Ugyan a felmérések szerint Magyarországon stagnál a drogfogyasztók száma, ám a valós helyzet sokkal aggasztóbb

A szigorú drogtörvény és a szerhasználók elutasítottsága is szerepet játszik abban, hogy mind nagyobb a látencia, így egyre nehezebb mérni a valós tendenciákat.

– Évek óta változatlan, vagy némiképp csökkent a drogfogyasztók száma Magyarországon a rendelkezésre álló adatok szerint, ám a számsorokat érdemes fenntartással kezelni. Az emberek ugyanis egyre kevésbé merik, akarják elismerni, hogy fogyasztottak már kábítószert. Vagyis hiába mutatnak stabil és kedvező helyzetet a különböző módszerekkel végzett európai ajánlásokkal kompatibilis lakossági mérések adatai, feltételezhető, hogy a valóságban Magyarországon a tényleges fogyasztási rátáknak maximum egy rendkívül konzervatív alulbecslését adják – fogalmazott lapunk érdeklődésére Paksi Borbála, „Az Országos Lakossági Adatfelvétel az Addiktológiai Problémákról” című, a felnőtt lakosság körében közel húsz éve tartó kutatássorozat vezetője, a terület kutatója.

Mint mondta, négyévente készítenek felmérést a hazai drogfogyasztási szokásokról és 2007 után azt tapasztalták, hogy elkezdett romlani az „adatminőség”, azaz egyre többen nem válaszoltak, vagy feleltek, de állításaik között ellentmondást találtak.

– Ennek oka, hogy nehéz kutatni a társadalmi elítélés alá eső magtartásokat, márpedig a drogfogyasztók jelentik a magyar társadalomban a legelutasítottabb csoportot. Míg például a roma származásúakat 62 százalék tartja a felmérés szerint nemkívánatos szomszédnak, addig a kábítószer fogyasztókat 84 százalék. Emiatt azt feltételezzük, hogy sokan titkolni szeretnék, hogy fogyasztottak-e már drogot – magyarázta a szakértő, majd hozzátette, hogy ennek korrigálásra két módszert is kidolgoztak. Ezek mentén egész más eredményeket kaptak. Például a marihuánafogyasztás esetén, ami a legelterjedtebb tiltott szer hazánkban,

Ami a nagy egészet illeti: korrigálás után a tiltott drogok úgynevezett életprevalencia érteke – vagyis mennyien próbáltak ki valaha kábítószert – a 2015-ben mért 10 százalék helyett 16 százalékra volt becsülhető,

Molnár István Jenő, a Drogkutató Intézet stratégiai igazgatója ugyanakkor elmondta, hogy más szempontból nem állunk rosszul a területen: – Ez leginkább a fogyasztás által bekövetkezett halálesetek számában érhető tetten.

Az ellentmondásos adatok és a nagy látencia miatt minden eddiginél fontosabbak lennének a droghelyzetről készülő kutatások, tanulmányok. Csakhogy Paksi Borbála szerint egy ideje a szaktárca nem ad pénzt ezekre a kutatásokra. Megszűntek a kábítószer-problémával kapcsolatos vizsgálatok és kutatások támogatására szolgáló pályázatok. Az Országos Lakossági Adatfelvétel az Addiktológiai Problémákról című nagy kutatást 2007-ig az illetékes tárca közvetlenül finanszírozta, a soron következő 2011-esre viszont már nem volt kormányzati támogatást, el is maradt. 2015 óta a kutatássorozatot az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok (OTKA) finanszírozza, ami azonban egy korlátozott költségkeretet jelent, nem ideális ilyen nagyszabású kutatássorozatok finanszírozására megvalósítani.

– tette hozzá a kutató.

Nem csak a kutatásokra, hanem megelőzésre, és a segítőszolgálatok működtetésére is kevesebb jut.

– Kilátástalan. Így jellemezték a terepen dolgozó kollégák a kábítószer elleni küzdelem jelenlegi helyzetét. A teljes leépülés állapotában van ez a terület – jelentette ki Sárosi Péter jogvédő, kutató, a drogriporter oldal tulajdonosa, szerzője. Mint mondta, jelenleg az sem világos, mennyi pénzt költenek a területre, mivel 2021-ben a költségvetésből eltűntek a kábítószer elleni küzdelem címkézett pénzei. Ezzel viszont ellehetetlenült több úgynevezett alacsonyküszöbű program,

Egy jelentésből kiderül, hogy míg 2014-ben 22 szolgáltató foglalkozott alacsonyküszöbű programokkal, 2021-ben már csak 17, igaz, maguk az összesítés készítői is jelezték, nem állnak rendelkezésre pontos adatok.

– Az ilyen programok megszűnése azért nagy baj, meg ezek belépőhelyek, kiindulási pontok lehetnek a drogosok számára a leszokás felé. Ezek is kellenek ahhoz, hogy a rehabilitációs intézmények jól működhessenek. Már, amíg vannak:

– mondta Sárosi Péter.

S ha mindez nem lenne elég: szakértők szerint a pedofiltörvény tovább szűkítette a drogprevenciós munkát. Jelenleg ugyanis csak minisztérium által jóváhagyott szervezetek végezhetik. Így ezt a feladatot a rendőrség, és egyházhoz köthető szervezetek látják el. Míg utóbbi esetén nem beszélhetünk minőségromlásról, addig Sárosi Péter szerint „a rendőri prevenciók bizonyítottan nem hatékonyak, nincs megelőző eredményességük.”

Megelőzés helyett büntetés

2012-ben a magyar Országgyűlés elfogadta Európa egyik legszigorúbb drogtörvényét, ami kisebb-nagyobb módosításokkal azóta is érvényben van. A törvény szellemisége a drogfogyasztók szigorúbb büntetését helyezi előtérbe. 2021-ben a hivatalos adatok szerint 3593 embert ítéltek el jogerősen, közülük 3008-an birtoklás miatt álltak a vádlottak padjára. Az elítéltek csaknem harmadát, 1187 főt szabadságvesztésre ítéltek. A pszichoaktív anyagok esetén 410 főből 347 főt büntettek szabadságvesztéssel – áll a Drog Fókuszpont 2022-es jelentésében.

Az Országos Bírósági Hivatal lapunknak küldött adata szerint

Ez a szám nagyságrendileg megegyezik az utóbbi évek adataival. A rengeteg szabadságvesztéses ítélet kapcsán Molnár István Jenő, a Drogkutató Intézet stratégiai igazgatója azzal árnyalta a képet: – Sok esetben nem önmagában egyetlen kábítószerrel kapcsolatos visszaélés miatt születik súlyos ítélet, gyakori például, hogy az adott ügyben más bűncselekmények is felmerülnek.

Jelenleg a fogyasztásért akár két év börtön is járhat, ami kétévente egyszer, kiválható eltereléssel, azaz felvilágosítással, gyógyító kezeléssel. Sárosi Péter jogvédő, kutató, a Drogriporter oldal tulajdonosa, szerzője kiemelte, a törvény alapvetően ellentétes a nyugati trendekkel, ahol egyre kevésbé a fogyasztás büntetésén, mint inkább annak megelőzésén van a hangsúly. Az elterelés lehetőségét jónak, fontosnak tartja, de a jelenlegi gyakorlatban szerinte aránytalanságok vannak:

– A középosztálybeli alkalmi szerhasználók, és azok akik az utcán naponta lövik magukat, közel ugyanazt kapják az elterelésen, miközben nem ugyanarra van szükségük. Az elterelésen résztvevőkkel szemben ugyan nem indul büntetőeljárás, de a több százezres bűnügyi költséget nagyrészt nekik kell állniuk.

– mondta.