- Készül a törvény, Lengyelországban büntetni fogják, ha valaki bírálja a katolikus egyházat

Mi áll a jogszabály mögött?

Emlékeztetnem kell arra, hogy a Lengyelországot jelenleg kormányzó jobboldali pártok – Jaroslaw Kaczynski Jog és Igazságosság (PiS) pártja és Zbigniew Ziobro Szuverén Lengyelországa – 2015-ben nagyrészt a katolikus egyház támogatásának, köszönhetően szerezték meg a hatalmat. Azóta, igyekeznek ezt a segítséget meghálálni. Például azzal, hogy támogatták, sőt, maguk kezdeményezték a nagyon korlátozó abortusztörvény bevezetését, amely az egyház számára láthatóan a legfontosabb dogma. Ezt már 2016-ban megtették, de az erős tiltakozó mozgalom nyomására a hatalom akkor visszakozott. 2020-ban azonban a törvényt mégis szigorították. Ezt, ahogy azt a törvénytervezetet, amelyet kérdésében felhozott, szintén Zbigniew Ziobro pártja kezdeményezte.

Mennyire pártpolitikai, s mennyire egyházi kezdeményezés a keresztényvédelmi törvény?

Azt gondolom, ez tisztán politikai vállalkozás, nincs köze a valósághoz. A katolikus egyház leginkább privilegizált vallási szervezet Lengyelországban, s az 1993-ban a Vatikánnal megkötött konkordátumnak köszönhetően állam az államban. A klérus, s különösen a püspöki kar gyakorlatilag a törvények felett áll. Az intézmény persze egy lépést sem tesz azért, hogy bojkottálja ezt az abszurd ötletet, hiszen az megerősíti privilégiumait és büntethetetlenségét.

Nem arról szól ez, hogy a lengyelek vallásosságát, hagyománytiszteletét politikai termékké tette a jobboldal?

De így van. Ez az egész arról szól, hogy politikává teszik a lengyelek vallásosságát és hagyománytiszteletét. Ezt sok lengyel látja és ezért is fordulnak el a katolikus egyháztól. Különösen a fiatalok között tapasztalható ez. A Pew Research Center (amerikai szociológiai központ - A szerk.) szerint világszerte ez a leggyorsabban szekularizálódó csoport. De nincs is szükség arra, hogy a tekintélyes közvéleménykutatók adataira hivatkozzunk, a dolog szemmel is látható. Egyre kevesebben járnak templomba, s ami még fontosabb: növekszik azok száma, akik nyilvánosan is elhatárolódnak az egyháztól, azzal, hogy hivatalosan kilépnek a vallási közösségből. Az intézmény politikai befolyása láthatóan csökken, ami feltehetően kihat majd a lengyelek politikai döntéseire is.

Megrendítette-e az egyház tekintélyét a pedofíliával kapcsolatos botrányok sorozata? Mi az oka annak, hogy a nyilvánosságban többet hallani a szexualitással, genderügyekkel kapcsolatos katolikus fellépésről, s kevesebbet a szociális kérdésekről? Ferenc pápa megértő és szegénybarát felszólításai mintha nem érnének el a kelet-európai hierarchiákhoz.

A médiában több, papokhoz kapcsolódó pedofilbotrány is napvilágra került. Ezek megrázták a társadalmat, s jelentősen hozzájárultak a klérus tekintélye gyengüléséhez. A klérusra és egyházi hierarchiára azonban ezek az ügyek kevéssé hatottak. Annak ellenére, hogy a Vatikán megbüntette a pedofil eseteket eltitkoló püspököket, a főpapok továbbra is a régi módon intézik az ügyeket. Azaz nem működnek együtt a bíróságokkal és nem mutatnak hajlandóságot arra, hogy elégtételt szolgáltassanak a papi pedofília áldozatainak. Valóban nálunk is a püspökök nyilvános fellépéseikben sokat foglalkoznak a genderügyekkel és a szexualitás kérdéseivel, miközben alig szólnak szociális problémákról. Nem érinti meg őket Ferenc pápa felhívása, hogy segítsék a menekülteket és a (gazdasági) migránsokat. Teljes mértékben azonosulnak a kormánypolitikával, amely azt hirdeti, védekeznünk kell a migránsok ellen, ahogy ezt az állam teszi Belarusz és Lengyelország határán. Az egyetlen különbség, hogy nyitottak lettek az ukrajnai háborús menekültek fogadására. De nem vagyok benne biztos, hogy ezt a nyitást az egyháznak, vagy a civil társadalom reakciójának tudjuk be. A legtöbbet a civilek tesznek a menekültekért.

Azt olvasom a lengyel sajtóban, az egyháznak sok belső problémája van, csökken a papi pályára lépők száma, sok fiatal elfordul az egyháztól, kiiratkoznak a hittanórákról. Ön miként értékeli ezt?

Ez így is történt, a sajtó csak rögzíti a tényeket. A papi szemináriumokba jelentkezők száma drámaian csökkent. Az elmúlt években legalább három szeminárium (Lowicz, Bydgoszcz, Kalisz) bezárt, s ez a trend erősödik. Az idén senki nem jelentkezett a jezsuita rendbe – magam harminc évig, 1976-tól 2005-ig, ennek a rendnek a tagja voltam. Ez az első eset a jezsuiták lengyelországi történetében. Említettem korábban, hogy a lengyel fiatalok körében a legerősebb az elvilágiasodás. E közegben az állami iskolákban folyó hitoktatás viccként jelenik meg, s néha egész osztályok döntenek úgy, hogy lemondanak a vallásórákról. Azt gondolom, ez természetes társadalmi reakció, hiszen a lengyelek azt látják, hogy az 1989-es politikai átalakulást követően a katolikus egyház olyan testületté lett, amely elsősorban a maga érdekeit követi. Az emberek szemében a papok és püspökök kiváltságos osztályt alkotnak, amely elvesztette a társadalmi valósággal való kapcsolatát.

Vannak-e olyan tendenciák a lengyel katolikus társadalomban, amelyek nagyobb szerepet adnak a hívők közösségeinek, nyitnak a különböző kisebbségek felé, több szerepet adnak a nőknek az egyházban?

Harminc éven keresztül része voltam a katolikus egyháznak, s jezsuitaként igyekeztem elősegíteni a változást. Ez kapcsolatban volt azzal, hogy tanulmányaimat külföldön végeztem, s Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban találtam magamnak követendő modelleket. Ott például a jezsuitáknak nagyon fontos szerepük van a modern és nyitott katolicizmus előmozdításában, amelyben a laikusok és nők hívő közösségei növekvő, fontos szerepet visznek. Sajnos Lengyelországban ezek az új fejlemények elképzelhetetlenek és erőszakos harc folyik ellenük. II. János Pál pápának nagy szerepe volt ebben. A vallási fundamentalizmussal való konfliktus volt az egyik oka, hogy elhagytam az egyházat. Mostanra az lett a meggyőződésem, hogy a katolikus egyház kimerítette vallási és kulturális lehetőségeit és lassú halálra ítéltetett.