Nagyfejű és sunyi tekintetű lányok néznek ránk Nara Jositomo kiállításán a bécsi Albertina Modern múzeumban. A hatvanhárom éves mester kétségkívül Japán egyik legnagyobb kortárs képzőművésze, akinek a képei már bejárták a világ legnagyobb múzeumait, 2019-ben pedig a Sotheby’s árverésén a Knife Behind Back (Kés a hát mögött) című festménye huszonöt millió dollárért kelt el. A nagy méretű képen egy rövid hajú, mogorva tekintetű kislány látható, akinek a háta mögött a kezében feltételezhetően egy kés van.
A bécsi kiállításon is hasonló rajzok szerepelnek, a dühös lányok pisztollyal, késsel, bombával, dobócsillaggal, füstölgő cigivel vagy katonasisakban tűnnek fel, de olykor egy-egy dalszöveg címét vagy részletet is kikiabálják a képekről. A rajzokon szerepel például a Ramones nevű punkcsapattól a Blitzkrieg Bop, a The Rolling Stones-tól a Ruby Tuesday vagy Neil Yongtól a Tell Me Why. Merthogy Nara igencsak rajong a zenéért, melyet alkotás közben is szívesen hallgat.
– Észak-Japánban, Hiroszaki városában nőttem fel, közel egy amerikai légibázishoz, ahol egy rádióállomás a katonáknak country és rock zenét játszott. Bár a dalszövegeket nem értettem, elképzeltem, hogy miről szólhatnak – mondta lapunknak a művész. Az első bakelitlemezét már nyolc évesen megvásárolta, a zsebpénzét pedig később is zenére költötte a tankönyvek és az iskolai ebéd helyett. A jelen kiállítás „All My Little Words” (Minden kicsi szavam) címe is egy brit indie pop csapat, a The Magnetic Fields egyik számára utal. A művész a tárlat rajzaira is úgy tekint, mint apró szavakra, melyek egy nagyobb szöveggé vagy szimfóniává állnak össze.
A zene mellett a magány érzése is hatott a művészre, mivel Nara gyerekként a szülei és bátyjai távollétében sokat volt egyedül Chako nevű macskájával. Idősebb korában aztán újra rátört a magány, amikor 1988-ban elkezdte a Düsseldorfi Művészeti Akadémiát. – Azért mentem Németországba, mert ott sokkal olcsóbb volt egyetemre járni, mint Japánban. Eredetileg amúgy Londonban akartam tanulni, mert szerettem a britek zenéjét, de az négyszer drágább volt mint Düsseldorf.
Németországban végül tizenkét évig maradt, a képein a nagyfejű kislányok pedig a kilencvenes években kezdtek megjelenni. A japán képregényeket idéző figurákon keresztül Nara ki tudta fejezni az érzéseit, hisz bár a gyerekek első blikkre kedvesnek tűnnek, a gesztusaik vagy a kezükben tartott fegyverek másról árulkodnak. A bécsi kiállítás képeit elnézve is azt érezhetjük, mintha az alakok valami konkrét tényre vagy magára a világra lennének dühösek, a nemtetszésüknek pedig szabadon hangot adnak. Persze, amikor a művészt a képek jelentéséről kérdezem, ő csak ennyit mond: – Amit alkotok, azt nem tudom szavakban kifejezni. A munka után viszont úgy érzem, hogy felszabadultam.
Nara egyes képein a háborúellenes attitűd is megjelenik, hiszen ahhoz a generációhoz tartozik, mely a Hiroshimát és Nagaszakit ért 1945-ös bombázás után nőtt fel, a gyerekkora alatt pedig a vietnámi háború zajlott. A művész érzékenységét mutatja, hogy a 2011-es tóhokui földrengés és az azt követő fukusimai atomerőmű katasztrófája után nehezen tudott alkotni. – A földrengés után komolyan elgondolkodtam magamon, és azon, hogy a művészet a katasztrófáért semmit sem tud tenni. Akkoriban nem is tudtam festeni, helyette agyagból készítettem szobrokat.
A kiállítás utolsó, elsötétített termében is több háború- és atomellenes művet láthatunk, miközben a hangszórókból hatvanas évekbeli, kellemes dalok szólnak. A tér közepén pedig egy házikó áll, rajta színes felirat: Place Like Home (Akárcsak otthon). Ha közelebb lépünk az épület fénylő ablakaihoz, akkor belül a földön és az asztalon láthatjuk Nara kislányokat ábrázoló rajzait, ceruzáit, lemezeit, porcelán és műanyag gyerekjátékait, miközben elgondolkodhatunk azon is, hogy az alkotáshoz tényleg magány kell.
Info: Yoshitomo Nara. All My Little Words Kurátor: Elsy Lahner Albertina Modern 1010 Bécs, Karlsplatz 5. Megtekinthető: november 1-ig
