játszol bábszínházat, akkor a művészet összes területét érinted: a tervezésben megjelenik a képzőművészet, lesz zene, mozgás, színészi feladatok. Egy ilyen bábszínházban mindenkinek jut érdemleges feladat. A legkisebbek pedig valóban a bábon keresztül lépnek be a színház világába, hiszen ez a forma a legközelebb áll ahhoz, ahogyan ők játszanak – összegezte a színházpedagógus.

A Minden báb! kiállításon ez a komplexitás is jelen van, a tárlat megtekintése életkortól függetlenül élmény: egyszerre szól jelenről, múltról, ötlettől a tapsig.

INFÓ

Minden báb!
Deák17 Galéria
Nyitva: május 27-ig
Az utolsó napon 11-kor kurátori tárlatvezetés