Tisztújítást tart a Mazsihisz, biztosan új elnöke lesz a szervezetnek

Heisler András mindenképpen távozik.

Vasárnap tisztújító közgyűlést tart a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz). Egészen biztos, hogy a szervezetnek új elnöke lesz: a most leköszönő Heisler András kitöltötte mandátumát. Az a kikötés, hogy ugyanaz a személy legfeljebb csak két egymást követő ciklusban, kétszer négy évig töltheti be az elnöki posztot, éppen Heisler javaslatára került be a Mazsihisz alapszabályába. (Heisler András először 2003-2005 között volt elnök, majd lemondott. Aztán 2013-tól kezdve két éven, majd két teljes cikluson keresztül – mindent egybevetve tehát 12 évig – vezette a Mazsihiszt.)

Eddig ketten jelentették be, hogy indulnak az elnöki tisztségért: Grósz Andor kecskeméti orvosprofesszor és Nógrádi Péter budapesti ügyvéd, nemzetközi jogász. Elvileg a közgyűlés helyszínén lehet még jelöltet állítani, de kevés a valószínűsége, hogy az illetőnek reális esélye lenne a győzelemre.

Heisler András a minap nagy feltűnést keltő Facebook-bejegyzésében keményen bírálta a Köves Slomó rabbi vezette, „chabad lubavicsi EMIH-et (Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség), amiért az szerinte a MAOIH (Magyarországi Autonóm Orthodox Izraelita Hitközség) bekebelezésére, ezzel pedig a magyar ortodox hagyományok felszámolására törekszik.

„Fel akartam rázni a saját közösségemet” – magyarázta lapunknak Heisler András. Az EMIH következő célpontja ugyanis a Mazsihisz lesz – állította. Márpedig ő „irtózna attól, ha a vallásos magyar zsidóság EMIH-es közösséggé válna”.

Heisler András a kormányt is bírálta. Úgy látja, a Mazsihisz vasárnap megválasztandó új elnöke felé ez a kormányzati elvárás: „legyen szervilizmus mindenek felett”. Heisler ezzel szemben azt szeretné, ha a Mazsihisz a jövőben is megmaradna független, autonóm szervezetnek. Szavaiból kiderült, hogy ebben a tekintetben csak mérsékelten optimista. Kérdésünkre, hogy melyik elnökjelöltben látja a függetlenség garanciáját, nem kívánt nevet mondani. Ugyanakkor megerősítette értesülésünket, hogy a maga részéről Nógrádi Péter megválasztását támogatja. Még akkor is, ha felvetésünkre nem vitatta: Grósz Andor számít esélyesebbnek.

Úgy érzi, sikerült tartalommal megtölteni a Mazsihisz szlogenjét, amely így szól: „változó világra nyitott zsidóság”. Jelentős változásként értékelte, hogy elnöksége idején a Mazsihisz nyitott a szekuláris, nem vallásos zsidóság és a civil szervezetek felé, ahogyan azt is komoly eredménynek nevezte, hogy két magyar progresszív zsidó közösség, a Bét Orim Reform Zsidó Hitközség és a Szim Salom Progresszív Zsidó Hitközség „bekerült a Mazsihisz ernyője alá”. (Igaz, tegyük hozzá: a MAOIH közben kilépett a szövetségből.)

A Mazsihisz gazdálkodása és működése transzparenssé vált – folytatta az eredmények felsorolását Heisler András. Jó döntésnek bizonyult, hogy a turizmussal kapcsolatos feladatok ellátását külsős cég helyett a Mazsihiszen belül létrehozott turisztikai igazgatóságra bízták: az árbevétel és a nyereség többszöröse lett a korábbinak. Sikerként könyvelte el, hogy nagyot nőtt a Mazsihisz nemzetközi reputációja, tekintélye, és a szervezet a magyarországi közéletben is jelentős tényezővé, véleményformáló közösségé vált.

A kudarcok között Heisler András a Mazsihiszen belüli, ma is meglévő problémákat említette. Jelentős a feszültség a világi és a vallási vezetés között, de a rabbik között is: ezeket nem tudta feloldani. Nem sikerült felszámolni a „belső árulást”, azt, hogy a Mazsihisz berkeiből bizalmas információk szivárogjanak ki más szervezetekhez, főként az EMIH-hez.

Bár a kormányhoz fűződő viszonyt a múlt évtized közepén heves emlékezetpolitikai konfliktusok terhelték, utána – állapította meg – az együttműködés, a kooperáció időszaka következett. Ennek bizonyítéka volt például a Rumbach Sebestyén utcai és a szegedi zsinagóga, valamint a zsidó szeretetkórház felújítása. Az elmúlt két-három év azonban ismét a konfliktusok ideje volt. Heisler András szerint a kormány magatartását egyre inkább a „mindent az EMIH-nek, semmit a Mazsihisznek” mentalitás jellemzi, a „totálisan aszimmetrikus” hozzáállás nemcsak az állami támogatásokban, hanem egyházpolitikai, diplomáciai téren is megmutatkozik.