Már bocsánat

Szorgalmasan nyilatkozik a kormánysajtónak Tarlós István; megbecsült szereplője a propaganda-médiának. Most például egy teljes oldalas interjút adott a Magyar Nemzetnek, természetesen Karácsony Gergelyt szapulva. Lelke rajta. Emberi dolog, hogy rosszul viseli a választási vereséget. Ezzel együtt én nem nevezném őt bukott főpolgármesternek, mint ahogy a kormányemberek hívják Gyurcsányt, Bajnait, illetve bárkit, aki nem közülük való. Tarlós tisztességesen versenyzett, és 2019-ben kikapott. Ettől még kijár neki a tisztelet, a tisztelet azért a munkáért, amit főpolgármesterként elvégzett. És: még azt is elfogadom tőle, hogy kritizálja az utódát; ő nyilván másként csinálná. Azt azonban már nehezebb feldolgozni, ha olyan mondatokat küld a nyilvánosság felé, olyan bírálatokat fogalmaz meg, amelyeket a korábbi – majdnem azt írtam: kenyéradó – gazdáinál egyáltalán nem kifogásolt. A Karácsony által elindított lakógyűlés – nevezhette volna budapesti konzultációnak is – kérdéseire azt nyilatkozta, hogy ezekbe a kérdésekbe állításokat fogalmazott meg az utód, és azt is megemlítette: nem tudni hányan vesznek majd részt az online szavazáson, és a válaszadók hány százaléka ténylegesen budapesti. Majd azt is nyilatkozza, hogy a Lánchídról való döntés csak felelősség-áthárítás a laikusokra, köztük kiskorú gyerekekre.

Nem állítom, hogy ezek nem érvényes felvetések, más kérdés, hogy nem éppen az előd szájából. Ám pusztán azt a kérdést tenném fel Tarlós Istvánnak, vajon megszólalt-e bármelyik nemzeti konzultáció ügyében? Bírálta-e a kérdésnek álcázott állításokat, kérdezte-e, hogy miként ellenőrizhetőek a kormány számadatai a visszaküldött ívekről, és összeráncolta-e homlokát azért, hogy laikusokra bízott komoly szakmai döntéseket, válaszokat, például az uniós szankciókról? Ha megtette ezt Tarlós, és csak én nem tudok róla, akkor itt és most bocsánatot kérek tőle. Amennyiben nem, akkor…