Válságban van a család vagy csak a fogalma?

A házasságkötések száma csökken, a válásoké emelkedik, egyre elterjedtebbek a házasságon kívüli együttélési formák, csökken a termékenység – ezekre a trendekre hivatkoznak, akik a család válságát hangoztatják. Vajon ez nem inkább azt jelzi, hogy a korábban megkonstruált családfogalom nem igazán illik már a mai valós viszonyokra?

Azt tapasztaljuk, hogy „az apa férfi, az anya nő, és együtt nevelnek legalább kettő, de inkább három gyereket” modellnél sokkal színesebb a magyar társadalom: az egyszülős családoktól a mozaik- és a szivárványcsaládokon át a tudatosan gyermektelenekig számos megfejtés létezik a családra hazánkban.

Szalma Ivett családszociológussal, a Társadalomtudományi Kutatóközpont Reprodukciós Döntéseket Vizsgáló Kutatócsoportjának vezetőjével anyák napja kapcsán beszélgettünk arról is, miért elsősorban anyaként vagy leendő anyaként értelmeződik a nők szerepe a magyar társadalomban? Mélyen gyökerezik az a vélekedés is, hogy az anyának legalább a gyermeke hároméves koráig otthon kell maradnia. Ezután térhet vissza a munkaerőpiacra, hogy a férfiaknál átlagosan 17 százalékkal kevesebb bérért dolgozzon, különben nehezen bocsátják meg neki, ha a „karriert” választja. Persze a férfiakon legalább ekkora a nyomás, hogy apák és családfenntartók legyenek, és mindenképp megházasodjanak, hogy az állami támogatások teljes tárát igénybe vehessék.

Miközben a várandósházasságok (amikor a nő gyermeket vár már az esküvő előtt) száma a babaváró hitel és a csok bevezetése óta megsokszorozódott, már látszik, hogy egyre többen maradnak kényszerből a kapcsolatban, akkor is ha bántalmazó, csak mert összeköti őket a közös adósság és az ingatlan. Az is világos, hogy az állam különbséget tesz a szegény és a módosabb családba születő gyerekek között, elsősorban a szüleik jövedelméhez kötött adókedvezményekkel, ami ellehetetleníti a társadalmi mobilitást, és egyre szélesebbre nyitja a szegények és a gazdagok közötti ollót.

A születésszámot növelő intézkedések az 1945 utáni magyar családpolitikának mindig is fontos részét képezték, akár az 1953-ban hozott abortusztilalomra vagy az 1967-ben Európában még egyedülálló Gyes bevezetésére gondolunk, ámde az elmúlt egy évtizedben az Orbán-rezsim csúcsra járatta a demográfiai politizálást, a nemzet fennmaradásával összekapcsolva azt. Az apák nagyobb otthoni szerepvállalását ösztönző intézkedések azonban szinte teljesen hiányoznak a repertoárjukból, pedig társadalmi igény egyre inkább lenne ezekre, hiszen az egyenlőbb munkamegosztás harmonikusabb családokat is eredményez.

Kattintson és regisztráljon a videóinterjú megnézéséhez a mobil Népszaván! Egy hétig szabad a betekintés.

– derül ki videóinterjúnkból még.