Demeter Szilárd: Irodalmi műveket a szerző beleegyezése nélkül nem módosítunk, nálunk utoljára a kommunisták csináltak ilyent

A hiba kijavítását ígéri az a kiadó, amely a költő tudta nélkül átírt verset publikált egy tankönyvben.

A szerző tudta és beleegyezése nélkül a „meleg” szót „magyar”-ra cserélte Kiss Judit Ágnes: Szó című versében a Katolikus Pedagógiai Intézet a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia 10. osztályosoknak szóló irodalom szöveg- és feladatgyűjteményében – írta meg a Népszava csütörtökön. Az eset nyomán megkérdeztük a kiadót, keresik-e az ügy felelősét, várható-e felelősségre vonás, átvizsgálják-e az egész könyvet és terveznek-e javított kiadást, miután kiderült, hogy nem jó szöveg jelent meg.

„A 10. osztályos irodalmi szöveggyűjtemény fontos szerkesztői szempontja volt, hogy abban a kortárs irodalom minél szélesebb spektruma jelenjen meg. Ezért tartottuk fontosnak, hogy Kiss Judit Ágnes “Szó” című verse is megjelenhessen a kötetben, melynek a megjelenését a költő sem ellenezte. A szöveggyűjtemény szerkesztői jóhiszeműen a szóban forgó vers egy eltérő, nyilvánosan jelenleg is elérhető szövegváltozatát használták fel. A sajtóból értesültünk arról, hogy tévedés történhetett, már felvettük a szerzővel a kapcsolatot a helyzet mielőbbi tisztázása érdekében” – írta válaszában Barcsák Marianna, a kiadó Katolikus Pedagógiai Intézet vezetője.

Mindezt megerősítette Kiss Judit Ágnes, aki sajnálja, hogy a kiadót támadások érték cikkünk közlése után, és semmilyen gyűlölködést nem tart elfogadhatónak. Hozzátette:

A kiadó azt állította, hogy ők egy nyilvánosan elérhető verziót használtak, de azt nem közölték, pontosan honnan vették azt a változatot, s miért nem az egyetlen pontos forrást, a verseskötetet használták. Egyszerű, gyors kereséssel viszont csak egy oldalon bukkantunk az átírt, szócserélt változatra a botrány kirobbanása előttről. A Szó című vers, a Katolikus Pedagógiai Intézet által használt változata fellelhető a Döbrentei Kornél nevével fémjelzett keresztény, konzervatív, irodalmi és társadalomkritikai folyóirat, a szozat.org oldalon. A szerkesztőségét megkérdeztük a változtatás okáról, arról, hogy kérték-e a szerző hozzájárulását, illetve, hogy jártak-e el hasonló módon más alkotásokkal is. Cságoly Péterfia Béla a szerinte „provokatív” kérdésekre válaszolva azt írta, hogy a verset vélhetőleg maga a szerző (aki felelős a vers tartalmáért) küldte át közösségi oldalán a szerkesztőjüknek, és hozzátette: "Amennyiben maga a szerző érdeklődik nálam, hogy művét "meghamisítottuk", úgy azonnal a vers törlésre fog kerülni azzal a megjegyzéssel, hogy kérésére töröltük, ugyanis vallási (közte katolikus, protestáns és zsidó származású) meggyőződésünk miatt nem támogatjuk az alapvető emberi humánumot eltaposó woke ideológiát és propagálását sem" – írta a főszerkesztő, aki botránykeresésnek minősítette cikkünket.

Kiss Judit Ágnes erre reagálva elmondta:

A Népszava megkereste Demeter Szilárdot, a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) főigazgatóját arról érdeklődve, mit gondol arról: egy kortárs költő versének szövegét a kiadó megváltoztatta anélkül, hogy a szerző hozzájárulását kérte volna. Ideológiai indíttatásúnak véli-e a változtatást, illetve, hogy felidéződik-e benne az az erdélyi történet, amikor az irodalomkönyvben Ady: Magyar jakobinus dala című művében kicserélték az oláh szót románra? Megkérdeztük azt is: Lehetségesnek tartja-e, hogy egy tankönyvkiadó az interneten keringő szövegváltozatot használja a verset tartalmazó kötet helyett? Szerencsés-e, hogy a tankönyvekbe szánt művek megjelentetéséhez nincs szükség a szerző hozzájárulására? Gondolja-e, hogy hazánkban veszélyben vannak a szövegek és a szerzők jogai? Szükségesnek tartja-e, hogy a fenti problémákról a könyvszakma, az irodalmi közélet nyílt fórumon tárgyaljon?

Kérdéseinkre küldött válaszát kérésének megfelelően változtatás nélkül közöljük:

„Elolvastam Kiss Judit Ágnes szóban forgó versét, amiről önök azt írják, hogy „a Szózat XXI. századi átirata”. A magam részéről inkább nem egyenrangúsítanám a kettőt. Az egyértelmű megidézés ellenére sem. Nekem ugyanis nem az jutott eszembe a műről, amikor Ady versében kicserélték az oláh szót románra, hanem az, amikor Kodály állítólag visszautasította Révai elvtárs felkérését egy új Himnusz megírására, mondván, jó a régi. Vörösmarty Szózatát nemigen kell aktualizálni, időtálló és értékhordozó mű, Kiss költőnő aktivista ideologikusságát ezzel összemérni sértő Vörösmartyra nézvést. Mondjuk, az is igaz, hogy ez a típusú valóságidegen aktivizmus hozzájárult eleddig négy kétharmados választási győzelemhez, szóval remélem, hogy a költőnő megfogadja önnön tanácsát és itthon marad, hogy a következő kétharmad elősegítésén munkálkodjon.

De mindettől függetlenül: irodalmi műveket a szerző beleegyezése nélkül nem módosítunk. Ehhez senkinek sincs joga. Nálunk utoljára a kommunisták csináltak ilyent, jelenleg a fejlett Nyugaton a woke jegyében cenzúráznak, vagy írnak át píszíre műveket. Amíg én vagyok a Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatója, addig ezen gyakorlat ellen küzdeni fogok és védem az alkotói szabadságot. Ha a tankönyvszerző úgy érzi, hogy a kiválasztott mű valamilyen oknál fogva nem vállalható, akkor keressen másikat. Hál’ Istennek, a magyar irodalmat rengeteg remekmű gazdagítja, az itt élned hogyanjára és a halnod miértjére számtalan kiváló alkotás fogalmaz meg lélekerősítő válaszokat” – felelte a PIM főigazgatója.

Melegellenesség és aktuálpolitika a tankönyvekben

Nem a mostani az első eset az utóbbi években, hogy egy iskolai tankönyv kifogásolható tartalommal jelent meg. A homoszexualitás témája is előkerült már egy ugyancsak egyházi kiadványban: még 2013-ban jelent meg a sajtóhírekben, hogy a Szent István Társulat 4. osztályosoknak szóló, Élet a hitben című hittankönyvében a homoszexualitás „súlyos, halálos bűnként” volt megnevezve. A Magyar Katolikus Egyház akkor azt ígérte, kijavítják a problémás mondatokat.

Ugyancsak sok szülő felháborodását okozta korábban az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (OFI) által kiadott, 6. osztályosoknak szóló Természetismeret című kötete, amely szerint a fiúk és a lányok eltérő szellemi képességekkel rendelkeznek. A könyv azóta már lekerült a hivatalos tankönyvjegyzékről. Egy 2014-es, 9-10. osztályos történelem munkafüzet egyik feladata pedig olyan, többször is megcáfolt forrásokra alapult, melyek szerint a finnugor nyelvrokonság egy blöff.

Többször előfordult az is, hogy aktuálpolitikai témák is bekerültek az újabb kiadású tankönyvekbe, meglehetősen egyoldalúan bemutatva a különböző társadalmi, politikai kérdéseket, történéseket. Az egyik 8. osztályos, szintén az OFI által 2017-ben átdolgozott földrajkönyvben a „menekültáradat” volt az egyik fő tudnivaló Olaszországról. Volt olyan 2016-os földrajzkönyv is, aminek egyik feladatában többféle nemzetiségű embert ábrázoló képeket nyomtattak, a diákoknak pedig az „ismertetőjegyeik” alapján kellett kiválogatniuk az európaiakat.

Ugyanennek a tankönyvnek az egyik munkafüzetében olyan feladat is megjelent a menekültekkel kapcsolatban, ahol az Orbán-kormány plakátjairól is ismert kijelentések – például: „Elveszik előlünk a munkahelyeket!”, „Betegségeket terjesztenek!” – közül kellett kiválasztani azokat, amelyeknek lehet valóságalapja. Előfordult, hogy az Európai Unió is megkapta a magáét: egy állami kísérleti tankönyvben Németországot kövér anyamalacként ábrázolták, melynek emlőin kismalacokként csüngenek olyan országok, mint például Belgium, az egyetlen, önálló – akár úgy is lehetne mondani: különálló – „kismalac” pedig Magyarországot szimbolizálta.

Az orosz-ukrán háborúval kapcsolatban egy 8. osztályos földrajzkönyvben tavaly olyan, félrevezető ábra is megjelent „Kié legyen Ukrajna?” címmel, amelyen az látható, hogy nemcsak az „orosz medve”, hanem az Egyesült Államok és az Európai Unió is magának akarja Ukrajnát. A tankönyv egyébként meg sem említi az orosz agressziót, a háborút egyfajta orosz-ukrán belharcként tünteti fel. Juhász Dániel