Teljes a káosz – Külföldi siker nem számít, a független táncszínházakat itt pengeélre állítják

A próbán angolul is beszélt táncosaihoz. Külföldi művésszel is dolgozik?

Igen, a Frida Kahlót játszó Eleonora Accalai olasz táncosnő. Két éve jött a csapatunkhoz, először beugrott előadásokba, majd a Frida főszerepére kértem fel. Egyrészről a konkrét hasonlóság, a fizikai adottságok, másrészről a kisugárzás, az egyéniség és a karakter miatt. Nagyon kiáltott érte ez a szerep.

Hány emberből áll a társulat?

Állandó szerződéssel normálisan 18 fő, továbbá a holdudvar: technikusok, videósok, fotósok. De a pénzügyi nehézségek miatt most sok emberrel projektszerződésekre kellett áttérnünk a fix állandó státusz helyett. Tavaly összesen kilencven emberrel voltunk valamilyen munkaviszonyban, ezt most pont egy pályázat miatt kellett összeszámolnunk.

Milyen pályázat miatt?

A taopótló pályázathoz, amelynek keretén nagyjából száz független társulat osztozik. Pontosabban inkább csak osztozna: tavaly egyetlen társulat sem kapott pénzt ebből a keretből. Mi ötvenmillió forintra pályáztunk, egy forintot sem kaptunk. Nem indokoltak, nem válaszolták, hogy nem feleltünk meg, csak annyit mondtak, hogy nincs pénz. Nincs a háború, az energiaválság, a vészhelyzet miatt, erre persze nemigen lehet reagálni. A tavalyi évben, a Nemzeti Kulturális Alapnál nyert körülbelül tízmillió forintot még most sem fizették ki, emellett a független társulatok működésére szánt keret idén 40 százalékkal csökkent. Volt olyan pályázatunk amit megnyertünk, majd fél évvel később kaptunk egy levelet, hogy tekintsük mégis semmisnek. Teljes a káosz. Nem lehet egyik pillanatról a másikra alkalmazkodni a bizonytalan feltételekhez, és mi nem tudunk annyit termelni, mint a showbusinessben. A kultúra - ahogy az egészségügy és az oktatás is - nagyon függ az államtól, azaz adófizetői forintoktól.

Milyen arányú ez a függés a Duda Éva Társulat esetében?

2009-ben, amikor elindultunk, több mint 90 százalék volt, amit azóta lefaragtuk 60-70-re. Nagyon szeretném tovább csökkenteni 20-30 százalékra, ami szinte utópia, jelenleg még nincs realitása. De próbálkozunk, ezért indítottunk támogatói kampányt, ami egy nagyobb ívű tervezés első lépése. Persze hosszú időnek kell eltelnie, mire komoly mecénási, pártolói támogatói kört tudunk kiépíteni. Magyarországon ez főleg a civil szektor sajátja, de rendkívül jó példák is vannak előttünk, a holland balett-től kezdve a Budapesti Fesztiválzenekarig. A kampányunkban szereplő húsz nagykövettel több embert érünk el, építve a brandet, bővíthetve a célközönséget.

A Tünet Együttes befejezi működését, más társulatok is a megszűnés szélére sodródtak. Mennyire van veszélyben a Duda Éva Társulat léte?

Nem mondom, hogy nincs kockázat, de pozitív szemléletű vagyok, és ha már beletettem tizennégy évet, nagyon nehezen engedném el. Főleg, amikor – és ez igazán ambivalens - az elmúlt két évben fantasztikus sikereink voltak külföldön is. A külföldi fellépések a nemzetközi kapcsolatok kialakítását is segítik, és erre szükség is van, az Európai Uniós pályázatok ugyanis a kulturális együttműködéseket, tehát minimum három, különböző országban működő társulat közös projektjeit támogatják.

Mennyire tart össze, vagy abból adódóan, hogy kevesebb a pénz és a lehetőség, épphogy tart be egymásnak a szakma?

A táncszakma alapvetően nem összetartó. A független színházak között inkább van összefogás, de érdekvédelem szempontjából nem vagyunk elég ügyesek.

Miért nem?

A művészek szeretnek burokban alkotni, nem értünk a lobbihoz, a joghoz, az érdekvédelemhez. Olyan a szakmánk, mint az ország: a különböző szakmai, civil, vagy szakszervezeteknél sincs megfelelő összefogás, együtt gondolkodás, épp ezért nagyon nehéz közösen erőt kifejteni. Egyre nagyobb a fáradtság, fásultság, miután a lélek amortizálódik az állandó harcban. Folyamatosan artikulálod a problémát, és amikor nem érsz el eredményt, nincs sikerélményed, akkor nem mész már tovább. Én az vagyok, aki azt mondom, hogy folyamatosan kell deklarálni, kiáltani, vészharangot kongatni, de nagyon nehéz ezt úgy tenni, ha nem érzed a teljes mezőnyt melletted vagy mögötted.

Ennek mi az oka?

Ha tudnám a választ, akkor mint a Szentivánéji álomban, már rég belecsöpögtettem volna mindenkibe ezt a szérumot. De lehet, hogy egyszerűen még nem elég szar a helyzet.

Diákok ellen könnygázt használnak. Mikor lesz elég szar?

Törley Katiék kirúgása már az a pillanat volt. Akkor azt hittem, az összes iskola összes tanára fel fog állni.

Van amögött koncepció, hogy a függetlenek nem kapnak állami pénzt, vagy egyszerűen nem elég erősek?

Feltételezhető. A függetlenek kevésbé irányíthatóak, önállóak, kritikus gondolkodásúak, valós problémákat dolgoznak fel. Persze ez főleg a prózai színházi előadásokra vonatkozik, a táncra kevésbé. Ráadásul ez egy kicsi terület, hatékony és izgalmas, kísérletező és innovatív, de kisebb közönséggel, kis költségvetéssel. Csák miniszter úr egyébként is elmondta többször, hogy a kulturális élet szereplői kezdjék el üzleti alapon működtetni a különböző szervezeteiket.

Nem lehet, hogy ez hosszú távon jóra vezet? Ha egyre kevésbé lesz szükség állami pénzre, egyre kevésbé számít majd a kulturális miniszter személye, koncepciója, támogatási politikája.

Persze, ez is lehet valamifajta evolúció. Lehet, hogy az átrendeződés új szisztémát, struktúrát fog szülni. De most óriási az aránytalanság: elmegy több milliárd forint a Színházi Olimpiára, és nagyon jó, hogy idejönnek nemzetközi társulatok, de eközben hazai művészek - akik egyébként a nemzetközi szcénában is elismert és számottevő művészek - munkáját fillérekkel dotálják.

Cinizmus azt mondani, hogy a művészi kreativitásnak jót is tehet a pénzhiány?

Annyira szeretnék már 45 évesen nem úgy működni, hogy van-e egy haverom, akinek van egy haverja, aki majd olcsón megvarrja a jelmezeket...

Látja 2024., vagy 2030. májusát?

A harmincat kevésbé, a huszonnégyet igen. A következő szezont nagyon izgalmas projekttel indítjuk, Fischer Ivánékkal fogunk együttműködni. Meghívtak minket, hogy mutassuk be A csodálatos mandarint a MÜPÁ-ban majd Rómában. De hogy lesz-e a 15. évadunkban saját új bemutatónk, az még nagyon kétséges.