Arcátlanságnak nevezte Gianni Infantino FIFA-elnök, hogy az európai tévétársaságoknak van képük a töredékét kínálni a nyári, Ausztráliában és Új-Zélandon esedékes női labdarúgó-világbajnokság közvetítési jogaiért, mint amennyit a tavalyi férfi seregszemléért fizettek. Hozzátette, ha nem emelnek ajánlataikon, akkor mifelénk a képernyők is, nemcsak az éjszakák lesznek sötétek.
A svájci sportvezetőnek, aki a férfi vb előtt az arab országba költözött, úgy fest, megtetszett az autoriter vendégszeretet, amikor az emír mondja meg, mi, mikor és hogyan történjék. Csak közben megfeledkezett arról az apróságról, hogy a világ nagyobbik részén, tetszik vagy sem, piacgazdaság dívik, márpedig hogy mi mennyibe kerül, arról a kereslet-kínálat reláció határoz, nem pedig ő (mi aztán pontosan láthatjuk, hogy vannak a kontinensünkön is efféle törekvések, de szerencsére még mindig töredékben). Egyébként Infantino szavai első blikkre úgy hathatnak, mintha a női egyenjogúság zászlaja alatt emelte fel volna fel a hangját. Ám azok után, hogy a katari vb előtt ezres tömegben meghalt vendégmunkások kapcsán, magas fokú empátiáról tanúbizonyságot téve, azt találta mondani, hogy az áldozatok családjai büszkék lehetnek rá: szeretteik hozzájárultak a torna létrejöttéhez, ebben egyáltalán nem vagyok biztos. Infantinónál kevés alkalmasabb modell volna a cinizmus szobrához, így tartok tőle, őt elsődlegesen nem az emancipációs törekvések motiválták (jóllehet ez egy roppant fontos, aktuális kérdés), hanem hogy a nemzetközi szövetség minél jelentősebb bevételre tegyen szert. Igen ám, de a piaci kofa is érezheti azt, hogy az ő portékája márpedig roppant sokat ér – ha nincs ki azt megadja, az áruja szépen rárohad.
Csakhogy jelen esetben nem a női vb tévés jogai okán beszélhetünk rothadásról.
Hanem a FIFA erkölcsi romlása miatt.