költészet;versek;Lakoma;

- Siska Péter versei

Vonalak; Lakoma; Másik csönd

Vonalak

Elhullott madarak
és csírázó magvak csöndje.
Még könnyű és üres
az ég,
hajnalodik,

jelentés nélkül –
kihajt a fű
a térkövek közül.
A sejtek osztódnak benned
tovább.

A tengerre gondolsz.
Vársz.
Lassan, sajogva
örvénylenek a vonalak
tenyeredben.

Lakoma

Határvidék. Nyáj, pásztor nélkül.
Sovány akácfák várják
egy ciklus végét
az infravörös fényben.

Körbeülik némán
sokszemű, lelkes állatok:
terített asztal
a táj,

súlyos, ehetetlen
gyümölcsökkel megrakva.
Egyre sűrűbb fölötte
a csönd –

Másik csönd

Ez már egy másik csönd.
A roskadó
szürkületben a fák
ágai a semmit tapogatják,

csak az emlékezet
ismétli gépiesen a nyarat,
a neved,
tested melegét –

csak az éj száll majd le,
nem az üresség.
Csak az éj. Szelíden,
súlytalanul.

Fenyvesi Ottó verseiben otthon érzi magát a szabadság. Legutóbbi verseskötete, a Paloznak overdrive utazásra hív, tájak, gyerekkor és barátok közt kalandozhat az olvasó. A elbeszélő költemények mellett a barátság fontosságáról és az emberiség végnapjairól is beszélgettünk a költővel.