A hétvégén a napsütéses Bournemouth volt a színhelye egy új, a "mezei" tagságra épülő, magát Conservative Democratic Organisation (CDO) nevező mozgalom zászlóbontásának. Az időzítés hibátlan volt egy héttel a kormánypárt szempontjából katasztrofálisnak bizonyult részleges helyhatósági választás után, melyen a toryk saját legrosszabb forgatókönyvüket is alulmúlóan szerepeltek. A tanácskozás egyik fő protagonistája, Priti Patel volt belügyminiszter az i napilapnak nyilatkozva úgy fogalmazta meg a szervezet célját, hogy az megszólalási lehetőséget ad az aktivistáknak, azaz a párt "gerincének". A Rishi Sunak által háttérbe szorított politikus nyíltan bírálta a parlamenti frakciót, amiért két, demokratikusan megválasztott kormányfőt, - Boris Johnsont, majd a tiszavirág-életű Liz Trusst - is megbuktatott, "jelenlegi formájában pedig a status quót és a hanyatlást menedzseli". Az új csoportosulás a "kontroll visszaszerzésén" fáradozva fordulatot kíván elérni a vezetőválasztási folyamatban, sérelmezve, hogy Sunak a 172 ezres tagság megkérdezése nélkül került hatalomra.
A brit sajtó úgy állítja be, mintha a mozgalom valódi célja Boris Johnson visszahozása lenne a hatalomba. Ennek fényében érdekes, hogy az egyetlen biztos választásnyerőként beállított volt vezető csak szellemében képviseltette magát a dél-angliai tengerparti városban. A Brexit főépítészét és euroszkeptikus frakciótársait a héten alaposan feldúlta, hogy Rishi Sunak vezetőválasztási kampányígéretével ellentétben nem helyezik múlt időbe az év végére a még mindig érvényes kb. 4800 EU-s törvényt. Kemi Badenochra, a külkereskedelemért és az üzleti életért felelős miniszterre maradt a parlament előtti bejelentés hálátlan feladata. A legutóbbi két vezetőcsere során alulmaradt, mégis nagyreményű politikus asszony ez év végére csak 550 törvény kiiktatását helyezte kilátásba, a többi meghatározatlan ideig része marad az Egyesült Királyság jogrendszerének. A kormány azzal magyarázza látványos 180 fokos fordulatát, hogy a köztisztviselőknek nem volt elég idejük érdemben értékelni az egyes törvényeket és attól tartanak, visszavonásuk szándékuk ellenére súlyos jogi következményekkel járna.
Badenoch először Sir Lindsay Hoyle házelnöktől kapta meg kíméletlenül a beosztását, amiért eredetileg csak egy írásos állásfoglalással tájékoztatta a döntésről az országgyűlést, ahelyett, hogy maga jelentette volna be azt. "Mit gondol, kivel áll szemben?" - kérdezte Hoyle, a magát "a Ház és mindkét oldali padsor védelmezőjének" nevező politikus, kifogásolva a szabályok megsértését és a miniszter flegma stílusát. Még jobban elengedte magát Badenoch elődje, Jacob Rees-Mogg, az EU-törvények egyidejű "bezúzási" koncepciójának kidolgozója. Nem elég, hogy kollégáját az áruló és korrupt reneszánsz Borgia-családhoz hasonlította, Rishi Sunakról azt mondta, "a kormányfő nyilvánvalóan úgy gondolja, az ígéretek olyanok, mint a piték kérge, megtörésre vannak ítélve". Jenny Chapman, a munkáspárti árnyék-kormány tagja "egy gyenge és megosztott kabinet megalázó visszakozásaként" értékelte a határidő felfüggesztését.
Maga Kemi Badenoch nem restellte magát, sőt kifejezetten "boldoggá tette", hogy mind a keményvonalas euroszkeptikusokat, mind a Munkáspártot sikerült magára haragítania, ami a szemében a "pragmatikus középút meghódításának bizonyítéka volt". A párton, a frakcióban, sőt a vezetésen belül kiújult ellenségeskedés jeleként egy másik befolyásos és magasabbra törő miniszter, Grant Shapps, aki a kereskedelmi miniszteri tisztség korábbi betöltésével maga is felelős volt az EU-törvények visszavonásáért, ugyancsak kritizálta Badenochot a köztisztviselők ellenállásának elfogadása miatt, habár "tapasztalatai alapján elismeri, hogy 50 év EU-regulációját máglyára küldeni nem csekély kihívás. Alaposan meg kell fontolni, hogy ezzel is maximalizálni lehessen a Brexittel járó előnyöket".
A szélsőségesen EU-ellenes tábor idegeit különösen felborzolhatja, hogy marad a notórius 1333/2011-es, a kereskedelmi forgalomba hozható banánok alakját és görbületét szabályozó rendelkezés is.
