Mi vagyunk a szent konzervatív zsenik, a progresszív ellenfeleink pedig gonosz idióták - ez volt a fő üzenet a hataloméhes fehér férfiak öntömjénező szeánszán, ahol azért néha nők is megszólalhattak. A független újságírók kizárásával és kidobásával megtartott kétnapos CPAC Hungary a szervezők nézőpontjából átütő siker volt. Elvégre összegyűlt a hálás közönség az önjelölt virológus-messiásának felcsapott Orbán Viktor zavaros elmélkedéseinek megtapsolására, és jöttek vendégek a miniszterelnök magasztalására is.
Apró szépséghiba, hogy az előadók névsora harmatgyenge volt. Bukott és B-kategóriás külföldi politikusok, tengerentúli botrányhősök okoskodtak, hízelegtek a házigazdának és egymásnak. Az Orbán szövetségesének tartott izraeli, olasz, lengyel és szerb vezetők egyike sem jött el, másod- harmadvonalbeli képviselők vagy háttéremberek képviselték őket. Nem baj, legalább Donald Trump volt amerikai elnökből sikerült kipréselni egy két- és félperces monológot, amiben dicsérte a magyar törzsfőnököt.
Orbán Viktor beszéde nem tartalmazott semmilyen új gondolatot. A Twitter tekintélyét és befolyását romba döntő Elon Musk nyomdokain sikerült felépítenie egy agymenést, amelyben laborban kitenyésztett vírushoz hasonlította az egymás iránti toleranciára és tiszteletre hívó progresszív gondolatokat.
A miniszterelnök okfejtése összességében bizarr volt. A progresszívek szemére vetette például az ifjabbik George Bush-féle neokonzervatívok demokráciaexportját. Azt is állította, hogy a nemzet a Nyugat legnagyobb találmánya, de később kifejtette, hogy a Tanítás szerint maga Isten osztotta nemzetekre a világot - ami elég sajátos értelmezése a Bábel tornya-mítosznak.
Nem kevésbé volt furcsa, amikor a “mi jók, ők rosszak” szembeállítás mesterének számító Orbán Viktor a bináris gondolkodást kárhoztatta. Imperalistának minősítette a progresszív külpolitikát, mert az a világot autokráciákra és demokráciákra, nácikra és nem nácikra akarja osztani - a kormányfő ezek szerint progresszívnak tekinti az ukránokat nácinak bélyegző Vlagyimir Putyint is.
A háborús agresszor és -bűnös orosz elnökről mindazonáltal összességében alig esett szó, ahogyan a valódi problémákat is csak szőrmentén érintették az okoskodók. Természetesen az általuk kitalált fiktív fenyegetésekre frappáns válaszokat tudnak adni a konzervativizmus önjelölt szélsőjobboldali populista zászlóvivői. Bármikor megakadályozzák, hogy transznemű brüsszeli bevándorló bogarakkal etessék az ártatlan gyerekeket. Arra viszont nincs megoldásuk, hogy hogyan lehetne tisztességes fizetésekkel vonzóvá tenni a tanári pályát.
Orbán Viktor szívesen elmegy konzervatív safe space-ekbe, hogy hasonló gondolkodású barátaival egymást agyondicsérjék, ám a kormányfő a Karmelita-kolostorban a karhatalom, kordonok és könnygáz mögé bújik, amikor valódi problémákkal próbálják szembesíteni. Brüsszeli elefántcsonttornyokról és elitekről beszél, de igazán tükörbe nézhetne. A válságba kormányzott Magyarországnak ugyanis nem szócséplő profétára, hanem gyakorlatias államférfire van szüksége a talpraálláshoz.